csikoscsiga kedvenc

tartalmai alkotói blogbejegyzései borítói értékelései eseményei észlelései fülszövegei hírei hozzászólásai idézetei illusztrátorai karcai kiadásai kiadói kihívásai olvasásai polcai szavazásai szócikkei utazókönyvei

„NE ESS PÁNIKBA” – vizsga előtt aktuális.

Amikor nem tudok nekifogni a tanulásnak…

http://www.agavebolt.com/789-ocean-az-ut-vegen.html

Az Óceán az út végén – Neil Gaiman első regénye öt év után – előrendelhető 35% kedvezménnyel a webshopból.
Ne maradjatok le róla!

A Sosehol kimaradt második prológusa (az angol kiadásban benne van :)). Saját fordítás, aprócska dolgok eltérnek, de csak az érthetőség és a hangulat kedvéért.

Egy teljesen új prológus, 400 évvel korábbanról

A 14. századi Toszkánában esett: hideg, lélektelen eső, ami szürkébe fordította a világot.
Fekete, füstrózsák száltak a kora reggeli égre egy aprócska dombon álló kolostorból.
Két férfi ült a domb tövében, figyelve, ahogy az épület lassan lángra kap.

-Ez mister Vandemar – mondta az alacsonyabbik, miközben a füstből kibontakozó szürke kezet figyelte – kezd egészen lenyűgöző lenni. Mondhatni tűzvészes ez a tűzvész. Azonban az igazság szigorú tekintetében nézve, be kell valljam szörnyű kétség gyötör. Az itt lakókat nem értékelik a nagyszerűségét.
-Mert halottak, nemde, mister Croup? – felelte Mr. Vandemar.
Mr. Vandemar éppen valamit evett, ami egy vaskos szeletekre darabolt kölyökkutyára hasonlított.
– Mélyenszántó gondolat, birka türelmű barátom.

Hogy megtudd különböztetni a két beszélő felet, itt van néhány támpont: Először is, Mr. Vandemar két és fél fejjel magasabb, mint Mr. Croup. Másodszor, Mr. Croup szemei, olyanok, mint a fakó, kék porcelán, míg Mr. Vandemar szemei barnák. Harmadszor, Mr. Vandemar jobb kezén öt gyűrűt visel, amit hóllókoponyákból készített, Mr. Croup, viszont nem szereti az ékszereket. Negyedszer, Mr. Croup szeret beszélni, Mr. Vandemar pedig enni.

A kolostor tűzre kapott, nagy füst kíséretében, bizony ez már tűzvész.

– Nem szeretem a birkát – dünnyügte Mr. Vandemar – Furcsa íze van.
– Vannak akik élnek – töprengett Mr. Croup.
– Még – kontrázott Mr. Vandemar, miközben újabb szelet kiskutyát tett szájába.4
Mr. Vandemar az ebédjét egy árokban heverő férfi mellett találta, miközben Mr. Crouppal körbe járta a kolostort. Mr. Vandemar szerette a 14. századot.

– Mi a következő? – dünnyögte két falat között.
Mr. Croup elmosolyodott elővillantva, görbe fogait. Mint egy felforgatott temető, ferde sírkövei.
– 400 évvel később a mostanhoz – magyarázta – Alsó Londoban.
– Emberek fogunk ölni?
– Ó, igen – csicseregte jókedvűen Mr. Croup. – Ezt egészen biztosan tudom garantálni.