encus625 ♥P értékelései 339
Nem láttam a filmet, de ez után már nem is biztos, hogy meg szeretném nézni. Nem tetszett. Vártam, hogy történjen végre valami, de ez számomra nem következett be. Pedig a címe nagyon jó, ez alapján mást vártam.
Az volt a jó ebben a könyvben (albumban), hogy nem csak Capa remek képeit tartalmazza, hanem az életrajzát is, ez utóbbit nem száraz stílusban, hanem úgy, hogy érdekes maradjon. Megszólalnak azok az ismert és kevésbé ismert emberek, akik együtt dolgoztak vele vagy csak a barátai voltak.
A nagy része persze háborús kép, nekem a háború utáni Magyarországon készült képek voltak a legérdekesebbek.
Az elején elvesztettem a fonalat a sok francia névnél, és ezt csak a végére tudtam megtalálni, de néhol még így vissza kellett olvasnom, hogy minden tiszta legyen. Nem tudom, hogy az alaptörténet mennyire életszerű és hihető, de tetszett, hogy a lány nem adta fel. Most majd megnézem a filmet is, ami gondolom teljesen át lesz írva a könyvhöz képest, de ezt már annyian dicsérték, hogy meg kell néznem.
Update a film után: Nagyon szép filmet készítettek ebből a könyvből. Sokkal több és nagyobb változatatásra számítottam az eredeti történethez képest, de egyáltalán nem így volt. Pont annyit módosítottak, amennyi még belefért. :)
ZSENIÁLIS! Ez a könyv sokkal több példányszámú kiadást érdemelne!
Aki szereti a krimit, a jó krimit, az ne habozzon ezt elolvasni. A szerző amúgy egy egri ügyvéd, a könyvön érződik a szakmaisága, de ez így van jól. Olyan csavarok vannak benne, még az utolsó oldalokon is… Utóljára Agatha Christie-nél éreztem ilyet. :)
Ez egy nagyon őszinte könyv! Minden téren az: a vízilabdában is és a magánéleti dolgokban is. Bár ez utóbbi engem annyira nem érdekelt, sokkal inkább az, hogy hogyan élte meg a sikert és a kudarcot a medencében. Sajnálom, hogy nem láttam őt élőben játszani, mert amióta gyakrabban kijárunk a helyi csapatok mérkőzéseire, azóta rájöttem, hogy élőben sokkal-sokkal jobb ez a játék (is). :)
Különösen azért tetszett, mert a felidézett meccsek nagy részét a TV-n keresztül én is végigizgultam, legyen az EB, VB vagy Olimpia. Sőt a könyvet olvasva az athéni meccs végét újra megnéztem a youtube-on. :)
Hát, ezt is elolvastam. Igazábó nem lettem rajongó, de sezrintem többet újra sem fogom olvasni. pedig szerettem volna szeretni, de valamiért nem jött össze.
Az alaptörténet jó volt, de végig zavart a sok leírás, sok helyen nem tudtam követni, hogy ki honnan származik, kivel van stb.
Viszont elég sok apró hasonlóságot fedeztem fel a HP világgal és a GYU világgal. (Olvasás közben eszembe jutott, hogy a South Parknak van egy GYU-s része (3x16), amit meg is néztem egyből, és ezek szerint én gyökérnek számítok. :D )
A film nagy kedvencem, pedig én nem vagyok egy nagy film-fan. És valahogy a könyv most olyan volt nekem, mintha a film lett volna leírva. Egy kicsit talán többet vártam tőle, dehát ugye itt is a film volt előbb és csak aztán született belőle könyv is.
A történet maga zseniális, ahogy a 2 testvér az alig egy hét alatt egymáshoz idomul, és mindketten kapnak a másiktól valamit, ami addig hiányzott az életükből.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az első kötelező olvasmány volt, ami tetszett annakidején. Emlékszem, hogy még a musicalt is megnéztük az osztállyal. Felnőtt fejjel egész más újraolvasni ezt a könyvet is. Az itteni értékeléseknek is annyira nagy a szórása, sokaknak nagyon tetszik, de legalább ugyanennyinek nem.
