FFG 75

Azt hiszem, tegnap este ismét visszakaptam az olvasós gógyimat. Olvastam, olvastam, és full belemerültem a történetbe (ami mostanában nem volt rám jellemző egy könyvnél sem), mikor… lekapcsolódott a villany és egy cérnavékony hang megszólalt:
– Ugye nem baj…?
– Nem, nem baj – sóhajtottam lemondóan, mert tudtam, hogy másnap reggel vizsgája lesz az illetőnek. Úgyhogy fogtam magam, bebújtam az ágyba, és sutyerák módon takarót a fejre, könyvet az ölbe, zseblámpát elő, és annak a gyér – kifogyó elemeinek – fénye mellett lezártam a megkezdett fejezetet, hogy aztán reggel azzal keljek egy kiadós ébresztő után, hogy folytassam a sztorit. Eddig teli találatos könyv, ha nem romlik a színvonal és a minőség… akkor kedvencelés gyanús…