Farby 0 15

Pécsi Országos Színházi Találkozó beszámoló
Célszerű lett volna rögtön előadások után leírni a friss benyomásokat, de azért így utólag megpróbálom összeszedni, milyen élményekkel lettem gazdagabb idén.
Amphitryon (Nemzeti Színház, Budapest)
Nagyon kalandos volt a jegyhez jutás. Drága jó @Boglarina már első nap, nyitás előtt egy órával a jegyirodánál tolongott, de már ekkor kiírták, hogy Amphitryonra jegyet bizony nem árusítanak – szóval esélyünk sem volt! Aznap bizony hívogattam a színházat, hátha valaki visszamondta, de nem. Odamentünk egy órával előadás kezdete előtt, hátha… és tényleg: öt perccel a kezdete előtt valaki visszahozta a jegyét, így bejutottunk! (Utólag vettem észre, hogy a 100 Ft-os szakmai jegyét volt képe 4200 Ft-ért eladni, és mindezt duplán, no de ne legyek kicsinyes).
Szóval az előadás – valami fantasztikus volt! Pécsiként egyedül a Szent Johannát volt szerencsém látni a nemzetisektől, az is nagyon tetszett.
Rájöttem, hogy óriási pluszt jelent az, hogy körbeüljük a színpadot, ott mászkálnak-ordítanak-szenvednek tőlünk egy karnyújtásnyira! Az ember nem tudja kivonni magát a történtek hatása alól, és minden apró részletet meg tud figyelni (és itt most nem arra gondolok, mennyire bütykös vagy nem Udvaros Dorottya lába, mint arról szóltak több helyen). Nem csodálom, hogy nem kaptak a színészek díjat, ugyanis mind a hat szereplő kiemelkedő, nem lehet köztük különbséget tenni, nagyon magas színvonalon játszanak. (Na jó, bevallom Nagy Zsolttal még nem sikerült megbékülnöm, nekem ő picit gyengébb.)
Udvaros Dorottya volt számomra az est meglepetése. Amikor megszólalt, néhány mondat erejéig még az volt bennem, hogy jééé Bridget Jones hangja élőben – de fél perc után már teljesen átállt az agyam Sosiasra/Merkúrra, eszméletlen jelenléte van…
A történetről előzetesen fogalmam sem volt, sokáig nem is értettem, hogy most hogy lehet két Sosias, de azért összeraktam. Azt gondoltam, valami komoly darab lesz ez, ehhez képest annyit nevettem, mintha valami komédiát néznék – miközben rengeteg tanulságot levonhat az ember, ha továbbgondolja a látottakat.
Bolha a fülbe (Csokonai Színház, Debrecen)
Azzal a szándékkal néztük meg ezt a bohózatot, hogy szemrevételezzük az új igazgató úr egyik rendezését. Ebben a mondatban fontos szó volt az „egyik”. Nyilván egy darab alapján nem lehet valakiről véleményt alkotni, de kiindulásnak megteszi.
Hárman néztük (szintén 4200 Ft-ért), ebből egyikünk 30 perc után hazament.
Elképesztően gagyi és ízléstelen előadás volt! Egyszerűen nem volt vicces, erőltetett volt az egész. A páholyunk jobb oldalán egy hölgy hangosan kacagott (azzal viccelődtünk, biztos színész, és beültették a nézők közé, mint az Amphitryonnál), másik oldalunkon a fiatalok nem bírták a fejüket tartani és elfeküdtek.
Kolleganő szerint direkt azért hívták meg POSzT-ra Vidnyánszky rendezését, hogy látszódjon a kontraszt a nemzetis Amphitryonnal összevetve…
Peer Gynt (Örkény István Színház, Budapest)
Erről a darabról írtam már itt egy hozzászólásban. Nem volt rossz, de egyes részek tetszettek, míg mások nem, valahogy néha elkallódtam a darab közben. Polgár Csaba nagyon jó volt, sejtettem, hogy megkapja a legjobb férfi főszereplő díjat, hiszen rengeteg karaktert kellett megjelenítenie egy szerepben, és mindegyik hiteles volt. Kerekes Éva és Szandtner Anna is nagyon tetszett, az anya és Solveijg jelenetei együtt és külön is értékesek voltak. Azt nagyon sajnálom, hogy Für Anikó, Csuja Imre és Epres Attila alig kapott játékteret – jó lett volna látni őket hosszabban.
Sokszor éreztem úgy, hogy nekem szól az előadás (volt, hogy meg is könnyeztem), de összességében valami bezavart, nem volt teljes a kép. Lehet, hogy ha nem jutok be Amphitryonra, akkor másképp látnám, az annyira tökéletes volt.
A holló árnyékában (Turay Ida Színház)
„A történelem hiteles, ám színpadon ezidáig sosem látott titkai valóságos krimibe ágyazva tárulnak most a néző elé…” – ez a mondat, valamint Bencze Ilona és Hűvösvölgyi Ildikó neve csábított el az OFF-programra. Hát kérem ez igazi szappanopera volt, a végén egy éles huszárvágással drámába és őrületbe kicsúcsosodva. Nem arra készültem. De láthatóan a színészek sem nagyon készültek, ugyanis elég sok szövegtévesztés volt részükről – sőt, egyszer hallottam, amint a súgó kisegíti a szorult helyzetben levő színésznőt… Persze ha egy pergő, izgalmas, vagy legalább érdekes előadást lát az ember lánya, akkor ezeket észre sem veszi, vagy mivel jól szórakozik, nem zavarja. De így…
Jóembert keresünk (Vígszínház, Budapest)
@Boglarina, @Renkou és @verdeleth molyok társaságában volt szerencsém látni ezt az előadást.
Az első felvonás nagyon tetszett! Az egész történet, szellemiség, dinamika, annyira együtt élt-mozgott az egész produkció. Sajnos a karzat 2. sorában ülve elég sok rendezői ötletről lemaradtam, így utólag értesültem csak róla kritikákból, biztos még jobb lett volna átélni. A második felvonásra kicsit leült számomra az előadás, nem tudom miért, valahogy nem sok minden történt. Eszenyi Enikő legjobb női főszereplő díja is sejthető volt (látod, @verdeleth? :D) és véleményem szerint teljesen megérdemelt, bár csak négy versenydarabot láttam.
Bocsánat a terjedelemért, de nem akartam egyesével írni!