Bródy Sándor magyar

Nem a vörös haj a fő, hanem a vöröshajú nő. Egy ilyenben tíz asszony van, tíznek a szenvedélye, férfiégető tüze. A mai férfi pedig erre törekszik: megégni asszonynak általa. A vörös asszony a Szfinx, a kit ismerünk.

Ti könyvek, ó, ti könyvek, milyen erősek vagytok, amíg jön egy ízecske ösztön, egy csöppnyi vér, igazi vér, és elhamvaszt, semmivé tesz, mint hitvány hamut, a levegőbe szór belőletek ezerre menő becses kötetet!

71. oldal

_ Ne, itt van újság, olvass! Ez a mi lapunk! Mi tartjuk benne a lelket!
Átolvastam a k-i közlönyt elejétől végig. Fölkavarodott bennem az epe, mikor azt a sok talpnyalást, alávaló hízelgést nyomtatva láttam. A „szent haza” legalább hússzor volt emlegetve benne, és Dönögi szerkesztő uram kisütötte az előfizetési felhívásában, hogy azok, akik előfizetnek a lapjára, hazafiúi kötelességüket róják le a magyar kultúra iránt. Buta is, szemtelen is ez a Dönögi.

18. oldal Gozsdu Elek: Nemes rozsda

, két piros kötésű könyvet a hóna alá csapott, és bement fehér és kék díszítésű ágyába lefeküdni.

77. oldal Bródy Sándor: Erzsébet dajka

Hát kelmed hány esztendős?
Az öreg gondolkodóba esett, és elnevette magát.
– Ki tudná? Aztán meg mire való azt tudni?
– De mégis?
– Vagy nyolcvan és egynehány esztendőt tán leszolgáltam. Lehet vagy több, vagy kevesebb, mindegy!
Elhallgattunk mind a ketten. Csendesen lépkedtem a kocsi mellett, s elmélyedtem annak elgondolásában, hogy milyen boldog lehetett és lehet ez az ember, aki éveit nem tartja rováson, aki előtt az időnek értéke nincsen, akinek életében az események nem alkottak korszakokat, hanem akinek napjai lefolytak csendes nyugalomban, simán, zajtalanul, mint a rónák folyói.

11. oldal Népszabadtság Könyvek 2007 (Gozsdu E.: Ultima ratio)

Megvizsgáltam bensőmet, azonkívül kikérdeztem öt fekete és öt szőke barátomat. Tiszta lélekkel mondhatom: hiúság – férfi a neved.
Az első szikra, a melyből a férfiak szerelmi lángja támad: egy leány figyelmes tekintetéből ered. Mondják, hogy a férfiak a támadó és a nők a megostromolt és behódolt! Én meg megfordítva láttam csaknem mindig. Egy leány, ez engem észrevett – mily szép, kedves leány, mondom. Hogy szeret velem foglalkozni, mily szelíd, mily gyengéd, milyen derék embernek tart, az egyedüli embernek a világon! mondom. Ah, én ezt a leányt szeretem, én ebbe a leányba szerelmes vagyok!
Állítják: mi az asszonynép szerelme? Szerettetni. De mi a férfiak szerelme? Önmagukat szeretni.

131. oldal, Noran, 2000.

De ha ütni talál az állam?
– Visszaütjük. Kik hozzák a törvényt? A hízott emberek. Nekünk is van jogunk, hogy meghízzunk, hogy mind egyformák legyünk.

58-59. oldal Népszabadtság Könyvek 2007 (Petelei I.: A nagyapó)

Nem minden szép, ami szép,
Az a szép, amit szeretünk…

53. oldal Népszabadtság Könyvek 2007 (Petelei. I.: A Nagyapó)

A nap, a kellő pillanatban, szájon és szemen rohanta, mondjuk megcsókolta, egy szeptemberi asszony különösen tüzes szájával.

Föltámadás