!

Rejtő Jenő (P. Howard) magyar

1905. március 29. (Budapest) – 1943. január 1. (Jevdokovo)

Teljes névReich Jenő
Wikipédia-linkhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Rejtő_Jenő
Facebook-linkhttps://www.facebook.com/rejtojeno

Könyvei 116

Rejtő Jenő (P. Howard): Összegyűjtött művei 3. Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part / A három testőr Afrikában Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány Rejtő Jenő (P. Howard): Összegyűjtött művei 2. Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben Rejtő Jenő (P. Howard): Az elveszett cirkáló Rejtő Jenő (P. Howard): Összegyűjtött művei 1.


Alkotói polc


Népszerű idézetek

+
>!
z

– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.

(első mondat)

2 hozzászólás
+
>!
Dina1025

– Kérem… Gondolja meg… Ez őrültség!
– Az élet csak úgy szép, ha őrült egy kissé…

56. oldal

+
>!
z

A csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól.

1 hozzászólás
+
>!
Tündérmaci

– Akar dolgozni?
– Nem.
– Miért?
– Elvesztettem a meggyőződésemet.
– És ez mitől jön?
– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.
– Azelőtt dolgozott?
– Nem de hiányzott az elhatározás.

+
>!
sztimi53 P

– Nem számít! Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.
José vállat vont.
– Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.

Első fejezet

2 hozzászólás
+
>!
z

A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.

1 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P

– Boisson vagyok – felelte Gorcsevnek a hentes. – Önt hogy hívják?
Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket.
– Nevem Tintoretto – felelte szokás szerint nyomban és ostobán.
– Hm… mintha már hallottam volna magáról.
– Festő vagyok.
– Igen, emlékszem! Honnan is való ön?
– Cinquecentóból.
– Az valahol Savoiában van?
– Kis község. Avignon és Toulon között.
– Tudom… tudom… egy rokonom lakott ott… illetve a közelben… Van ott egy hasonló helység, nem?
– De igen. Quattrocento.
– Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt.
– Aha! Ismerem!! A Petrarca?
– B-vel kezdődik a neve…
– Botticelli.
– Azt hiszem…
– Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg?
– Tajtékpipákat…

Nyolcadik fejezet

4 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P

Jelenleg még nincs semmi baja, de szeretném, ha később regényeket írna.

14. oldal (Lazi, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: író
1 hozzászólás
+
>!
hunny

Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.

161. oldal

+