MaryJanice Davidson idézetei
– Látod azokat a szarvasokat?
(…)
– Igen.
– Próbáljuk megközelíteni őket! Próbáld megérinteni a tehenet, mielőtt észlelné, hogy ott vagy mellette.
– Hogy szívrohamot kapjon? Jézusom, hiszen borja van. Micsoda szívtelen dög vagy!
– Akkor a borjút – mondta türelmetlenül.
– Hogy megijesszük Bambit? Sinclair, komolyan mondom, ha nem vámpír lennél, a pokolra kerülnél.
Kezét a szeme elé tette, és nem szólt egy szót sem, ajkát összeszorította. Ismertem ezt a tekintetet. Apám, néhány tanárom és a főnökeim néztek így néha. Valószínűleg igen erősen koncentrálhatott, hogy meg ne fojtson.
204-205. oldal
Nos, ez vagyok én dióhéjban: Elizabeth Taylor a nevem (tudom, tudom… nehogy te is elkezdd), szingli, a munkám kilátástalan (nos, többé már az sem), a társam egy macska. És olyan unalmas vagyok, hogy még az a szaros macska is elkóborol havonta háromszor, hogy egy kis izgalomban legyen része.
12. oldal
– Sinclair, te vagy a leg… leg… a fenébe is, már nem is jut eszembe semmi találó.
– Állami iskolába jártál? – kérdezte együtt érzőn.
207. oldal
– Miért vette fel a telefont? – kérdezte követelőzően a hangja alapján húszas éveiben járó férfi.
– hát, mert csörgött, maga barom. És most, ha nem haragszik, igazán elfoglalt vagyok….
– De maga meghalt!
87. oldal
Jessica hűséges, kedves és csodálatos teremtés szinte minden helyzetben, de olyan temperamentumos, mint egy aligátor, akinek a tojásai veszélyben vannak.
83. oldal
Sinclair jól kidolgozott testét olyan volt ölelni, mint egy óriási, illatos sziklatömböt. Lefogadom, hogy még a fülcimpájára is gyúrt.
275. oldal
Na jó, a „támadás” szó enyhe kifejezés, körülbelül olyan, mintha a második világháborút „szerencsétlen” eseménynek titulálnánk.
9. oldal
– Az idő a legnagyobb ellenségünk – jegyezte meg Sinclair. Mint egy nő, aki épp betöltötte a harmincat, és egyszer csak rádöbben erre.
257. oldal
