Yann Martel 14

Linkek

http://www.beatriceandvirgil.com/
http://beatrice-and-virgil.com (US & CA)
Yann Martel új könyvének (Beatrice and Virgil) oldalai. Az amerikai és a kanadai olvasóknak szánt oldalt is érdemes megnézni. A Learn menü 20 kérdés-válaszból pl. megtudhatjuk, hogy Yann herba teát iszik írásközben és laptopon dolgozik, a Listen menüpont alatt pedig az új könyvről és az ahhoz kapcsolódó témákról beszél.

http://www.facebook.com/#!/pages/Yann-Martel/337952694514
Yann Martel Facebook oldala

http://www.facebook.com/topic.php?uid=9122810019&topic=15489#topic_top
Yann 2010. márc. 23-án a facebook-on válaszolt az olvasók kérdéseire

http://www.whatisstephenharperreading.ca
Yann Martel könyvajánló oldala (angol és francia)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Yann_Martel
Yann Martel szócikke a Wikipédián

http://www.es.hu/index.php?view=doc;11256
Interjú az ÉS-ben

„Olyan szögből láttam Richard Parkert, ami a leghatásosabban mutatta őt: hátulról, félig felemelkedve, fejét hátrafordítva. Volt ebben valami pózolás, mintha szándékos, sőt feltűnősködő bemutatása volna egy hatalmas művészetnek. És micsoda hatalom, micsoda művészet! Megjelenése nyomasztó volt, de éppúgy megnyilvánult benne a könnyed kecsesség is. Hihetetlen izmossága ellenére a combjai vékonyak voltak, és fényes bundája lazán lógott a testén. Élénk barnás-narancsszín, függőleges fekete vonalakkal csíkozott teste hihetetlenül szép volt, egy úri szabó harmóniaérzékével illeszkedett tiszta fehér mellkasához, hasa aljához és hosszú farkának fekete gyűrűihez. Feje nagy volt és kerek, félelmetes barkóval, elegáns állszakállal és a macskavilág legszebbjei közé tartozó, vastag, hosszú és fehér bajusszal. A feje tetején kicsi, kifejező fülek álltak, tökéletes boltív alakúak. Sárgarépaszín pofáján széles orrnyereg és rózsaszín orr, szemtelen eleganciájú. Hullámos fekete pöttyök vették körül a képét, olyan mintázatban, amely szembeszökő volt, mégis ravasz, mert kevésbé hívta fel a figyelmet magára, mint a pofának arra a részére, amelyet érintetlenül hagyott: az orrnyeregre, amelynek vörhenyes fénye szinte sugárzott. A fehér foltok a szemek fölött, a pofáján és a szája körül olyan végső simításként hatottak, amely egy kathakali táncos sminkjéhez is méltó lett volna. Az eredmény olyan arc volt, amely pillangószárnyra hasonlított, és valami homályosan ősi kínai kifejezés ült rajta. De amikor Richard Parker aranysárga szeme belefúródott az enyémbe, tekintete hideg, rezzenéstelen, feszült volt, nem futó vagy barátságos, és önuralomról árulkodott, amely a düh kirobbanásának határán jár. Füle megrándult, ő maga teljesen körbefordult. Egyik ajka emelkedni és süllyedni kezdett. Az ily módon finoman feltárt szemfog olyan hosszú volt, mint a leghosszabb ujjam.”