Maggie Stiefvater amerikai

– Mit esztek?
– Kölyöknyuszikat – feleltem. Grace szeme összeszűkült, hát rávigyorogtam. – Felnőtt nyuszikat is. Esélyegyenlőségre törekszem a nyuszievésben.

"és végül senki sem dönt
és senki nem kopog be
és senki sem ugrik fel
és senki sem nyit ajtót
és senki sem áll ott
és senki sem lép be
és senki sem mondja: eljöttél hát
és senki sem feleli: végre"

366. oldal

Tudtad, hogy minden elkapott levél egy boldog napot jelent?

huszonnegyedik fejezet, 116. oldal

Egy szerelem nélkül maradt ember jelenlétében csókolózni kegyetlenség.

71. oldal

Megdöbbentett, hogy mennyire különbözünk. Úgy tűnt, Grace meg én tárgyak lennénk, ő egy bonyolult digitális óra, amelyet a londoni Világórához állítottak be tökéletes technikai eljárásokkal, én pedig egy havazós gömb – összerázott emlékek egy üveggömbben.

– A könyvek sokkal valódibbak, ha kint olvasol.

32. fejezet

– Meztelen vagyok – mondtam.
– Én is – felelte. – A ruhám alatt.

120. oldal

Ezer papírdaruvá hajtogattam kettőnk emlékeit, és kívántam valamit.

Ötvennegyedik fejezet

Az emberek akkor kiabálnak, ha nincs akkora szókincsük, hogy suttogjanak.

354. oldal

Anya, apa, férjhez mentem. Ne nézzetek így rám. Nem vedlik egész évben!

241. oldal