!

Radnóti Miklós magyar

Radnóti Glatter Miklós, Miklós Radnóti

1905. május 5. (Budapest) – 1944. november 9. (Abda)

Teljes névGlatter Miklós, Radnói Miklós, Radnóczi Miklós
NemFérfi
Wikipédia-linkhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Radnóti_Miklós

Könyvei 45

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Bori notesz Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből Radnóti Miklós: Eclogák Radnóti Miklós: Erőltetett menet Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei Radnóti Miklós: Ikrek hava Radnóti Miklós: Napló

Fordításai 53

William Shakespeare: William Shakespeare összes drámái II. Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud versei Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai William Shakespeare: Öt dráma Jean de La Fontaine: Állatmesék William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok Rainer Maria Rilke: Rainer Maria Rilke legszebb versei Georg Trakl: Georg Trakl válogatott versei Kende István (szerk.): Karunga, a holtak ura Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud összes költői művei


Alkotói polc


Népszerű alkotóértékelések

+
>!
danaida

Radnóti Miklós

őt nem csillagozom.. 5 csillag többszöröse járna neki.. de egy csillaga volt és abba belehalt..

+
>!
Why_Doboz P

Radnóti Miklós

Azt, hogy ki a kedvenc íróm, nem tudom megmondani, de ha kedvenc költőről van szó, gondolkodás nélkül rávágom, hogy ő az.


Népszerű idézetek

+
>!
ludovika

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

+
>!
Uzsonna

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;

Nem tudhatom...

2 hozzászólás
+
>!
ficka

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.

Bájoló, 223. oldal, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963

+
>!
csepergő 

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Reménytelenül /József Attila/

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a föld, a test, a vér
és terajtad kívül minden csak játék.

Az áhítat zsoltárai, 8.

19 hozzászólás
+
>!
Zora85

Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

+
>!
Frank_Tyrell I

MIVÉGRE

Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza – szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? –
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít…
„Csak ülj a földre és beszélj az égre.”
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

4 hozzászólás
+
>!
verdeleth MP

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Tétova óda

+
>!
eme MP

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Két karodban 184. o.

+
>!
worsi A×SP

Zápor

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.
Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad
nyújtózik, az izmok erős szövedéke
még őrzi a vad szoritást, a szerelmet!
Emlékezik és gyötri a bánat.

Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad.

3 hozzászólás