AnTalk értékelései 154

Ennek a könyvnek úgy kezdtem neki, hogy évekkel ezelőtt, még gyerekkoromban láttam a filmet. Néhány emlékkép megmaradt belőle és az a benyomás, hogy ez egy vicces történet. Tulajdonképpen tényleg felettébb mókás az előadásmód, de maga a téma, vér komoly történelem. Ez egy ízig vérig történelmi regény szórakoztató irodalomnak álcázva, de olyan sikeresen, hogy minden fronton megállja a helyét. Igazi mestermű! Valójában nem is annyira vicces, inkább tragikus. Talán épp ezt a tragikumot próbálta az író jól adagolt iróniával kompenzálni, hogy az olvasó ne vágja a könyvet félúton a sarokba.

Jól felépített történet, de nagyon durva, nagyon beteg. Ezek a krimik egyre durvábbak lesznek. Nem lehet már jó krimit írni darabolásos, élve megnyúzós jelenet nélkül?
A cselekmény érdekes, lendületes, több szálon futó, de vannak benne hatalmas logikai rések, bukfencek. Eleve egy orvosnak ismernie kell a páciense klinikai előéletét. Mert ugye, ha már a terápia elején tudja miért, honnan és hogyan került hozzá a páciens, akkor nem vádolhatták volna tévedéssel és minden kiderült volna tíz évvel korábban. És ez most csak egy példa volt.

Nem érdemes megvenni, Elég elolvasni az utolsó fejezetet. Kicsit csalódtam benne.

Nem rossz könyv. Jó kis nyári olvasmány. Igaz, az utolsó cirka 50 oldal már nem olyan érdekfeszítő.
Kíváncsi vagyok az érintettek (rendőrök, ügyészek, bírók és magyar bűnözők) mit szólnak hozzá. Úgy tűnik a magyar igazságszolgáltatásnak több köze van a szolgáltatáshoz, mint az igazsághoz. Megdöbbentő!

Egy novellás kötetben jobb helye lenne, mint így, különálló könyvként. Tudom ajánlani eredetiben angolul tanuló középiskolásoknak.

Nem annyira borzongató, mint inkább felkavaró.
Kisgyerekes szülőknek szigorúan nem ajánlott.

Elég gyengusz. Ráadásul igénytelen kivitelezés. Hibák tömkelege.

Gyerekkorom egyik legemlékezetesebb könyve.

Műfajában pszichothriller, nem szépirodalom. Ennek ellenére néha már lírába csap át. Thrillernek számomra harmatgyenge. Vannak benne jó ötletek, mint a fogalmi halak és a Mycroft Ward, ami akár egy külön könyvet is érdemelne, de az egész logikája lyukas. A könyvekből összeállított alagútrendszerben kevergés valamint a befejezés, a történet lezárása viszont tetszett.

A szöveg stílusáról talán annyit, ha erre a könyvre nem online találok rá, hanem könyvesboltban, ahol beleolvashattam volna, akkor talán meg sem veszem. Az elbeszélő, leíró részek nem rosszak, de a párbeszédek esetlenek. Olyan, mintha az író görcsösen törekedett volna természetes hangzású párbeszédeket alkotni, de épp emiatt az erőltetett természetességtől hangzanak furcsán.
Aztán az üres lapok, néhány elmosódott karakterrel, illusztrációs cápával nem adtak semmit a történethez.
Még olyat is írtak a borítóra, hogy a Moby Dick és a Mátrix zseniális ötvözete.
Ha filmet készítenének belőle, azt olyannak tudom elképzelni, mint a Brazil és a Being John Malkovich ötvözetét.

Ha nagyon osztályozni kellene összességében egy hármas alát adnék ennek a könyvnek. Szerintem ne vegyétek meg.

Nem egy összefüggő történet, hanem fejezetenként különálló esetekből áll össze. Az esetek többségében a végkifejlet jó előre megjósolható, de a történet maga mégis szórakoztató. Szinte mindegyik történetnek ugyanaz az alapja. Sanders fennhatósága alatt élő törzsek között vagy azokon belül valami konfliktus lép fel, amit a bölcs, de szigorú kezű helytartó, az agyafúrt Bosambó segítségével rendez el, hol fegyverrel, hol diplomáciával. A nagy segítség közben azért Bosambo barátunk mindig igyekszik a dolgok állását a maga gazdagodására felhsználni.

Szórakoztató, könnyed olvasmány, mint fentebb említettem, amolyan Rejtős.

