KÉK ÉS SÁRGA ECSETVONÁSOK
A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
(…)
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.
(József A.: Téli éjszaka)
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. …
(…)
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
(…)
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
(Kosztolányi: Mostan színes tintákról álmodom)
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
(József Attila: Eszmélet)
Egy vaslábasban sárga fű virít.
(József Attila: Elégia)
Elleng a néma, kék idő.
(József Attila: Reménytelenül)
Egyszer egy festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.
– Nem menne egy kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék.
– Menjen maga – válaszolta a Sárga – s különben is, talán köszönne!
(…)
De a Sárgának nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a két festékpötty összefolyt. A kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket és így szólt:
– Nicsak, milyen szép zöld pötty!
(Lázár Ervin: A Kék meg a Sárga)