Kendare Blake dél-koreai-amerikai

Ha az anyád boszorkány, akkor te mi vagy, egy Harry Potter?

64. oldal

Te jó ég – döbbenek rá – én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok, kísértetek, vér, halál, apa, örökség, satöbbi. És szerelem. Egyszerre.

237. oldal

Én a sötétség leple alatt dolgozom, és azokat pusztítom, akiknek nem lenne szabad szellemként kísérteniük. Ha az emberek tudnák, miket művelek, biztosan megpróbálnának leállítani. Az idióták mind Casper pártját fognák, és akkor meg kellene ölnöm Caspert és őket is, miután Casper átharapta a torkukat.

2. fejezet

Nem lenne szabad megengedni, hogy a matekóra kora reggel legyen.

171. oldal

– Egyáltalán, hogy lehet megölni egy vérfarkast? – kérdezi elhaló hangon Chase. – Szíven kell szúrni, vagy mi?
Kedvem lenne ismét megemlíteni, hogy Anna nem vámpír, de úgy döntök, amíg nem kezdi emlegetni az ezüst puskagolyót, nem lököm le a lelátóról.

94. oldal

Sokszor van úgy, hogy az emberek tudnak dolgokról, sőt jó sokan tudják, de nem tesznek ellene semmit. Nem is beszélnek róla. Csak néha kicsúszik a szájukon egy óvatlan mondat, ami épp elég ahhoz, hogy egy ártatlan idióta gyanútlanul belesétáljon a csapdába. Mennyivel egyszerűbb, nem igaz? Másokkal elvégeztetni a piszkos munkát.

36. oldal

– Hát, van egy professzor Montanában, aki arra kér, hogy utazz oda és pusztíts el egy wendigót.
– Mi vagyok én? Van Helsing?

170. oldal

Anyámmal szerelemről társalogni még a méhecskékről meg a virágokról szóló történetnél is kínosabb…

6. fejezet

Még jó, hogy mindenki egyszerűen csak Casnek hív. Ennek persze örülnöm kéne – apám a skandináv-germán mitológiát is kedvelte, úgyhogy akár Thornak is hívhatnának; na, az lenne csak totál gáz.

15. oldal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az igazat megvallva, most már csak aprítom a kísértetet, ott vágom, ahol érem, nem filozofálok holmi stratégián. Hol vannak azok a rendes, könnyen kiiktatható kísértetek, akikkel eddig dolgom volt…

14. fejezet