aleida 0




Kedvenc könyvek 15

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél / Esti Kornél kalandjai
George Orwell: 1984
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
John Irving: Garp szerint a világ
José Saramago: Vakság
Bartis Attila: A nyugalom
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
John Irving: Árvák hercege
Bartis Attila: A kéklő pára

Aktuális olvasmányok

Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai
>!
2018. december 28., 19:47

Utolsó karc

aleida>!

„Én úgy igyekszem. Fölkelek.
Én sűrű kávét készítek.
Mert vannak még szokásaim,
mint bárkinek.

Széles díványra kuporodva
könyveimet lapozgatom.
Én figyelek. És jobbkezem
balvállamon, balvállamon.

Ott fent a dél vonul csapatban,
itt bent a vatta-némaság, –
mint vékony ing, a gondolat
úgy vérzik át, úgy vérzik át.

*

Mint belső részét tengeri uborka
üldözője arcába torlaszolta –
megmenekültem és üres vagyok.

*

Tudod, mi a közöny? A föld
kidőlt, megdermedt s összetört
bazalt kérgén latolhatom:
mekkora volt a fájdalom.

*

Jó, bevallom bűnös vagyok.
– – – – – – – – – – – – – –
Csak tudnám, mit követtem el,
hogy ennyire bűnhődni kell.
– – – – – – – – – – – – – –
mert meg kell bűnhődnöd azért is,
amit ellened elkövettek.

*

Egy patkány lakott beleimben,
nem vettem észre, míg kirágta.
Már szemgolyóm sincs. Szemgödörrel
tátongok a lyukas világba.

*

Holnapra kelve mi vigasztal?
Lábkörmömet bekenni lakkal.

*

Nem szenvedek. Csak elviselhetetlen.
Mért fáj az, ami nincs?

*

Mint nagycseppű, langyos eső
görbe tájék gödrein,
ráncosodó tenyerembe
gyűlnek langyos könnyeim”