Nekem felnőtt fejjel is bejött a könyv, és talán csak most jöttem rá, hogy általános iskolában biztosan nem fogtam fel mindent a könyvből. Rengeteg igazság van benne a szegények és gazdagokról, a magyarokról és más nemzetbeliekről.. stb.
Néha ezt a Misi gyereket meg tudtam volna rázni, neki még nagyon korai volt a családból való kiszakadás, számtalanszor sírt is. Naiv is, elhiszi mindenki szavát és nehezen tud a társaival barátkozni. Lelkileg is kikészül, sajnálom, hogy nem tudott még felnőni a kollégiumi élethez. És talán Patakon sem lesz egyszerűbb dolga…
Igaz az a mondás, hogy kicsi a világ, és hogy mindenhol lehet magyarokkal találkozni. Van aki csak tudásvágyból, van aki kalandból utazik, van aki kényszerűségből. Még a legtávolabbi földrészeken is milyen sok hazánkfia járt. :)
Azért nem semmi, hogy Festetics 8 évnyi nászutazással lepte meg az ifjú feleségét, aki ezt úgy hálálta meg, hogy a hazatérés után gyorsan el is vált tőle. :))
Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Kevesebb volt az olyan rész, amikor csak úgy mennek és igazából nem történik velük semmi érdekes. Így, hogy a csapat több részre szakadt, a szereplőket is jobban meg tudtam ismerni. Meg is kedveltem őket, főleg Gimlit, a törpöt. Viszont a „kis drágszágot” meg tudtam volna fojtani a végén egy kanál vízben. :)
Azúttal tetszett a gyilkosválasztás és az indíték is. Viszont az már baromira szánalmas, hogy egy 3. fickóval is elkezd randizgatni, miközben a másik kettőt is megtartja. És ezek vannak olyan birkák, hogy szótlanul végignézik…
Ez egy nagyon szép kiadvány a régi egri képeslapokból, jó volt őket nézegetni. Néhol megpróbáltam rájönni a felirat nélkül, hogy mi lehet a képen. Örülök, hogy a város a régi lapokról még ma is felismerhető, persze vannak olyan épületek is, amiket már lebontottak.
Gyerekkoromban is szerettem nézegetni a nagymmaám régi képeslapjait, és olvasni, hogy ki mi mit írt nekik. Ebben a könyvben is lehetett kíváncsiskodni, mert akkoriban még a kép oldalára írták az üzenetet.
A kedvenc részem az utcarészletek voltak.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Visszatértünk a régi kerékvágásba, Hannah hullát talál, a húga segít neki nyomozni, és mindkét pasi körülugrálja. Mondtam én, hogy Tracey levelének lesz még folytatása. Kíváncsi leszek, mikor választ Hannah, és kit. A macska már látszólag választott, de szerintem Mike lesz a nyerő.
Kár, hogy a 4. részt még nem fordították le, így az 5-ben meg már volt némi célzás arra, hogy mi történt az előző részben (főleg Tempe magánéletével kapcsolatban).
Egyre inkább megkedvelem ezt a sorozatot, mert változatos helyeken játszódik, hihető a sztori, bár Tempe-nek ennyire talán nem kellene belekeverednie a nyomozásba, hogy az életét veszélybe sodorja. Ezúttal egész jól tudtam követni a sok nevet és összefüggést. Egyre jobban tetszik a sorozat, remélem hamar lesz folytatása. :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Általában nem szeretem, ha csaponganak az eseméynek, és nem időrendben látom át a történetet, de az elején kifejezetten izgalmas volt, hogy nekem kellett összerakni a képet. Aztán voltak olyan pillanatok, amikor már szerettem volna tényleg tisztán látni, hogy kinek mi a szerepe. Néhol nem igazán értettem, hogy mi is történt valójában, de ennek ellenére azt kell mondanom, hogy összességében tetszett a könyv.
Kip részeit szerettem a legjobban, amikor bombákat hatástalanít és a családjáról mesél. Tetszett, hogy láttuk őt évek múlva is.
A filmet is megnéztem szinte rögtön az olvasás után. Vannak benne változtatások, viszont gyönyörű képei vannak, főleg a barlangrajzos és a sivatagi részek tetszettek.
