csillagka értékelései 165
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nyári limonádéra készültem ezért verőfényes napsütésben kezdtem neki az idő elromlott és a könyv is kicsit bekeményedett a habos poénokból lelki dráma lett. Az időnek nem örülök a könyv változásának annál inkább.
Jamest megtudtam volna fojtani, és vertem a fejem a falba mikor Claire hajlandónak mutatkozott megbocsájtani. Ami széttört szerintem iszonyú nehéz összeragasztani, de ha mikor leejtettük azt kiabáljuk, hogy nem miattunk volt hanem a másik megijesztett akkor már lehetetten.
James rendesen elgaloppozta magát a végére remélem Claire jó nagy gyerektartást tud kicsikarni, ha már Jamest a lánya nem érdekli.
Adam egy isten egy jószívű isten és a világon kevés ilyen szaladgál :)
Tényleg sokkal jobb mint a Zabhegyező. Rengeteg kérdést felvet, rengetek gondolatot elkezd befejezni neked kell, és nem biztos hogy mindenki ugyanott érzi a válaszok végét.
Szegény csodagyerekek nagyon lenézem azokat a szülőket akik a gyerekeik útján akarják megvalósítani ki nem teljesedett álmaikat, legyen az modellkedés, sport vagy TV vetélkedő mindegy, ahol a gyerekeknek komoly munkája szükséges és ez nem szabad akaratból, hanem valamilyen kényszer, nyomás vagy elvárás miatt történik ott már baj van és az ilyet komolyan tiltanám.
Sajnos itt is látszott az okos gyerekek sérült lelki defektus, amit dohánnyal és isten kereséssel próbálnak oldani.
Mrs. Glass pedig nagyjából jól fel tudtam volna pofozni, megvetem az ilyen embereket főleg az ilyen anyákat.
Hu de nehéz is ez, nagyon megrázott két éjjel nem aludtam miatt meg is csaltam mégis visszatértem.
Az alapsztori ismert több regényből mégis a kidolgozáson múlik minden, hát ez itt nagyon naturálra sikerült, elég jó a beleélő képesség sok jelenetben éreztem a vér szagát és izét a számban.
A főszereplők jól kidolgozottak bár annyira nem voltam oda értük. A rendszer leírásánál van pár elképesztő amatőrség pl az angol tanulás, egy diktatúra se tanította még kötelezően az ellenség nyelvét. A rock pedig örök.
Tipikus 50-es évekbeli USA regény, bár lehet nem csak az akkor ma is aktuális van benne minden ami kell a boldoguláshoz. Isten, család, gyerek és egy szerencsétlen flotás aki végül is azt se tudja mi az istent szeretne.
Nyúl te egy igazi szemét alak már bocsánat, egy önző féreg ez nem menti a többieket viszont sok dologban viszontláthatóvá teszi a történéseket.
Akit ösztönösen megszerettem az Ruth, és milyen okos nagy kislány volt a végén :) kérem szépen így kell ezt csinálni, ilyen fazonokkal nem szabad lacafacázni.
Érdekes utazás volt, nagyon sok belső tanulsággal.
Gyöngyszemek a pokolbugyraiból. A tanú jut róla eszembe, nem humorral de legalább akkora meggyőző erővel mutatja be a Rákosi éra értelmetlen önpusztító valóságát.
Amikor az értelem helyett a vakhit uralkodik, akkor olyan fogalmak mint logika, józan ész, tapasztalat, erkölcs elvesztik a jelentőségüket.
Orsolya végül megtalálja az utat és remélem egy értelmes férj is akad számára aki megérti és elfogadja.
Sokkal több helyen kell népszerűsíteni ezt a könyvet, magva van amit jó lenne sok-sok fejbe elvetni.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szegény férjem kb 3 évente előkerült, hogy nem olvastam a kedvenc könyvét ekkor ő mindig hősiesen végigolvasta helyettem, mert ilyet nem lehet tenni, és én még mindig nem akarom, ezt játsszuk 25 éve :)
Sajnos most nem tudtam kibújni a lehetőség alól, és nem véletlenül az ő könyvét vettem a kezembe.
Első meglepetés azt hittem az egész az ostromról szól, nem számítottam bemelegítésre, nem is izgatott fel, vártam, hogy már végre arról olvassak amiről szeretnék.
