Most vizsgaidőszakban olvastam újra, apránként a tételek közötti szünetekben, vizsgadrukk ide vagy oda, úgy vigyorogtam közben, mint egy kisiskolás. A híres lánykérést pedig lassan már fejből tudom, szerintem ez az egyetlen könyv, amiből bármikor fejből is idézni tudnék. Szenczi Miklóst pedig nem lehet eleget dicsérni.
(Szerintem a legnagyobb, és egyben legkellemesebb meglepetésem is ehhez a könyvhöz kötődik:mikor édesapám bejelentette, hogy ő is olvasta és neki is tetszett. Addig kifejezetten abban a hitben éltem, hogy Y kromoszómával rendelkezők zsigerből megvetik az ilyet)