Jópár évvel ezelőtt 3 egymást követő estén megnéztük a filmet, és akkor még úgy gondoltam, hogy a könyvet én biztosan nem fogom elolvasni. Nem igazán nyűgözött le ez a világ.
Az első rész után is még mindig azt mondom, hogy nem lettem rajongó. Hosszúak a leírások, a sok rokoni és egyéb szál teljesen összezavart, nem tudom, hogy ki kivel van, a sok régi dologból mi a lényeg. Alig vártam, hogy elérjenek végre Völgyzugolyba a tündékhez, utána már egy kicst felpörögtek az események.
Ha nem olvasom el előtte a A hobbitot, talán még ennyire sem látnék át dolgokat. Most elő kell vennem valami más könyvet ezután, hogy a folytatni tudjam a 2. résszel.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az elején egy kicsít elvesztettem a fonalat, hogy melyik banda kivel nincs jóban, és hogy kik tartoznak hozzá. Jó volt újabb családtagot megismerni Kit személyében, és nagyon örültem, hogy Ryan és Tempe… Aztán nagyon nem örültem, hogy Ryan megváltozott, de mikor összefutottak, már sejtettem, hogy mi a szerepe.
Izgalmas volt, teele meglepetéssel, de ezek a motoros öldöklés meg hogy Tempe maga nyomozgat egy kicsit most sok volt nekem.
Kicsit félrevezető a könyv, mert az első 80 oldalon a sorozat korábban megjelent 17 kötetének tárgymutatójával kezdődik. Így a hasznos tartalom tizenvalahány oldalra szűkül… Ezért a csillag levonás!
Kicsit több képet is tehettek volna bele, a térképek és a magyarázatok rendben voltak, de részletesebb is lehetett volna.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mostanában egyre jobban érdeklődöm az Antarktisszal kapcsolatos útleírások iránt. Így került ez a könyv is a kezembe, pedig eleinte a vaskossága egy kicsit elrémisztett. De egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt kedvenc lett. A fülszöveg egy mondata (“_Scott és Amundsen_ versenyfutásának története izgalmasabb bármelyik kriminél, elgondolkodtatóbb a történeti munkák többségénél, és haszonnal forgatható akár vezetéstudományi kézikönyvként is.”) egyre inkább bebizonyosodott, hogy igaz. Furcsa hogy vezetéstudományi könyvről beszél egy útleírás vagy életrajz esetén, de itt megkaptuk az élő példát, hogy hogyan kell és lehet megoldani az először még elérhetetlennek tűnő dolgokat, és ennek az ellentétét is.
A könyv első pár fejezete után kirajzolódott számomra, hogy miért Amundsen nyert: gyermekkorától készült valami nagy sarki tettre, tudatosan építette életét mindent ezért feláldozva. Nem ismert megalkuvást, a hibáiból tanult, nem szégyellte a primitív eszkimóktól hónapokig tanulni azt, amikre ezeken a vidékeken feltétlenül szükség van, és amit a nyugati ember nem tudhat. Előre mindent megtervezett, az embereitől is csak azt várta el, amit ő maga is megcsinált. Minden tekintetben jól vizsgázott, mind emberi oldalálról, míg a szakmai oldalról.
Scott pedig mindent elutasított csökönyössége miatt, ami segíthette volna a könnyebb sarktámadásban és aztán a visszatérésben. Sajnos emiatt nemcsak a saját életét tette kockára, hanem a társaiét is.
Nagyon olvasmányos könyv, fényképekkel és térképekkel illusztrálva, a szereplők eredeti leveleit és naplóbejegyzéseit is felhasználta az író. Kicsit persze meg is orrolt rá a korabeli angol sajtó, hogy lehántja a leplet Scottról és Amundsen igazi érdemeit felfedi, de hát ezek a tények.
A könyv eleje nem igazán kötött le. Zavart, hogy a főszereplőnek nincs keresztneve, az hogy olyan szerencsétlen és egy kicsit ütődöttnek is tűnt. Ekkor még csak a fejezetek elején lévő csomózási technikák tetszettek. Aztán amikor megérkezett a nagynéni, utána beindultak az események és engem is egyre jobban érdekelt a folytatás, na meg az ő titkai. Meg persze az is, hogy vajon milyen titkok derülnek ki a család és Killick-Claw lakóinak múltjáról. Aztán a főszereplő egyre szerethetőbbé válik, a lakók is egyre közelebb kerülnek hozzánk.
