EreRi94 0

Az utolsó tanítási nap. Egy újabb nappal közelebb a vakációhoz. Kora délután volt már, a kellemesen meleg nyári szellő könnyeden tovasodorta az utolsó vizsgáikkal is végzett, parkban sétálgató diákok izgatott hangját a Tiltott Rengeteg felé.
Az erdő határán, nem is olyan messze Hagrid kunyhójától, egy hatalmas (és békés!) fűzfa árnyékában, hátát a fa törzsének vetve pihent egy lány, aki látszólag nagyon belemerült a kezében tartott könyv világába. A boszorkánytanoncot Floranak hívták. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola negyedéves növendéke volt, aki szeptembertől már ötödévesként tér majd vissza az intézménybe.

Flora, külső tulajdonságait tekintve, egészen átlagosnak volt mondható, persze a szó legpozitívabb értelmében. Sportos alkatú, körülbelül 165 cm magas, vékonyka lány. Sötétbarna, közepesen hosszú haja, – melyet az órákon általában lófarokban vagy egyszerű fonatban viselt –, most szabadon omlott vállaira.
Mivel a bájitaltan vizsgája után úgy érezte, hogy nem ártana kiszellőztetni a fejét, meg egyébként is átfázott a hűvös, sötét pincehelyiségben, úgy gondolta, hogy jót fog tenni, ha kilátogat a kastély udvarára egy kicsit, hogy átmelegedjen. Így hát első útja idevezetett, nem volt kedve felmenni a toronyban lévő kollégiumi szobájába, hogy átvegye szabadidőruháját, így egyenruhájában telepedett ki a parkba, melyen szeretett háza, a Griffendél címere ékeskedett.

A tanulás nem tartozott Flora kedvenc időtöltései közé, de mindig igyekezett a lehető legjobbat kihozni vizsgalehetőségeiből. Szerencsére többnyire minden érdekelte, amit eme csodás intézmény nyújthatott számára, ennek köszönhetően egészen könnyedén vette az akadályokat, anélkül, hogy különösebben erőltette volna a dolgokat. Általában „Várakozáson felüli” vagy „Kiváló” eredményeket ért el, de a legrosszabb napjain is minimum egy „Elfogadható” minősítést szerzett. Ezt a szegényes teljesítményt csak és kizárólag Számmisztikán vagy Mágiatörténeten érte el. Kedvenc tantárgyain, Átváltoztatás-, Repülés- és Bájitaltanon kifejezetten jól teljesített, noha bájitaltan professzorát, -aki nem más, mint maga Perselus Piton-, aligha kedvelte és a jelek szerint ez kölcsönös volt. De Flora is, mint házának többi tagja illetve általánosságban a tanulók nagy része tisztában volt vele, hogy a tanár úr ellenszenves természetét és megjegyzéseit nem kell magára vennie, hiszen mindenkivel hasonlóképp viselkedik, aki nem házának, a Mardekárnak egyenruháját viseli. Vele ellentétben, McGalagony professzort, aki az Átváltoztatástan mellett a Griffendél vezetője is volt egyben, nagyon kedvelte és példaképként tekintett rá.

A sportolás sem állt távol tőle. Kedvenc játéka –természetesen – a kviddics volt. Már elsőévesként felkeltette érdeklődését a dolog, így amint később lehetősége nyílt rá, egyből jelentkezett a válogatásra, ahol sikerült felvételt nyernie házának csapatába másodéves korában. Így már harmadik éve ő tölthette be a Griffendél csapat fogójának szerepét. Nagyon örült mikor, sikerült bekerülnie erre a posztra, hiszen eredetileg is vagy ennek, vagy az egyik hajtó pozíciónak örült volna leginkább.

Flora mélybarna tekintetét csak akkor emelte fel a sorok közül, mikor felfedezte, hogy legjobb barátnője csörtet éppen irányába a parkon keresztül. A szintén griffendéles lány, – akivel az első Roxfortba utazása alkalmával ismerkedett meg, amikor az elsőévesek hagyományos tavon történő átkelése során egymás mellett kaptak helyet a csónakban, majd azt követően szorosan egymás mellett állva izgulták végig a beosztási ceremóniát is, abban reménykedve, hogy egy házba kerülnek majd-, letelepedett mellé és izgatottan tárgyalni kezdték, hogy mit fognak csinálni onnantól kezdve amint beér vonatuk, a Roxfort expressz a 9 és ¾-ik vágányra Londonban és végre hazatérhetnek otthonaikba szüleikkel.

Flora imádta iskoláját, de természetesen neki is, mint általában minden gyermeknek, néha megesett, hogy honvágya támadt és hiányoztak neki a szülei, na meg egyetlen árva kandúrmacskája, Queens.
Flora szülei mindketten jártasak voltak a mágiában, családfájukat tekintve közel száz évre visszamenőleg csak varázsló és boszorkány felmenőik voltak, így egyetlen gyermekük a varázslóvilág szakkifejezésével élve „aranyvérűnek” számított, de a család sosem foglalkozott ezzel különösebben. Nem tettek különbséget az emberek között származásuk alapján és nem ítélkeztek senki felett. Békeszerető és törvénytisztelő polgárként élték mindennapjaikat. Mindketten a Mágiaügyi Minisztérium alkalmazottai. Flora édesanyja, Leah, a Varázsbűn-üldözési Főosztály – Auror parancsnokságán (gyakornokként az Animágus nyilvántartó egységnél volt jelen), míg édesapja Edward a Mágikus Közlekedésügyi Főosztály – Hoppanálási vizsgaközpontjában dolgozik.
Flora, amint tanulmányai végére ér majd a Roxfortban, szintén a Minisztériumban szeretne állást találni magának, de egyelőre képlékeny számára, hogy melyik osztály lenne neki megfelelő, tehát ez még a jövő zenéje.

Az idő észrevétlenül röppent el a beszélgetés közben. Lassacskán már sötétedett és a hőmérséklet is egyre jobban csökkent, így a lányok szedelőzködni kezdtek. Felálltak, leseperték talárjukról a feltapadt fűszálakat és sétálva elindultak a parkon át a kastélyba, hogy társaikhoz csatlakozva részt vegyenek a tanévzáró díszvacsorán a Nagyteremben. Eközben izgatottan társalogtak arról, hogy vajon idén melyik ház nyeri meg a kupát. Minden okuk megvolt rá, hogy pozitívan álljanak a dologhoz, hiszen ebben a tanévben egy remek kviddics szezont tudhatnak maguk mögött, szóval nagyon izgatottan várták a fejleményeket remélve, hogy a tanév utolsó estéje nem csak a sikeres vizsgáknak, hanem a Házkupának köszönhetően is egy boldog és emlékezetes pillanat lesz az életükben.
                                                                        _

Végül de nem utolsó sorban egy zene (egy a kb millióból amit még ide tudnék linkelni ^^), amiről biztosan tudom, hogy Flora imádná. ;)
https://www.youtube.com/watch…