Engelchen 0 0

„Megcsókoltam, s ráismertem. Pontosabban, megismertem. Igen, igen, úgy volt, csupán ekkor tudtam meg, amit eddig is tudtam. Hogy valaki, akiről azt hiszed szeretni tudnád, valójában már régen szereted, és akiről ezidáig semmit sem tudtál, valójában ismered őt időtlen idők óta. Hogy honnan? A friss széna illatából, a lovakéból, a hideg tejből…s ki tudja még miből. De ott van mindezekben, s te is ott vagy, csak nem tudtok róla, mert az embernek mindig valami kézzelfogható kell, valami, amit meg lehet magyarázni, s ha ezt a valamit megtalálta, igyekszik minél előbb dobozolni. És ki tudja, már hány dobozt gyűjtött össze, melyek ott porosodnak agyának valamelyik polcán, mert idejűket múlták a tartalmak, s a lényeg lecsupaszodott.”