Jó lehet egy ilyen zárt kis közösségben élni, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, és ez a mai világban sajnos egyre kevésbé van jelen.
Nem olvastam még ezt a Gárdonyi-regényt soha, de ismét bebizonyosodott, hogy Gárdonyi egy nagyon jó író. A történelmi ismereteimet is jó volt erről a korról felfrissíteni, és ezt nem egy száraz történelemkönyvből kellett megtenni, hanem Jancsi fráter és Margit életén keresztül. Élők, igaziak voltak a szereplők, szépek voltak a leírások, a regulák viszont néhol túl szigorúaknak tűntek nekem, de ez biztos elfogadott volt abban a korban.
Az Egerben nemrég indul Vándor-regény mozgalom keretében vittem el a könyvet az uszodából egy vittem vissza olvasás után a könyvtárba. (http://moly.hu/karcok/202687)
Karácsony tájékán megnéztük a filmet moziban, és akkor döntöttem el, hogy A Gyűrűk ura előtt sezretném ezt is elolvasni amoylan előtanulmánynak. Egy olyan szép kis hobbitlakot én is elfogadnék. :)
nagyon érződött, hogy gyerekekknek szánta Tolkien, egy percig sem izgultam, hogy sikeres lesz-e az akció, de arra tökéletes volt, hogy elmerüljek ebben a világban.
(A sok lábjegyzet egy kicsit zavart, főleg a hivatkozott műveket szinte egyáltalán nem ismerem.)
Ezt a kötetet biztosan nem olvastam volna el, ha a Sorsolós, szerencsejátékos kihíváson nem kapom. 14 hosszabb-rövidebb novella gyűjteménye a kötet. A szereplők egyszerű, talán néhol túlságosan is egyszerű emberek. A történetek kevés szereplősök, és a többségnek a vége szomorú. Olyan tipikus orosz, mégis szerethetőek a karakterek. Néhol a történet végén volt hiányérzetem, hogy akkor most mi is a mondanivaló vagy a történet befejezése. Kedvencem a címadó novella és A csizma című lett. Igazából a volt olyan (Az élet szerelme) ami még nagyon tetszett, de a vége, az nagyon megrázó volt. Az Energikus népség címűnek a csattanója ugyancsak váratlan volt, de nagyon tetszett. Nem is tudtam egyszerre sokat olvasni a történetekből, mert mindig valami kísérteties vége lett, nemritkán halál…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Anne Frank naplója:
Ez volt az első könyv, amit gyerekként leemeltem a könyvespolcról A világirodalom remekei sorozat könyvei közül. Talán az fogott meg elsőre, hogy egy korombéli kislány naplóját olvashatom, a témája nem volt ismert akkor még számomra. Azt hiszem, hogy igazán fel sem fogtam még akkor, hogy mi is áll a bújkálásuk hátterében. De azért nagyon szorítottam Anne-ért, hogy túlélje a háborút, és valahogy minden újabb olvasáskor ezt érzem. Érdekes volt olvasni, hogy többször is említi: vajon valaki egyszer elolvassa-e a sorait. Ha tudta volna…
Együtt tudtam vele örülni, ha valami jó dolog történt velük, és együtt szembesültem vele a háború történésein is. Néhol azért nem értettem vele egyet, főleg az édesanyjával való viszonyában. Azért egyre jobban érződik a történetben haladva, hogy az összezártság, a félelem, az éhezés mennyire megviselte mindannyiójukat.
Viszont Anne nagyon sokat fejlődött az évek alatt, és ez nagyon érződött a későbbi sorain. Sajnáltam, hogy csak úgy megszakad az írás, pedig ő (is) nagyon megérdemelte volna, hogy túlélje, és hogy saját maga adja ki a naplóját.
Rómeó, Júlia és a sötétség:
Amikor gyerekként az Anne Frank naplóját elolvastam, a könyvben lévő másik regényt eszemben se jutott elolvasni. Talán a címe miatt, talán, mert nem tudtam róla semmit, de erre csak most került sor.
