Fanniii
But hand lotion is tricky. You have to know exactly how much to put on. You don’t
want to overdo it. Portia once put too much on and got stuck in the bathroom for
an hour trying to turn the doorknob. Then I had to remind her we have a door that
slides.
Stuff
Actually this is really funny—one time she accidentally forgot to leave a note and I
had no idea she had even moved. I was living in the house with a beautiful
Mexican family for about three months before I realized they weren’t my cousins
visiting from out of town. They were so nice. They called me “Quien es, quien
es,” which I thought was a beautiful name.
Stuff
Beauty is in the eye of the beholder.
Beauty is only skin deep.
Beauty is not in the face; beauty is a light in the heart.
Cover Girl
The truth is, last June I was driving through a tunnel while I was on the phone with my agent and my cell service was spotty. I said, “I just got great IKEA table for my breakfast nook.”
My agent thought I said, “I’ve got a great idea for my newest book.”
Writing this book
Ekkor tudtam meg, hogy az ország neve: Faremidó. (Kérem az olvasót, hogy az eredeti szavakat mindig énekelve mondja ki, mert csak így van értelme.)
Harmadik fejezet
– Görög vagyok – feleltem elmosolyodva –, messze földről való, ahol a mesék országa kezdődik.
Erre még inkább elbámult.
– Láttál tündért?
– Láttam.
– Hát vasorrú bábát?
– Azt is.
– Hát hétfejű sárkányt?
– Azt is.
– Elevent?
– Elevent, de csak egyfejűt.
– Egyfejűt? Hányta a lángot?
– Hányta.
– Dobálta a sziklát?
– Azt nem.
– Hát mit dobált?
– Tányért az ura fejéhez.
Csaba bámult. A nők kacagtak. A vezérné nem bírta takarni a foga hiányát.
13
A táltos vállat vont:
– Nem értené a nép. Hiszen te sem érted, pedig tanult ember vagy. Majd ezeréveknek múltával. A népnek ma még bűvölés kell és jelek, amiket a testi szem láthat. A lelki szem az még nem nyílt meg bennetek.
33.
– A nép ma sokkal magasabb életnívón van, mint száz év előtt.
– Nem tart soká. Nemcsak a népnél, hanem nálunk sem. A leggyorsabb iramban haladunk visszafelé a nyomorba. Mikor a főváros ötven-hatvanezer éhezőnek ad ebédet naponta egész télen át; mikor a, legkisebb falú is tele van munkanélkülivel, mikor a legnagyobb tőke is meg van rémülve, mert nem kapja meg a profitot, akkor itt a lesüllyedés utolsó korszaka. Megyünk vissza a Balkánra, megyünk vissza Keletre. Nem mondom én, van ennél mélyebb nívó is. Láttam én a bocskort és az éhezőknek lézengő csordáját… De mi is azon az úton vagyunk. A mi szegényeink a legszörnyűbb ragályos betegséget terjesztik, a szegénységet.
…
Zúgó fejjel ment haza. Ezek olyan dolgok, hogy egy ember feje nem elég rá, hogy átfogja. Ezekről a dolgokról világ végéig lehet beszélni, s nem ér semmit, mert nem lehet kipróbálni a legjobb elgondolást sem. Az emberiség olyan egyszerű sémák szerint él, és egy rendszer oly sokáig tart, hogy egész reménytelen, hogy valaha valami változás jöjjön létre.
És mindenki roppant fél a következményektől. Még egy ellenzéki politikus legalább kibeszélheti magát, de egy tisztviselőnek hallgatni kell.
18-19
– Én értem, kedves – mondta Seneca. – A hálátlanság sohase érthetetlen. Sokszor találkoztam vele az életben, többször, mint a hálával, ezért nem is lehet természetellenesnek vagy embertelennek neveznem. Sőt, a hálátlanság nagyon emberi. Azok, akikkel rosszat teszünk, sokkal ritkábban állanak bosszút, mint azok, akikkel jót tettünk. Azt tapasztaltam, hogy lekötelezettjeink bizonyos idő múltán, később vagy hamarabb menthetetlenül meggyűlölnek bennünket. Ennek pedig egyszerű a magyarázata. Akik pénzt vagy szellemi segítést fogadnak el tőlünk, megalázódnak azáltal, hogy reánk szorulnak, és aztán visszafizetik a keserűséget, melyet tőlünk kaptak. Folytonosan azt hallod, hogy a pártfogolt jótevője ellene fordult, noha tőle várta legkevésbé. A bölcs azonban várja ezt a jutalmat. És nem fáj nagyon neki. Mert ő tudja, hogy nem azok szeretnek bennünket, akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat, akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban, a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük, amire visszaemlékezni kellemes vagy helyesebben a hatalmunk, leereszkedésünk emlékét, amint ők is az ezáltal előidézett megaláztatást gyűlölik bennünk, amire emlékezni határozottan kellemetlen. Miért haragudjak Natalisra? Csak ő haragudhat reám. Én pedig mindig inkább szeretem, még most is jólesik elgondolni, mit műveltem érte, hogy feledem aljasságát és bámulom tulajdon jóságomat, mely nem halványul el hitványságától.
SENECA
Az a szó, hogy tisztességes, minden ilyen nyilatkozatban benne van, úgy, hogy eszembe jut, pár év előttről, az a rendelet, mely megcenzúrázta a szerelmi apróhirdetéseket, mivelhogy már nagyon elvadultak és megszemérmetlenedtek – megcenzúrázta és feltételül tűzte ki, hogy ennek a szónak: „tisztességes”, elő kell fordulni mindenfajta apróhirdetésben. Azóta aztán jönnek ilyen apróhirdetések: „megismerkednék jóvérű, molett, perverz úrinővel, akivel Pesten átutaztomban július 31-én egy éjszakát tisztességesen együtt tölthetnénk.”
1917. július 30.
