A Love Song for Bobby Long (magyar cím: Bobby Long)
Szenzációsan jó film. Most láttam másodszor, de talán még jobban tetszett, mint elsőre. A történet egy lányról szól (Scalett Johansson), aki az Anyja halála után megörökli annak New Orleans-i házát, és azzal együtt az Anyja két alkoholista, lecsúszott barátját is (John Travolta, Gabriel Macht). A két barát persze mindent megtesz, hogy elüldözzék a lányt a "házukból"…
Ennél sokkal többről szól ez a keserédes film, ez csak a felszín, de ezt igazán nem tudom (és nem is akarom összefoglalni), nézzétek meg. Ez egy lassú alkotás, békésen folydogál a saját medrében, miközben ötpercenként irodalmi idézeteket, utalásokat vág hozzánk.
A színészek egyszerűen zseniálisak, pedig a háromból kettőt nem bírok különösebben (Machtot a Suits óta igen). Az általuk megformált szereplőkről pedig nehéz elhinni, hogy nem léteznek valójában, annyira életszagúak. És igazából ebben rejlik a film ereje, hogy hiába van benne egy kis Hollywood, összességében ez mégis egy nagyon emberi darab.
A hangulatot és az ezzel szorosan összefonódó zenét muszáj még kiemelnem, mert ez is briliáns. A fojtogató, levegőtlen, párás, fülledt New Orleans-i hőség üvölt a képkockákról. A háttérben közben végig gyönyörű blues számok szólnak, ami azt hiszem elmaradhatatlan kelléke egy ebben a városban játszódó filmnek.
Igazi irodalomrajongó mozi, úgyhogy molyoknak különösen ajánlott!:) (Kéne egy ilyen téma, ahol összegyűjtjük az irodalommal sokat foglalkozó filmeket.) Úgy egyébként meg vicces és szomorú és intelligens és igazi.