Sajnálom, hogy a váralaprajzok nem lettek kibontva, erről inkább olvastam volna mint a törökországi kalandról amiben nem sok értelmet láttam.
Végre eljutottam az ostromhoz és hősiesen végig is olvastam, igazából az utolsó 50 oldal fogott meg, szegény Balázs gyereket megsirattam, az Egri NŐK előtt kalapot emeltem, és most elégedetten dőlők hátra mert kész vagyok letudtam egy komoly hiányosságomat.
Ezt a könyv tényleg hazaszeretetre és kitartásra nevel, végre nem csak férfiakról hanem mellettük élő nőkről is szót ejtve.
Vivát Dobó.
Megint nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy egy kötelező olvasmány amiben lány szereplő még nevesítve sincs és Nemecsek anyukája az egyetlen asszony.
Komolyan mit szólnának a fiúk ha az Elfújta a szél lenne a kötelező olvasmány ? Hány fiús szülő lázadna fel, miközben minden lány kötelezően olvassa a fiúirodalom remekeit és ez nem a könyvről inkább az egyenjogúságról és az elővetíttet szerepekről szól.
Nemecseket megsirattam, Bokát nem szerettem és Ács Ferit sokkal nagyobb formának tartom.
A gitt egyleten pedig szakadtam a nevetéstől. Gyerekek akik már gyakorolják a felső és középvezetők hierarchiáját a közigazság és a papírforma mindenhatóságát.
Bevallom kiráz a hideg, szörnyű ha már gyerekként bürokráciát játszunk.
Nemecsek nagy lélek egy lelketlen közegben.
Ez a könyv a legrosszabbat hozza ki belőlem.
Hiszem is és nem is, hogy ilyen megtörténhet az emberi civilizáció összeomolhat pár teljesen gátlástalan hatalomvadász kezében. A történelem szerencsére mindig valahogy felülkerekedik a diktatúrákon, mindig az ára kérdéses.
Mert a diktatúra legnagyobb hátránya a fejlődés teljes hiánya, ha a gondolat nem szabad akkor nincs semmi.
A könyv legborzasztóbb része szerintem nem is a kínzás, hanem a kötelező szürkeség, az egyen mocsok amit nem tudnék elviselni, a vége már csak a kötelező büntetés annak aki kicsit szabaddá és szerelmessé szeretne lenni.
Nem tudom a főszereplőket még kedvelni se, a sorsuk előre kiszámított, ahogy a szerepük is, viszont a könyv egyszerre megráz és elgondolkoztat.
Kötelező olvasmány, sokszor egymás után, hogy soha nem kerüljünk ilyen csapdába.
Kicsit bugyuta, kicsit tanulatlan de a miénk.
Ábelnek nem az erdőn hanem iskolában lenne a helye, szerintem ő is inkább oda vágyott volna mint a Hargitára a vadak közé akik megint emberbőrben mutatkoztak.
Fenntartásaim vannak nem a művel, hanem úgy általában, okost értelmes gyereknek nem ez a dolga 15 évesen.
Egyébként tetszett :)
Amikor kell volna nem tudtam magam rávenni, utána jó pár éve lelkiismeretből elolvastam, nem sok maradt belőle, most se lett a kedvencem.
Jókai sokkal jobb regényeket adott az utókornak, ez egy egyszerű nagyolt dráma, sok kellemes szereplővel, kellemetlen árulóval, és ingadozó urasággal.
Nem tökéletes, nagyon nem.
Bevallom nem volt az én világom, nem szeretek 90+os könyveket lepontozni.
Kénytelen vagyok néha szembe menni az árral, nagyon sok minden nem tetszett, nekem inkább gyomorforgató a balhé, semmi vicceset nem találok a verekedésekben és a kölcsönös kiszúrásokban.
Megrökönyödve tátott szájjal olvastam végig, asszony verve jó részeknél pedig kimondottan késztetést éreztem a könyv széttépésére.
Folytatás más írótól mindig veszélyes, sőt ha meggondoljuk simán felér egy arculcsapással az eredeti szerző ellen.
Viszont ebben az esetbe az Elfújta a szél számomra nem volt befejezve, valami hiányzott és nem a romantikus vég, tovább akartam élni Scarlett életét és kibontva a rettenetes harcot amit folytat magával és a környezetével.
Erre jó volt ez a könyv, szerintem jól fogta meg a lényeget és kidomborította az erős nőt a tetszeni akaró kislány helyett.