Hasonló történet Eszteré is, mint a Frank családé, 1942-ben kezdődik, bújkálással, éhezéssel, rettegéssel és végül a szerelemmel. Nem sok minden történik, de a szereplők gondolatai által nagyon jó képet kapunk a korábbi életükről, az őket körülvevő problémákról. Nagyon szépen fogalmaz az író. Nem is tudom, hogy miért nem hallottam még korábban erről a könyvről.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem csak erről a részről szeretnék most írni, mert hát egy befejező résznél talán az egész sorozat értékelése reális.
Ez a sorozat nem igazán az én korosztályomnak készült elsősorban, de ennek ellenére nagy kedvencem lett. Minden apró kis hiba, logikátlanság ellenére is, ezeket az első részek értékeléseinél még kifejtettem, de aztán már nem érdekelt annyira. Mindenkinek mást adtak ezek a könyvek, a tiniknek talán segített megélni a saját problémáikat, mert a sok vidám jelenet mellett azért szerepeltek azok a dolgok is, amik bármikor, bárkivel előfordulnak (haláleset, szülők veszekedése, válása, egyik társuk kirablása…). A felnőtt olvasók meg remekül tudtak rajta nosztalgiázni, és visszagondolni saját gimis éveikre, még akkor is, ha nem volt ilyen jó fej osztályuk. (Legalábbis nekem nem volt. Vagy csak én éreztem így, de talán nem tévedek.)
Nekem a 4. és az 5. rész tetszett igazán, hiszen a Reni és Cortez közötti apró civódások majd közeledések kívülállóként nagyon szórakoztatóak voltak. Tapasztalatból tudom, hogy személyesen megélni egy hasonlót viszont nagyon nehéz, de utána nagyon jó visszaemlékezni rá.
Szint egyhuzamban olvastam végig szinte az első 7 részt, és nagyon vártam a befejező részt. Azt éreztem, hogy jó vége lesz, mert az nem lehetett, hogy az írónő szemét módon szétszed mindent a végére, amit nagy munkával felépített a szereplők életében. És talán éppen ezért lett egy kicsit kiszámítható is sok minden. Amikor megjelent a kiadó oldalán az első részlet a közösségi adatlapokból, akkor még inkább ezt éreztem, hiszen ezek az adatlapok kicsit mindig inkább a könyvek végéhez közeli, vagy az akkori állapotokat tükrözték.
Igazából lehetett tudni, hogy Renivel elmegy C. is Párizsba, bár ez egy kicsit hamar derült ki. Tudtam és nagyon vártam, hogy Gábor mikor mutatja meg végre nekünk is a remek humorát, amit eddig csak Kata ismert. Hát azt hiszem bebizonyította a remek stand-up előadásával, hogy helye van a kommunikáció szakon. :)
A többiek iskolaválasztása már korábban kiderült, így itt sem volt meglepetés. Reni és Vladár szerenádja hiányzott viszont. Talán csak Ricsi anyja neve volt a meglepő nekem, mert én mindvégig azt hittem, hogy a személyijében ezen a ponton Máday Emília szerepel. :)
Négy év alatt nyilván mindenki változott, ki többet ki kevesebbet. Nem hiányzott ebből a részből, hogy bárkivel nagyot forduljon a világ. Még az Antai-Kelemen szülőktől sem lett volna valós a nagy összeborulás a gyerekükkel. Majd egyszer talán rájönnek, mit veszítettek.
Kinga lett az abszolút kedvenc szereplő, aki egyben egyfajta szócső is, hiszen kiáll minden mellett, tüntet, jótékonykodik, és nem utolsó sorban ráncba szedi társait és a húgát is. És ha jól emlékszem, egyetlen napot sem hiányzott a 4 év alatt. :)
Azonban a legjobb barát(nő) cím nyertese egyértelműen Virág, aki ha valakinek megígérte, hogy a titkát nem mondja tovább, azt be is tartotta, bármilyen nehéz is volt ezt megállnia. Még akkor sem árult el semmit, mikor ezekkel a titkokkal azért sok minden egyszerűbbé, egyértelműbbé vált volna.
