Egy szőke, rövid hajú srác olvasta a Szeged-Miskolc között járó buszon, 2013. 05. 07. napján.
(Éljen, végre egy sikeres észlelés. :D )
Alfrodulson
>!
+Alfrodulson 
Egely György: Tiltott találmányok
>!
+Alfrodulson
Kétségtelen, hogy amit az emberi lélek mutat, abban nincs semmi, ami tökéletesen kívül esne a psziché határain. Még maguknak a legőrültebb gondolatoknak is meg kell felelniük valaminek, ami megtalálható a pszichében. Nem feltételezhető, hogy egyes emberek fejében olyan tartalmak jelenhetnek meg, amelyek másokéban egyáltalán nem bukkannak fel. Azt sem feltételezhetjük, hogy a tudattalan csupán bizonyos emberekben, konkrétan azokban képes önállósítani magát, akik hajlamosak az elmebetegségre. Sokkal valószínűbb, hogy az autonómia tendenciája többé-kevésbé általános tulajdonsága a tudattalannak. A megőrülés bizonyos értelemben csak egy kiemelkedő példa a rejtett,mégis általánosan előforduló adottságra. Az autonómiára való hajlam mindenekelőtt az érzelmi-indulati állapotokban lepleződik le, a normális embereknél is. Az affektusok heves kitörésében az ember olyan dolgokat mond vagy tesz, amelyek túllépik a megszokott mértéket. Nem kell sok hozzá: gyakran elegendő a szeretet és a gyűlölet, az öröm és a szomorúság ahhoz, hogy az én és a tudattalan helyet cseréljenek. Ilyen alkalmakkor az egyébként egészséges embereknél is előfordulhatnak akár nagyon idegenszerű elképzelések is. Ekképpen a mentális járványoknak csoportok, közösségek, sőt egész népek is áldozatul eshetnek.
269-270. oldal
>!
+Alfrodulson
…a tudattalannak vannak olyan tartalmai, amelyek teljességgel eltérnek a tudatétól, és valójában annyira idegenszerűek, hogy senki sem érti őket, sem maga a páciens, sem az orvos. A beteget elborítja a gondolatok árja, amelyek számára is, és egy normális ember számára is idegenek. Éppen ezért hívjuk őt „őrült"-nek, mert nem értjük a gondolatait. Csak akkor értünk ugyanis valamit, ha rendelkezünk az ehhez szükséges előfeltételekkel. Az őrülteknél azonban olyannyira távol esnek ezek a feltételek a tudatunktól, mint amilyen messze a páciens gondolatvilágától voltak, mielőtt megőrült volna. Ha ez nem így lenne, akkor soha nem vált volna elmeháborodottá.
269. oldal
>!
++Alfrodulson
Az a katasztrofális nézet, mely szerint minden kívülről érkezik az emberi lélekbe, vagyis tabula rasával születik, alátámasztja azt a tévhitet, hogy látszólag normális körülmények között az egyén is rendben van. Boldogulását az államtól várja, és a társadalmat teszi felelőssé saját tehetetlenségéért. Úgy véli, elérheti a lét értelmét, ha ingyen megkapja házhoz szállítva, ami a megélhetéséhez szükséges, vagy ha mindenkinek autója van. Az ilyen és ehhez hasonló naivitások a tudattalanná vált árnyék helyett keletkeznek, és tudattalanul tartják azt. Ilyen előítéletek befolyása alatt az egyén teljesen a környezetétől függően éli meg magát, és elveszti az introspekció képességét. Így fojtja el az etikáját az a tudás, hogy mit szabad vagy mit tilos, vagy mit kell megtennie. Hogyan tudjuk így például elvárni egy katonától, hogy föntről kapott parancsot etikai vizsgálatnak vessen alá? Hiszen még fel sem fedezte azt, hogy képes lehet spontán etikai késztetésekre, és azok kivitelezésére – akkor is, ha senki nem látja.
260. oldal
>!
Alfrodulson 2 hozzászólás
Azon prominens párbeszéd része, ahol végül letettem a regényt:
„- Biztosan más – helyeselt szaporán bólogatva Larin, majd elkomorulva folytatta: – Te például nem fogod elveszíteni az összes barátodat, ha helyesen cselekszel. És az életed java részében erre készítettek fel. Csak emlékezz, Shigar, neked nem a semmiből kellett felkapaszkodnod oda, ahol most vagy. Kiválasztottak a Kiffu lakói közül, hogy Jedi-lovagot faragjanak belőled. Akármi történik ma, holnap visszatérhetsz a megszokott életedbe. Szóval, megteheted a saját iramodban, vagy megteheted, amikor szükséged lesz rá. Én magam azt gondolom, hogy csakis egyetlen jó választásod van."
