denahelmet ♥ kedvenc
Ugyanarra az égboltra nézünk fel, és mégis milyen különböző dolgokat látunk.
377. oldal
– Biztosra vettem, hogy meghaltál – mondta egyszerűen.
– Hát egy ideig úgy is volt – mondta Ford –, aztán elhatároztam, hogy néhány hétig citrom leszek. Azzal szórakoztam egész idő alatt, hogy gin-tonikba ugráltam.
Arthur megköszörülte a torkát, majd ismét megköszörülte.
– Hol – kérdezte –, hol találtál…?
– Hogy hol találtam gin-tonikot? – kérdezte élénken Ford. – Találtam egy kis tavat, azt hitte magáról, hogy gin-tonik, én meg beleugráltam. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy azt hitte, hogy gin-tonik. De az is lehet – tette hozzá olyan arckifejezéssel, amitől az épelméjűek is nekirontanának egy fának –, hogy csak képzeltem az egészet.
290. oldal, Az élet, a világmindenség meg minden

(… )az élet mindig megtalálja a módját, hogyan törjön utat magának valahol.
Még New Yorkban is, noha nehéz rájönni, miért. Télidőben a hőmérséklet jóval az elfogadott minimális érték alá zuhan, jobban mondva zuhanna, ha bárkinek lenne annyi sütnivalója, hogy megállapítson egy elfogadott minimális értéket. Amikor a legutóbb valaki készített egy listát a New York-iak száz legjellemzőbb tulajdonságáról, a sütnivaló a 79. helyre szorult.
547. oldal (Jobbára ártalmatlan)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Arthur boldog volt. Borzasztó örömmel töltötte el, hogy aznap végre minden a terv szerint halad. Csak húsz perce döntötte el, hogy megőrül, és tessék: máris az őskori Földmezein üldöz egy Chesterfield márkájú heverőt.
294. oldal Az élet, a világmindenség meg minden, 2. fejezet