Tényleg méltó bejezése a sorozatnak ez a záró rész, nem kell ide folytatás, 10 év múlva rész, nekem a kalauz sem hiányzik, és a rajongók által várt film se. Így jó minden, ameddig most megismertük a történetet. A többit meg mindenki képzelje el magában, én legalábbis megtettem. :)
Olyan ez a könyv, mint egy jó fénykép. Teljesen átjönnek rajta az érzelmek, amiket a szereplők akkor ott átéltek. Mintha egy fotóalbumot lapoztam volna, ahol eszembe jut az egyes képekről, hogy milyen körülmények között született, örültünk vagy bánkódtunk.
A borítón lévő képeken kívül nincs benne más kép, de talán nem is kell, mert a leírás bőven elég. Nekem főleg az érzelmi szál volt erős, nem is annyira a történet.
Szeretnék egy saját példányt, ez is kedvenc lett!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, de legalább akkora csalódás is volt sajnos… A címe is elég félrevezető volt:
Melbourne, olimpia, a szovjetek elleni legendás meccsről néhány oldal, összességében ez a rész 20-25 oldal.
Miami (de tulajdonképpen majdnem az egész USA, csak gondolom a szójáték kedvéért választottak Miamit): rácsodálkozás a világra: nagy sportlétesítmények, amilyenek talán még ma sincsenek nálunk, mindenféle automata (bélyeg, lábmosó, virsli, fotó…), amerikai élet- és szemléletmód, stb. Ez a könyv 99 %-a.
Margit-sziget: csak a honvágy van meg utána.
A vízilabdáról kevés szó esik, pedig ezt vártam volna. A humor is csak elvétve van meg benne. A rácsodálkodás az USÁ-ra annakidején biztos érdekesebb volt, mint manapság, mert már mi is ismerjük azt a világot. Nem útikönyvet kerestem, de azt kaptam.
Szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de örültem, hogy csak a könyvtári példányt olvastam, és nem vettem meg.
„Kapitányom, ó, kapitány!”
Valamiért azt gondoltam, hogy a könyv alapján készült a film, és nem fordítva. De ennek ellenére nagyon tetszett, a filmet is szeretem. Kár, hogy az ilyen tanároknak a legtöbb esetben ez a sorsa, előbb-utóbb valaki eltávolítja. Pedig tényleg fontos lenne ma is, hogy gondolkodni is megtanuljanak a diákok, nem csak a tananyagot magolni. Azon is elgondolkodtam, hogy hol van a határ, ahol a szülő ilyen durván beleszólhat a gyereke pályaválasztásába. Az eredményt ebben az esetben tudjuk. Meddig tart csak a fellángolás, és hol kezdődik egy új élet? Nem egy olyan esetet tudok, ahol nem engedték a diáknak, hogy ő válasszon, vajon milyen tehetséget pazaroltunk el ezzel?
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Annak ellenére, hogy sokáig olvastam a könyvet, tetszett. Egyszer be kellett iktatni egy pár hetes szünetet az olvasásba, mert nekem is sok volt minden napra egy halott. A szünet után viszont szinte egyhuzamban olvastam el a maradék részt.
Talán túl sok a véletlen faktor, mindig ott akadt egy újabb hulla, ahol Tempe járt. Ért már korábban is az a kritika, hogy túlságosan is beleélem magam az olvasmányokba, teljesen átérzem a szereplők dolgait, de ez esetben a sok hullával tényleg nehezen birkóztam meg én is, főleg a gyerekekével. A sorozatbeli főszereplőtől nehezen tudom magam függetleníteni, mert itt teljesen más karakter Tempe.
Összességében ez a rész jobban tetszett, mint az első, hogy kíváncsian várom a következő rész mennyire jön majd be.
Elég nagy bátorság volt Hillabytól, hogy ennyire felkészületlenül vágott neki ennek az útnak, de szerencsére ezeket a hibákat elismeri, méghozzá kellő humorral tálalja őket. Se komoly nyelvismeret, semmilyen tapasztalat a tevékkel vagy a fegyverhasználattal kapcsolatban, mégis a kísérők segítségével minden problémát legyőznek.