244. oldal
>!
+Alfrodulson
Addig rágódtam vele, hogy fel kellett adnom, és ezért le is pontoztam végül. Ez a könyv is felkerülhetne azon művek listájára, amelyek csak arra jók, hogy szemléltessük: hogyan ne írjon valaki regényt, már ha ilyenre vállalkozik. Talán teszek is fel pár idézetet, csak, hogy lássátok, miről beszélek. Egyszerűen még a párbeszédek is elcsépeltek, és annyira lassan és döcögősen halad minden, és ez a minden annyira érdektelen tud lenni az olvasó szempontjából, mert még a szereplők, akiket elvileg érdekelnie kellene az, hogy mit csinálnak, még ők is annyira érdektelenek, hogy végül az ember elgondolkozik rajta, hogy miért olvassa tovább? Én is megtettem, és a könyv közepén lazán kétszáz oldalt átlapozva, bele néztem az utolsó részekbe.
Nos, itt jöttem rá egy másik aranyszabályra a regényekkel kapcsolatban: sose írjon senki úgy könyvet, hogy a végén, mintegy összegzésként újból leírja – persze a szereplők szájába adva –, hogy végül is mi történt eddig, és mi volt a lényeg. Ugyanakkor ebben az esetben örültem neki, mert így legalább nem nyomaszt a kínzó kíváncsiság, hogy vajon mégis mit hagytam ki azzal a kétszáz oldallal? Olyan nagyon sokat nem, ráadásul a vége folytatásért kiált. Folytatástért!
>!
+Alfrodulson 
„Megvallom őszintén, számomra úgy tűnik, nem túloztak régen, amikor azt mondták, hogy a szellemnek nem sikerült megszabadulnia démonvilágától, és hogy az embereket fokozott mértékben szolgáltatja ki a megszállottság veszélyének a tudományos és technikai fejlődés. Bár a szellem archetípusa egyformán képes jóra és rosszra, de az már az ember szabad, tehát tudatos döntésén múlik, hogy a jóból is sátáni lesz-e. Az emberiség legnagyobb bűne a tudattalanság, de még azok is a legnagyobb jámborsággal élvezik, akiknek az embereket tanítóként és példaképként kellene szolgálniuk. Mikor jön el végre az a kor, midőn az ember nemcsak egyszerű barbárként viselkedik, hanem a legkomolyabban kezd el kutatni olyan eszközök és módszerek után, amelyekkel kiűzheti magából az ördögöt, kiragadhatja magát a megszállásból és tudatlanságból, és ezt a kultúra legfontosabb feladatának tekinti? Nem tudja az ember végre felfogni, hogy az összes külső változás és javulás érintetlenül hagyja az ember belső természetét, és hogy végül minden attól függ, hogy a tudományhoz és technikához értő ember fel tud-e nőni a felelősséghez? A kereszténység valóban megnyitotta előttünk az utat, de a tények azt mutatják, hogy nem hatolt elég mélyen a felszín alá. Vajon milyen mértékű kétségbeesés kell még, hogy az emberiség felelős vezetőinek annyira kinyíljon a szemük, hogy a tévúttól legalább ők tartózkodni tudjanak?"
Kapcsolódó könyvek: Carl Gustav Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan
>!
+Alfrodulson
Ugyan már, pszichológia! – hiszen ez a kilengés még önismerethez vezetne! Akkor már inkább háborúkat akarunk, melyekben mindig a másik a hibás; és senki nem látja, hogy az egész világ megszállottan éppen azt teszi, ami elől mindenki menekül, és amitől retteg.
245. oldal
>!
Alfrodulson
Mély tanulsággal szolgál a bűnbeesés legendája; mégiscsak az a sötét érzés fejeződik ki benne, hogy az éntudat egyenjogúsítása luciferi tett volt. Az emberi világ története a kezdetektől az ember kisebbségrendűségi érzésének és önteltségének konfliktusáról szól. A bölcsesség az arany közepet keresi, és e merészségért a visszás démoni és állati rokonsággal fizet, s ezért erkölcsi félreérthetőségtől szenved.
225. oldal