Akinek tetszett a Vadhattyúk az ezt is értékeli. Igaz, nem kalandregény formátumú, sok benne a politika és furcsa nevek, de érdemes elolvasni. Tanulságos könyv.

– Szép időnk van, nicht war?
…
– Aber Mensch! – mondta rekedten. – Tisztára megőrültél!

Ezek a fél német-fél magyar mondatok rendkívül zavartak. Ha a szereplők németek voltak, akkor ők végig németül beszéltek, ami a fordításban végig magyarul kellene szerepeljen. Gondolom az eredetiben ez félig franciául volt félig németül, remélem nem a fordító volt ilyen kreatív. Ennek semmi értelme!
Találtam még benne egy-két logikai bukfencet, de ettől függetlenül jó könyv, könnyed olvasmány.

Olyan érzésem támadt, mintha az író nem kimondottan krimit szeretett volna írni, hanem Dantét és a XIX. sz-i Amerikát megismertetni az irodalomban és irodalom történetben nem túl jártas, de olvasni tudó tömegekkel. Ehhez a krimi formátumot választotta, mert erre van kereslet, főleg ha találunk egy ismertebb írót, akinek az ajánlását rányomtathatjuk a borítóra (Dan Brown). Ha ez volt a célja, akkor sikerrel járt. Viszont mint krimi igazából nem tetszett. Egy Agatha Christie történettel egy napon sem lehet említeni. A krimi királynője a bűntény és a nyomozás minden részletét alaposan kidolgozta. A hangsúly soha nem a bűntény véres ábrázolására esik, hanem a szereplőkre.

Pörgős, könnyed olvasmány, a sikeres John Rain sorozat első kötete. Az ebből készült filmet 2009 áprilisában (vagyis most) mutatják be a japán mozikban.

Rendhagyó történelmi regény, egyrészt az elbeszélői stílus, másrészt a repülő szerkezet nyújtotta mágikus szál miatt. Ez volt az első könyvem Saramagotól, úgyhogy a stílus kicsit felkészületlenül ért. Tudni kell róla, hogy mondandóját nem szereti holmi bekezdésekre és mondatokra tagolni, inkább mindent egy végtelennek tűnő mondatfolyamban ad elő, még a párbeszédeket sem tagolja, jobb esetben nagy betűvel kezdi a beszélő első szavát, aztán hámozd ki magad ki mit mondott, de nem is az a lényeg ki mondta, hanem mit mondott, de szerencsére kevés párbeszédet sző a történetbe, az elbeszélő részeknél pedig ez a folytonosság egy idő után már nem is zavart, sőt kimondottan élveztem, habár gyakran eszembe jutott, hogy ezzel a stílussal biztos megbuktam volna érettségin.

Minden oldalon érezhető Saramago egyházellenessége, úgyhogy mélyen vallásos, templombajáró lelkeknek nem ajánlom.

A könyv erőssége inkább a korrajz, mintsem a kirmi vonal, de ezt a történelmi krimiknél már megszokhattuk. A Rózsa névével lehetne összehasonlítani, ha olvastam volna azt és nem csak filmben látom. Így marad az ítélet: Jó történelmi krimi. Várjuk a folytatást, Shardlake úr újabb ügyeit.

A kritikusok nagyon-nagyra tartják, de nekem annyira nem jött be.

Egy nagyon jó könyv, de csak 4 csillag, mert a vége érzésem szerint össze lett csapva.

Összességében egy könnyed olvasmány, komoly kérdésről humorosan. A befejezés realisztikus, nem sziruposan happy end-es, de nem is tragikus, olyan életszerű.

Olyan történelmi jellegű könyv, ami a Monarchiát kívülről értékeli, vagyis nem magyar vagy osztrák szemmel.

Biztos nagyon nagytudású történész és nagy showman volt Mr. Taylor, de ezt a könyvet olvasva nekem olyan érzésem támadt, mintha egy professzor tök részegen rögtönözne előadást a témában, rendszertelenül ide-oda kapkodva, kézzel lábbal magyarázva.

Számomra hiánypótló alapmű. A rendszerváltás idején történelem tanárunk erősen össze volt zavarodva, mit is tanítson, így sokminden kimaradt ebből a korból.

Megrázóan őszinte.

Nagyon mese, nem csak gyerekeknek! Imádtam felnőtt fejjel is.

Ez a könyve még tetszett.

Nos, mikor olvastam én is a hatása alá kerültem, de mikor kiderült róla, hogy az egész egy nagy humbug, kitaláció, akkor átértékelődött számomra az egész. Nem szeretem ha átakarják B@ni a fejem.