Szeretem Scarletett , már az első részben is szerettem és amivé vált az már tisztelni is tudtam minden szeszélye és rossz tulajdonsága mellett.
A férfi pedig férfi marad akárhol is jelenik meg legyen az lóverseny, bál vagy netalán a legócskább köpködős piac :P
Cica mint név engem nem zavart éreztem az angol lefordíthatatlan szójátékot, a kölyköt pedig kimondottan kedveltem.
Összességében egy nagyon kellemes kis könyvet hozott össze a szerző sokadik olvasás után is Írországi részek több száz oldalát 2 nap alatt tudtam le, belevarázsoltam a végébe.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Minden rossz ellenére nagyon kedvelem Scarlettet, az első feministát.
Ez a könyv nem készült lányregénynek, az életről szól egy kemény asszony és egy kicsit makacs, buta szerelmes férfi viszontagságairól a világuk felbomlásakor.
Rhett egy igazi ragadozó, aki meglátja a nőben az értéket, mit nem adnánk egy ilyen pasiért, azért ne felejtsük ő is a saját csapdájában sodródik és ha akar akkor se tud boldog lenni.
Se vele, se nélküle.
Szeretem ez a könyvet, szeretem a szerelmét a másságát és az életigenlését minden oldalán.
Nem szeretem a jenkiket és a kofferosokat és mindig kiderül az életnek és a győzelemnek két oldala van, ha valaki győzött akkor sajnos vannak vesztesek és az igazság nem mindig csak felülre kerülök kiváltsága.
Ja igen és végül szeretem az indiánokat akiket a nyertesek és a vesztesek együtt kergetnek a továbbiakban.
De miért ? De miért és még egyszer miért ?
Mit vétett Misi hogy ilyenné nevelték ? Miért nem mert más lenni, másképpen érezni ?
Megértem és felfogom, de nem tudom elfogadni se Mihályt, se a felnőtteket, se az akkori rendszer, se semmit.
Gyerekek merjetek szabadok lenni, és megélni a saját hibáitokat és rossz döntéseiteket, mindenféle bilincs, béklyó, akasztófa árnyéka nélkül.
Egyedül az diri volt szimpatikus :P
Többedszerre sírtam ki magam rajta, csakis otthon ha hiányzik a család.
Hihetetlen mélységekbe vezet, és olyan elemi energiákat ad amit talán még a kis hercegnél éreztem.
A szabad nép tagja akarok lenni.
Vörös vagyok (tényleg :) ), ravasz vagyok, és szabad szeretnék lenni, fogadjatok be magatok közé.
Úgy érzem végre megszereztem a moly érettségit. Ettől a könyvtől féltem, előélete van mindenki ezzel szemlélteti a magas, unalmas, hosszú irodalmat. Édesapám is azzal engedett neki, hogy ő az unalmas csatajeleneteket átpörgette.
Nagyot csalódtam és végig kerestem az unalmas csatajelenetet, de nem sikerült ráakadnom időnként kimondottan lehetetlenné vált. Tolsztoj a végén hibázott, szerintem az egész negatív kicsengés a végén lévő felesleges filozófiai szócséplés eredménye, ott rontott és ezzel szúrta el a könyv piárját.
Petyát nagyon megszerettem kedvenc szereplőmmé vált, nagyon drukkoltam neki és ahogyan felül tudott emelkedni saját neveltetésén az példaértékű volt.
Marja hercegnő és megmozdította a szívemet, de valahogy Natasával nem tudtam egy nevezőn érezni a lelkem, valahogy többet vártam tőle akkor is ha végül ő is felnőtt és éretten felelősen tudta szemlélni a világot.
A lényeg a lényeg kaptam egy számomra érdekes itt-ott kimondottan izgalmas könyvet, ami átvezetett egy olyan történelmi helyzeten ami magában is oltári marhaságnak tetszik.
Soha nem értettem és ma a könyv után se értem mi a fészkes fenét is akart Napóleon vagy utána Hitles elérni az Oroszoknál ? Elmenni a sárga tengerig és fenntartani egy közel tízezer kilométeres utánpótlás vonalat ? Végig ellenséges területen, mindenféle valós haszon nélkül ?
