Assassin's Creed sorozat

Az Assassin's Creed világa először videójáték formájában talált meg és akkor reménytelenül beleszerettem. A későbbiekben találkoztam a könyvekkel és ez lett az első könyvsorozat amit darabról darabra elkezdtem össze gyűjteni. Egy ideig PDF majd könyv formátumban olvastam, majd egyszerre olvastam és néztem hozzá a videójátékot. A filmmel is össze hozott a sors (egy rossz randi hangulatát idézte) és azokkal a könyvekkel is megismerkedtem amik videójátékként nem találkoztak még fanatikus lelkemmel.
Az Assassin's Creed világából ismerkedtem meg első igazán nagy könyvbéli és videójátékbeli szerelmemmel Malik Al-sayf-fal, aki az AC1 és a Titkos keresztes hadjáratban jelenik meg. Nagyon szomorú voltam hogy a játékokban az Altair ciklus alatt nem kapott nagy figyelmet de a könyv legalább kárpótolt (már amennyire azt lehetett).
Őt követte Ezio, aki a híres Leonardo da Vinci több részen keresztül is segítette és a triógia szerintem az egyik legkiemelkedőbb az AC könyvek közül.
Az Árulás felüdülés volt, hiszen Conor helyett Haythem világába csöppentem, imádtam a könyvet, rengeteget hozzá adott a karakterhez és sokkal megértőbb voltam vele mikor a játék újranézése során megint találkoztam vele.
A Fekete Lobogó szerintem az egyik leg gamer barátabb könyv, minden részen egyezik, mintha csak a játékkal játszottam volna.
Az Egység és az Alvilág során ugyan azt tapasztaltam mint az Árulásnál. Felüdülés volt egy másik karakter szemszögéből (vagy éppen egy korábbi időben) nyomon követni a dolgokat.
A filmregény és a Heresy eretnekség kissé kilépett a megszokott AC hangulatból véleményem szerint, azonban a film kapcsán meg kell jegyeznem hogy a könyv csodálatos és a filmhez képest egy kincsesbánya.
Az Odisszea a kánonhoz nyúl könyv szempontjából (mivel a játékban több ending van) és így legalább ismerek egy biztos véget is. Kassandra az álom nőm, nem nyitok vitát.
Az Origins esetében valóban azt mondta a könyv „Gyerünk a kezdetek kezdetéhez” ami szerintem egy nagyon jó kis ismerettágítás volt és így itt is csak azt tudom mondani hogy a karakterek közelebb kerültek hozzám.
És akkor zárnék a Valhallával. Személy szerint örülök hogy valaki msá történetét dolgozta fel a könyv és hogy az eredeti főhős csak egy kevés ideig szerepelt. Szeretem ezt a világ tágítást és remélem több ilyen könyvvel ajándékoznak meg minket a jövőben.
Zárásnak pedig csak annyit írnék, hogy akit az Assassin's Creed világa egyszer elkap az örökké itt marad.
„Nothing is true. Everything is permitted.”