Bevallom tartottam ettől a könyvtől…Tudom,hogy sok minden megváltozott bennem és bár a Brida nagyon tetszett féltem,hogy ez a könyv most csalódást fog okozni és nem akartam csalódni Coelhoban,hisz annak előtte annyira szerettem az írásait.Aztán mikor elkezdtem olvasni nem voltam éppen ráhangolódva,egy izgalmas londoni hétvége állt előttem és a repülőn majd a vonaton képtelen voltam koncentrálni,csak olvastam,de nem tudtam mit.Újra kellett kezdenem később,ez már eleve nem volt éppen jó jel,hisz egy jó könyv az el tudja terelni az ember gondolatait.Végül az újrakezdést siker koronázta,elragadott,olyannyira,hogy néha beleborzongtam és éreztem a tarkómon azt bizsergető furcsa érzést amit akkor szoktam amikor egy Angyal szárnya megérint..
De őszinte vagyok,nem is tudnék hazudni,utána egy kicsit elvesztettem a fonalat.Hiszek mindabban amiről ír,de ahogy tette néha már úgy éreztem,hogy túlzásokba esik, túlbonyolítja és elsekélyesedik.Kicsit csalódott voltam,mi lesz ennek a vége?! Hagyjam félbe,mint a Zarándoklatot?Utálok könyvet nem végig olvasni,úgy érzem az tiszteletlenség egy könyvvel szemben.Aztán egyik pillanatról a másikra visszazökkentem és bár az varázs ami az elején megvolt már elillant,de a végére tetszett.Én úgy gondolom,nem elsősorban a szerelem ami ebben a könyvben a legfontosabb szál,inkább az író önmagának megtalálása,amihez egy különleges utazást választ,hirtelen felindulásból.
Akit érdekel a spiritualitás,hisz abban,hogy nem egy életünk van és minden inkarnációban szembe kell néznünk azzal amit előző életünkben nem tudtunk megoldani,aki tudja,hogy a csí jelen van mindenütt és megszünteti az időt,teret,aki vágyik az ismeretlenre,akinek meggyőződése,hogy véletlenek nincsenek és az Angyalok segítik utunkat mindenkor,annak ez a könyv nem fog csalódást okozni.(Természetesen csak akkor,ha Coelho stílusát is beveszi a gyomra…:))
Nem szűnünk meg,nem megyünk sehová,csak éppen a másik vagonban kell keresni bennünket…
