Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Bámulatos könyv, kedvem támad egyfolytában simogatni :)
Szerettem Pi gondolatait, észrevételeit, a humorát, ahogy az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházta fel (és fordítva), ahogy a különböző vallásokat bemutatta és párhuzamba állította, hogy végtére is „Minden vallás igaz”, bárhogy hívják is az Istenét…
Ez a hit és a világegyetemben elfoglalt jogos helyéhez való ragaszkodása az, ami őt életben tartotta megannyi embert (testet-lelket) próbáló helyzetben, és bármelyik változat valós, azt hiszem én is ugyanígy éreztem volna, ahogy ő:
"Őszinte leszek. Elmondok egy titkot: egy részem örült Richard Parkernak. Egy részem nem akarta, hogy Richard Parker egyáltalán elpusztuljon, mert ha elpusztul, akkor magamra maradok a kétségbeeséssel, s az félelmetesebb ellenség egy tigrisnél is. Ha volt még bennem élni akarás, azt Richard Parkernak köszönhettem. Megakadályozott abban, hogy túl sokat gondoljak a családomra és tragikus körülményeimre. Rászorított, hogy tovább éljek. Gyűlöltem ezért, de ugyanakkor hálás is voltam neki. Hálás vagyok most is. Ez az egyszerű igazság: Richard Parker nélkül nem élnék már, hogy elmondjam történetemet.
Azt hiszem, nem érdemes nagyon „túlagyalni” a történetet, én elteszem az érzést, amit a könyv nekem ajándékozott, hiszen „aki túlzásba viszi az ésszerűséget, az a világegyetemet is kiönti a fürdővízzel.”
Kitartok az újraolvasás szándéka mellett :)
