BETONRÁMA
Évzáró retrospektív hangseregszemle – Topdiszkócsárt 2012
Az alábbiakban egy húsvétista szubjektum szűrőjén keresztüláramlott éves hangzenei találmányok nyilatkoztatnak ki. A lista a hangszellemi produktum kortársainak aktuális és újramelegített csinálmányait vételezi leltárba – a terjedelemnek szigorúan gátat szabva, illetve a minőségi produktum tömeges meglétének híján szorítkozik egy rövidke jegyzékre, amely kiegészül az apokalipszis évének legnagyszerűbb újrakiadott hanglemez matériáival. Íme lássék a csinálmányok elitjének társasága, rövid szöveg…
Posztapokaliptikus évzáró + preapokaliptikus totentanzrádióműsor konzervből
Ez úton szeretném meghívni a jövő hétvége túlélőit az évvégi zenéstáncos POSZTAPOKALIPTIKUS EST -re, aholis Mesterházy Ákos és Enervált Lélekharang kenegeti majd a pikszalámisreszeltsajtoskovász osuborkáspirosaranyasszendvics eket, miközben a kedves látogatók langyos citromostea kíséretében társasjátékozásba feledkezhetnek. Mondanom sem kell, hogy kizárólag ÉRTŐKET (!) vár a szűk Kanta Bár pinceszobahelység, aholis a dresszkódjelige: „SECURITY” Ha mégsem lennének túlélők, marad ez a hanganyag: …
Közeleg a lelepleződés órája! – Albert Caraco: Bréviáre du chaos (Lausanne, 1982)
„Cselekedeteink túlnőttek rajtunk, az ember immáron képtelen megérteni az általa átalakított világot. Mi már – sokkal inkább, mint valaha – a halál árnyékában építkezünk, a sok pompának és ragyogásnak a halál az egyetlen örököse; közeledik a lelepleződés órája, az óra mikor a hagyományaink – egyik a másik után – megannyi ruhadarabként hullanak le rólunk, mi pedig ott várjuk pucéran – kívül ruhátlanul, belül üresen – az utolsó ítéletet, lábunk előtt az ásító mélységgel és káosszal fejünk felett.…
Stoboszkóppolírozás, füstgépfolyadékmeszkalinozás – MESTERHÁZY, szovjet, shop + marasmusgelasmus visual @ tititá
Electro? Acid? Breakcore? Szinte nincs olyan stílusú party, ahol ne tűnne fel Mesterházy neve, ez is bizonyítja sokoldalúságát. A magyarországi kezdetek (1993) óta lemezeket vásárló, azokat a közönséggel megosztó DJ végignézte az acidhullámot, a drumandbass tündöklését, majd bukását, az electroclash, a breakbeat, a minimal és dubstep divatba jövetelét, ellaposodását. Megélte, hatottak rá, de egyben távol is tartották a magukba szippantó aktuális trendektől.. A trendeken kívül alakult ki saját s…
Reakciós vagyok, de olyan reakciós, akinek nézeteitől még az anarchisták is elborzadnának" – vallotta Albert Caraco (1919-1971), a keresztény morál, egyúttal a felvilágosodás értékeinek szélsőséges tagadója. A francia nyelven alkotó Caraco, akit egyetlen nemzet sem mondhat magáénak, Konstantinápolyban született, szefárd zsidó szülők egyetlen gyermekeként; tanulmányait Prágában, Berlinben, Bécsben és Párizsban végezte. A nácizmus elől Dél-Amerikába menekülő család 1946-ban tért vissza Európába, ami a korábban vallásos ihletésű művekkel kísérletező Caraco ember- és világképét radikálisan megváltoztatta, a holokauszt pusztításával szembesülve ugyanis mindenféle humanizmusból kiábrándult: rögeszméjévé vált az emberi faj csődje, a világ kárhozatra ítéltsége, olyannyira, hogy katolizálását megbánva – afféle modern gnosztikusként – az élet létjogosultságát is kétségbe vonta. Caraco, családja vagyonának köszönhetően, sohasem dolgozott, emberi kapcsolatai – leszámítva néhány prostituáltat – alig-alig voltak: teljes magányban, saját szavaival „civil szerzetesként” tengette életét, megszállottan írva az önéletrajzi esszé és a filozófiai pamflet elemeit ötvöző műveit. Posztumusz megjelent könyve, A káosz breviáriuma gondolkodásának egyfajta alapvetése: miközben a modernitás, a technikai civilizáció és a tömegtársadalom engesztelhetetlen ellenségeként mindent pártol, ami bomlasztja a fennálló erkölcsöket, a vallásokkal, ideológiákkal és a hatalommal szemben érzett gyűlöletét mégis a „barbárok” megvetésével, kíméletlen elitizmussal egyesíti. Ahogy Nietzsche is kétféle nihilizmust különböztetett meg, úgy rendpárti provokátorként Caraco is kétféle káoszról beszél: arról, amelyikben élünk, s amelyet „rendnek” nevezünk, és arról a kozmikus katasztrófáról, amely ez előbbit elsöpörve elhozza majd a – fogalmaink szerint – legkegyetlenebb világot. Botrányos következtetései embertelenek, mivel az emberről szerzett tapasztalatokból születtek. Ő reménykedett mindabban, amitől mi rettegünk, gigantikus túlzások által szembesítve minket hagyományaink és utópiáink emberellenességével, vagyis hogy antropológiailag vagyunk képtelenek magasztos eszményeink mentén alakítani az életet. Egyedül emberhez méltó magatartásnak a halállal való szembenézést tartotta, így – fogadalmához híven – az apja halála után felakasztotta magát. Caraco nemcsak kora prófétájának tekintette magát, hanem – akárcsak Cioran, akihez leggyakrabban hasonlítják – a klasszikus francia szellem örökösének is, írásait ezért egyszerre jellemzi az apokaliptikus szemléletből fakadó indulat, valamint a metsző tisztánlátás