Most van a Doni katasztrófa évfordulója minket is belekényszerítettek ugyanebbe az értelmetlen háborúba és magyar katonák sokasága veszett oda egy kivitelezhetetlen értelmetlen célért.
Fejet hajtok előttük mint ahogyan a francia katonák előtt is akik egy megalomán császár hagymázas álmaiért pusztultak el az orosz pusztában.
Sokan elmondták Micimackó = Karinthy vagyis valahogy magyar lett és a miénk a csacsi öreg medve.
Megmondom őszintén elég régen szamár rajongó vagyok, imádom a beoszlásait és sajnálom a névtelenségét.
Nekem gyerekkorban kimarad és egyáltalán nem sajnáltam, hogy anyaként ismerkedtem meg vele mint esti mese, nálunk is kiderült, jobban élveztem mint a lányom aki sajnos talán mivel nagyon kicsiként találkozott és gondolom Disney is belejátszott, de nem lett rajongó és ezzel nagyon enyhén fejeztem ki az érzéseit, neki sajnos ciki kategória.
Abigél és Gina. Nagyon nehéz lehet egy pösti lánynak, bár szerintem nem igazán arról szól a történet ki honnan származik, egy szabad független személyiség nehéz bírja a bezártságot, akár fizikailag akár lelkileg rendszabályoznak a kreatív rakoncátlan szellem megtalálja a kiutat.
Gina független és szabad tudott maradni, persze ezzel felborította a jól kialakított rendet.
Nagyon megszerettem Zsuzsannát és bármilyen furcsa az igazgatót, kiállt az elveiért egy elvtelen világban.
Megint belenyúltam teljesen vétlen vagyok és a könyvet is olvastam már, az eleje érdekes a közepe tömény történelem a vége pedig nem először csal könnyet a szememben.
Nem tudom miért ,de a Jemei zsidók története az olvasmányaim között az egyik legmeghatóbb történet, egyszerűen csodálatos és felemelő hogy mennyi ideig működik a közösségitudat ,
Német László tudott valamit a nőkről, asszonyokról nem véletlenül született 4 lánya vagy azokon keresztül tanulta meg a női lélek rejtelmeit.
Olvasom a könyvet és kibontakozik egy kemény asszony sors és a családösszetartó mindent elsöprő szeretet, amivel csak visszaélni lehet, élnek is rendesen.
Eszter tragédiája egyben a sorsa, és hány hasonló sorsú asszony próbált fennmaradni évszázadokon keresztül a nem túl sikeres de belenevelt önérzettel és felsőbbség megáldott férfiak mellett.
Tetszett a könyv még a kicsit unalmas részeken is áttudtam vergődni, sajnos voltak olyanok, tényleg jobb lett volna ha kicsit tömörebb.
Túl magasra van téve a mérce és nálam ezt nem ugrotta meg. Az egész könyv egy mérhetetlen romantikus vérbosszú, az igazságszolgáltatás nem az ember dolga megteszi az a sors mindenféle külső behatás nélkül is. A tengerész nem lett a szívem csücske, túl sokat képzelt magáról, túl keveset a többi emberről, nekem pont egy beképzelt sznob diplomata jutott róla eszembe.Hosszú volt miközben nyúlt mint a rágó a fele után miden mozzanat előre borítékolt, sajnálom a ráfordított időt.
Hát ebbe belefutottam mint maci a málnásba.
Nagyon élveztem és komolyan gondolkozom egy azonnali újra olvasáson vagy mégsem ez a könyvet többet nem szeretném a kezembe venni.
Borzasztó visszás érzelmeket kellett egyszerre csodáltam és undorodtam tőle, nagyon tudtam szeretni és utána az azonnali na ezt már nem bírom érzés.
Köszönöm az élményt tragikus és felemelő volt egyben, csak a végét tudnám feledni akkor még talán jó érzéssel tettem volna le, így azt tudom mondani García egy kicsit elvetette a sulykot vagy a malacfarkat ha lehet ilyet mondani.
Kár volt érte mert így nem nyer kategória.
A naivitás megvéd a nagyobb lelki megrázkódtatástól? A felfoghatatlan pokolban talán kevésbé sérülnek, a kicsit kevésbé okos emberek? Talán igen, talán nem, egy biztos mindenkinek szembe kell néznie a múltjával, a tetteivel annak is aki ezt elfedi, és így próbál menekülni.