Érdekes volt, hogy ezek az afrikai emberek milyen ügyesen olvasnak a nyomokból, teljesen más világban élnek, mint mi. Nagyon jól ismerik a környezetüket, és hiába nincs meg mindenük, mégis boldogok azzal, ami körülöttük van.
Nehéz erről a könyvről bármit írni. Adott egy nem túl szimpatikus fiatalember, aki valahol a zseni és az őrült határa között mozog. Három nap alatt tulajdonképpen nem történik semmi, nem változik semmi benne, és mégis valahogy nagyon olvastatja magát a szövege. Nem tudom, hogy sajnálni kell őt, vagy hibáztatni. Talán egy kicsit mindkettőt.
Biztosan fogom még ezt a könyvet is újraolvasni.
Ha tudnék jól angolul, akkor tuti elolvasnám eredetiben is, mert a fordítás biztosan nagyon jó, de talán az eredeti nagyobbat üt.
Az előszó olvasását hamar abbahagytam az elején, aztán később minden jelenet előtt az arra vonatkozó részt olvastam el. Nagyon összetett ez a könyv, annak ellenére, hogy nem túl hosszú. Mégis nagyon megrázóak talán éppen a színpadra írt volta miatt. Nincsen benne semmi mellébeszélés, csak a tömény párbeszédek. Azt hiszem, hogy nem sikerült minden mondatát és gondolatát befogadnom, talán mert még nem éltem meg sok mindent. Éppen ezért feliratkozik az újraolvasós könyveim közé.
Ez már egy újabb remek Szabó Magda-féle ifjúsági regény!! Elég sok pöttyös könyvet olvastam el annakidején, de ez nekem szinte biztos, hogy kimaradt akkor.
Nagyon tetszett, hogy beleláthattam a szereplők gondolataiba, egészen más volt így olvasni a könyvet, főleg, hogy ugyanazt a jelenetet a másik résztvevő szemével is láthattam. Azt a karácsony estét pedig megsirattam. Talán csak a Galambos fiút sajnáltam egy kicsit…
Egyre inkább megkedveltem az írónőt, tervezem még az idén más műveit is elolvasni.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Érdekes volt Gárdonyit olvasni a törökkorról, ami nem az Egri csillagok. Olyan népmesei volt ez az egész történet. A szegény számkivetett fiú beleszeret egy lányba, aki nem lehet az övé, aztán addig peregnek az eseméynek, mígy jóra fordul minden, aztán mégsem, majd jön a boldog végkifejlet. Bevallom, nekem egy balladai vég jobban tetszett volna, mint ez a „happy endes”.
Az a bajom az összes Osbourne-átdolgozással, hogy a történet AC-s, a mondatok meg nem. Nagyon színpad-ízű az összes sajnos. Nemhiába írta meg ezeket AC színpadra, nem túl jó döntés volt ezeket átdolgozni.
A sztori amúgy zseniális, kitalálható a megoldás minden része. Azt volt a legjobb benne megfigyelni, hogy a szereplők hogyan kezdték el egy mást védeni valami új információ után, és hogyan visszakoztak ki ebből egy újabb esetén.
Rövid, de annál lényegretörőbb ez a könyv. Tegnap este, miután elolvastam, még sokáig ezen a történeten járt az agyam.
Valahol sejteni lehetett, hogy ki volt Jacques, de nem nagyon akartam tudomásul venni egy darabig. Amikor ténylegesen bebizonyosodott, akkor ledöbbentem.
Nem tudom, hogy ha én fedezek fel egy ilyen családi titkot, ami tulajdonképpen az életemet tette valahol tönkre, akkor lett volna-e erőm arra, amit Emma tett. Ezt egyszer mindnekinek el kellene olvasnia…
Nagyon tetszett. Kicsit részletesebben holnap, amikor már leülepedett bennem a történet. Bár lehet, hogy több idő kell majd hozzá… :))
És akkor egy kicsit bővebben másnap:
Ezt a könyvet 2012 karácsonyán kaptam molyangyalomtól, @Gubics_Attila -tól. Ismét elmondom, hogy remek választás volt. Annak ellenére, hogy érdekes módon, én ezt a könyvet tévedésből tettem fel a arra a bizonyos karácsonyi polcra. :D Összekevertem egy másik könyvvel, aminek még nem sikerült kiderítenem a címét. Abban talán magnószalagra beszél rá (de lehet hogy levelek is vannak), egy haldokló férj a feleségének, mert tudja, hogy a nő az ő hiányától ki fog borulni. És ezeknek az üzeneteknek a segítségével áll talpra a nő.
