Neil Gaiman idézetei

Ha isteneket akarsz egy csoportba gyűjteni, az olyan, mint felsorakoztatni egy csomó macskát. Természetüknél fogva nem alkalmasak rá.

244. oldal

Nem nehéz birtokolni valamit. Vagy mindent. Csak tudnod kell, hogy a tiéd, aztán önként elengedni.

124. oldal

– Nos, nem tudom, erdei nimfának milyen volt, hölgyem, de fának pompás.
A fa nem válaszolt azonnal, levelei azonban csintalanul zörögtek.
– Nimfának is szép voltam – ismerte el szemérmesen.

125. oldal

Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.

139-140. oldal

Mondd meg neki, hogy kurvára átprogramoztuk a valóságot. Mondd meg neki, hogy a nyelv egy vírus, a vallás egy operációs rendszer, és az ima nem több, mint egy kibaszott spam.

A szokásos garanciaszelvénnyel, amelyben a gyártó kijelenti, hogy ha a gép 1) nem működik 2) nem a drága hirdetésekben állítottak szerint üzemel 3) lecsapja az áramot az egész házban 4) sőt, ha még benne sincs a dobozában; az semmilyen közvetlen vagy közvetett módon nem a gyártó felelőssége, és ezért még peres úton sem reklamálható, és a vásárló érezze magát megtisztelve, hogy a gyártónak adhatja a pénzét; ezenkívül, ha a vásárló bármilyen módon saját tulajdonának tekinti a gyártó által előállított, jogilag őt illető terméket, azzal sötét öltönyös, napszemüveges, aktatáskás, elegáns karórájú emberek figyelmét vonja magára. Crowleyt lenyűgözte a gyártó által produkált garancialevél, olyannyira, hogy egy maréknyit elküldött Odalentre, ahhoz a részleghez, ahol a Halhatatlan Lélek-szerződéseket készítették elő, és egy kis cédulán csatolt egy rövid megjegyzést: „Tanuljatok, fiúk”

196. oldal

Az éjszaka történik. Az összes rémálom, ami előjön naplemente után, az ősi idők óta, amikor biztonságért és melegségért bújtunk egymáshoz, az történik. Ez az a pillanat, amikor tényleg lehet félni a sötéttől.

79. oldal

Az emberek csak azért halnak meg, mert mindenki meghal. Ez a csordaszellem.

117. oldal

-…Nincs a családodban semmi fura?
– A húgom, Louisa tudja mozgatni a füleit.

Négy "Odaérek gyertyafénynél?"

Ha rám esne a választás, hogy összefirkáljam egy könyvtár falát, valószínűleg nem idézetet választanék erre a célra. Inkább olyasmit írnék, ami felhívja a figyelmet a történetek hatalmára, ami emlékeztet rá, miért is léteznek egyáltalán történetek. Azt a négy szót választanám, amit minden elbeszélő hallani szeretne. Mert ebből a négy szóból világosan látszik, hogy a történet működik, és az olvasó tovább fog lapozni:

…és mi történt azután?

Neil Gaiman: Bevezető - Négy egyszerű szó, 9. oldal