Nekem tetszett a könyv, akkor is ha talán voltak benne sablonok és bizony nagyon gondolkozok megtalálom 1-2 történet jobb leírását másik könyvben kicsit élvezhetőbb formában.
Wass harmadszor újratöltve az előző két könyv után már valamire számítottam és nagyon félve írom le, ez az ember tudott írni, nem közepes szinten Wass valami olyanról szól ami nagyon kevés írónak sikerül, ezekben a könyvekben lélek van és szenvedély, jó vagy rossz mindegy ezek az emberek élnek, szeretnek gyűlölnek de ott vannak a saját valójukban.
Bevallom nagyon megszerettem Nucát és ezzel gondolom nem vagyok egyedül, egy jószívű, dolgos , rendes boszorkány ritka kincs még akkor is ha a boszikat nem ezért teremtette az úristen.
Valahol legbelül viszont motoszkál a kisördög, minden jól van e úgy ahogy van és tényleg fekete ördög a haladás, minden rosszról a civilizáció tehet, menjünk vissza az erdőbe kecskét legeltetni, puliszkán élni akkor tiszták, szépek , boldogak leszünk.
Számomra ez a kettősség Albert mester legnagyobb hibája, miközben tagadhatatlanul elvarázsol, iszom minden szavát, nem tudok elrugaszkodni attól hogy szinte mindenki analfabéta volt a könyvében, és Nucában se merült fel hogy megtanuljon legalább 100-ig számolni, tudom nem erről szól, de akkor is.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyon nehéz erről a könyvről beszélnem úgy 20 éve került először a kezembe és első olvasás után megváltozott a véleményem a hitről a bűnről az emberi természetről, két valójában egyszerű ember viaskodik a háttéren az egyik betű a másik értelem szerint veszi a szabályokat és nem kérdéses ki kerekedik felül.
Tudom a molyon nem szokás politizálni de engedjetek meg egy kitérőt a könyvet valamikor az átkos végén olvastam először, és a fene nagy diktatúrában elképzelhetetlen volt örökös kényszermunka egy kenyérér, ma ha elméletileg is de elképzelhető, szerintem ez a könyvet ma kevesebben olvassák, minden állami hivatalnoknak akinek emberek sorsa van a kezében kötelezővé tenném, nem csak az olvasását hanem a megértését is .
Na vissza a könyvhöz, nem tudtam megszeretni a Bárónét, kicsit felszínesnek éreztem és a nagy szerelem elvette az eszét, kicsit több ragaszkodást vártam volna el tőle.
Szeretett van ebben a könyvben, talán ha pár gondolatát megpróbáljuk magunkévá tenni, kicsit megváltoztathatjuk a világot.
Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb írójának, talán legismertebb könyve.
Mindig vonzott a francia arisztokrácia, imádom Dumas mesemondó képességét.
Most már kicsit érett szemmel elég jól behatárolható, ki mit lopott ebből a
könyvből, jó sokan jó sokat.
Milady-t kicsit sajnáltam, Athost még jobban, Portost most se tudtam megszeretni, Aramis pedig megmaradt a kedvenc mesehősömnek :) imádom ahogy az egész történelmi mesét:)
Szerencsésnek érzem magam hogy nem gyerekként futottam bele.
Talán az első olyan könyvet tartottam a kezemben ahol komolyan kételkedtem a szerzőnek az akaratában, nem bontja ki a negatív jellemeket, nem ad szerepet olyan karaktereknek akiktől az egész kicsit életszerűbbé válna. Nekem ez a könyv nem sokat mondott, nem adott újat és még csak új gondolatot se indított. Persze sajnáljuk a szegényeket, csodálatos amit Gergő tett a távolbalátóval, de nincs olyan tanár aki nem szúrná ki mit tett előtte, és olyan sincs aki egy bicebócát bányamérnöki képzésről ne beszélné le.
Nem tetszett és még gyerekkönyvek se tartom.
Egyszerűen imádtam ez a könyvet, a fordulatos cselekményt, a jól megformált karaktereket, és a szerelmet ami még a börtönön is továbblép.
Néró egy szemétlába az igazi ripacs, Petronius az ellenpont végig szurkoltam hátha sikerül elkerülnie a sorsát az egyik legjobb karakter a könyvben.
Jó sokat megtudtam az ókori Rómáról, és az ott élt emberekről, igazi történelmi regény egy jó adag romantikával megfűszerezve.