Na mindegy, a lényeg, hogy ez a könyv is nagyon tetszett. Kicsit későn esett le, hogy több idősávban ugrál a történet, addig csak kapkodtam a fejem. Nagyon izgalmas volt megfejteni minden apró kis részlet helyét. Olyan volt, mint egy puzzle. Titokzatos volt, mert nem lehetett előre sejteni, hogy melyik darab mikor kerül a helyére, meglepő fordulatokkal volt tele. Én nagyon örülök, hogy annakidején, volt erőm kihasználni az utolsó utáni pillanatot, és hogy nem kellett 40 évet várnom rá.
Ezt a könyvet azért vettem ki a könyvtárból, hogy az ABC-s kihíváshoz legyen egy W betűs könyvem, és hogy olvassak a szerzőtől is egy krimit, mert az idén megpróbálok minél több szerzőtől krimiket olvasni.
Hát minden szempontból jól választottam! Fordulatos, pörgős krimi, a nyomozó nem egy a szokás rendőrök közül, hanem egy talpraesett magánnyomozó. Ügyesen gönygyölíti fel az ügyet.
Volt pár dolog, amit én is összeraktam olvasás közben, de voltak benne meglepő fordulatok is, és a végső megoldás is ilyen volt! :)
Nehéz erről a könyvről bármit is írni. Már a cím is lég sokat mondó.
Egy volt „intézetis” lány (ma már családanya) meséli el történetét egészen kicsi korától kezdve. Örök megfelelési kényszer, szeretethiány, sérelmek, bántások, barátságok és sok-sok szívszaggató történet elevenedik meg. A gyerekkönyvtár polcán találtam ezt a könyvet, nem tudom, hogy odavaló-e. Talán olvasmányos jellege miatt ők is könnyen el tudják olvasni, de kérdés, hogy mit tudnak felfogni belőle.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor kivettem a könyvtárból, akkor egy hosszabb mesét vártam. Amikor elkezdtem olvasni, akkor rájöttem, hogy bár ifjúsági a könyv, nem árt némi történelmi ismeret az olvasásához. Aztán ismét visszakanyarodtam az első gondolataimhoz, mert hát mégis csak olyan mint a népmese. A szegény árva írnok fiú bölcsessége és néhány segítő barát jóvoltából felküzdi magát a fáraó mellé. A fáraó jóságos, bölcs és mindent megtesz, hogy a népe boldog legyen.
Tudom, hogy fikció a mű, de akár így is megtörténhetett, olyan élethű volt.
Nagy kedvencemet, Agatha Christie-t is megihlette Ehnaton. Színdarabot írt róla, bár nem túl ismert ez a műve, magyarul még nem is jelent meg.
Kicsit bővebben itt lehet róla olvasni:
http://agatha.hu/index.php?oldal=Szinpadi_muvek&id=15
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jó volt ismét elővenni ezt a sorozatot, és ismét együtt nyomozni Hannah-val. Ismerős volt a szereplők többsége, a helyszín és úgy általában az élet Lake Edenben. Az első 3 rész után már kb. tudtam, hogy mire lehet számítani. Örültem, hogy ez esetben csak egy hulla volt, és ez is elég volt Hannah-nak a megoldáshoz. Elég kevés volt igazából a szóba jöhető gyanúsított, így elég hamar összeraktam én is a képet. :))
A 3. rész értékelésénél azt írtam, hogy még nem tudom, hogy Normannak vagy Mike-nak szurkolok, de a könyv elején eldöntöttem, hogy inkább Mike lesz nálam a nyerő. Kicsit furcsállottam, hogy egyik sem kéri meg Hannah kezét, hanem a másiktól teszi függővé. De az, hogy már össze is barátkoztak a fiúk… Az egyik léphetne már valamit, nem szeretem, ha a pasik ezen a ponton nem mernek döntést hozni.
