"…És ahogy haladunk előre az időben, hol Petri György, hol József Attila versmondatait, verseit hallva/hallgatva, ÉRTVE!, az est egyre inkább rabul ejt, lenyűgöz és felemel egyszerre. Növekvő izgalommal és fokozódó, fanyar életkedvvel élvezem a költők, az előadó és szerény nőiségem négyesét. Róluk, rólam, rólunk szól ez a pompás érzékkel összeállított skizofrén monológ. Nincs pátosz, lila, érzelmi ködök, lírai homály. Alvadt vérdarabokként hullanak elénk a szavak, a két (rokonlelkű) költő szavai. De tessék lefejteni az „alvadt vérdarabok”-hoz tapadó pátoszt, és valóban látni azokat a vérdarabokat. Nincs bennük semmi fájdalmas. Lehet egy disznó vére is. Már megalvadt. Pont.
Jót tesznek egymásnak. (Mármint a két költő.) Petri kevésbé karcol, József Attila sorairól lepattogzik az elmúlt évtizedek előadóművészei által felrakott, s azóta kissé megkövült nemespenész…."
Édes Gabriella (Tiszatáj online)