Ne adjátok vissza, hanem fordítsuk vissza az időkereket és az egész XX-ik századot vegyük ki az egyenletből, úgy ahogy van, minden nyűgjével, minden szörnyűségével a kommunizmusával,a nácizmusával, az atombombájával és az egész értelmetlen arroganciával együtt !
Nagyon nehéz számomra ez a könyvet elemezni mert igen tetszett, megérintett és bizony sok könnyet ejtettem közben, de nagyon egyoldalú és ezért bármennyire is fáj bevallani hiteltelen !
Kár érte, mert csodálatos írás.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Csöre te szerencsétlen, nem tudtad túlélni ezeket a mocskokat?
Megint felmerül bennem a kérdés többet ér az ember ha szabad vagy ha elnyomott? Mikor érezzük úgy hogy igen megtettünk mindent ami emberileg lehetséges egy másik boldogulásáért és segítettünk a szerencsétleneken.
Mit ér a pénz és mit ér a fizetség, ha nincs lélek és nincs esély a kitörésre.
Móricz elég hatásvadász eszközöket használt, viszont az alapkérdés ma se változik, mennyit ér egy emberi élet, és meddig lehet elmerülni a harácsolás és a kizsákmányolás mocsarában?
Remélem egyre kevésbé! Talán tanulunk és fejlődünk és ehhez az ilyen és ehhez hasonló könyvek talán közelebb visznek, igen kell egy kis önkritika mi minden esetben tisztességesen és becsülettel viseltettünk a beosztottakkal vagy nekünk kiszolgáltatottakkal legyen az egy gyerek, alkalmazott, állat vagy akár egy koldus az utcán?
Ne feledjük embernek lenni, mindig minden körülményben!
Orosz lélek regénye hatalmas kétségekkel, kicsit keményen mint az élet.
Szegénység, kétségbeesés, és egy nagy adag felsőségű gőg amitől csak Szonya tud szabadulni.
Nem értem, sosem értettem miért érzik osztályok lealacsonyítanak a munkát. Raszkolnyikov nem tudtalak se szánni se szeretni se érteni, nem érdemelted meg a megváltást se a szerelmet !
Kedves Kálmán bácsi
A küldött mesét nagyon köszönöm, a János azóta a szomszédokat járja sorra, minden padláson régi esernyőket keres, nem értem világosan, de azt magyarázza valami pirosat keres a szélén zöld virágokkal, mert állítólag látta az álmában, hogy amit tetszett mondani az nem valós az eredeti ernyő még a Tiszában elveszett és csak a másolat kerül a tulajhoz!
Sokszor csókol késői rajongod
Csillagka
kelt Szegeden az úr 2012-ik évében.
Az hiszem ezzel a könyvel sikerült az egész éve romantika tv adagomat letudni, volt itt minden szerelem, félreértés, vakság, örökség, árvaság… és minden egyéb furfang amit több száz éve használnak a női szívek megringatásához, engem nem sikerült.
Az a könyv egy baklava, túl édes, túl csepegős, túl folyós, mégis finom, nagyon finom, azt hiszem mert ez az eredeti, itt még nem sablonként szerepelnek a romantika jegyei.
Nagyon gyorsan vége lett egy nap alatt megettem és közben nagyon jól szórakoztam.
Elsö dzsimi felségnek üzenem jo lenne ha megint megjelen-ne birodalmaaban és megismételne egy pertű ivást a néppel.
Fred katitány urat nem talalom pedig Velóő még a multkor mondta talám erre hajózik és megint megszeretetti magát a z emberekket.
Tisztelt hölgyeim és uraim vigyázzunk a Boldogság-szigetekre, mert ilyen könyv nem volt, nem lesz és csak egy van !!
Imádom :)
Csaba királyfi csillag ösvényen.
Egy vallomással tartozom eddig nem tudtam ki is volt Csaba királyfi és Attiláról is valamikor középiskola elején kb. 30 éve halottam utoljára, akkor emlékszem csak a sírja izgatott és hogy végre megtalálják valahol a Tiszánál, ennyi maradt!
Most kicsit haragszom Gézára, igen haragszom, mert egy történelmi nem teljesen hiteles művet adott ki, és ezért nem tudom eldönteni mennyire higgyem el a csodálatos mesét ami megfogott, megint és azt hiszem ez már rajongás Gárdonyi iránt.
