Megvásárolva, értékelve – Kampány a magyar ÍRÓKÉRT polc 445

még-még ilyet!
Először azt hittem, hogy a 4 és fél éves lányomnak nem fog tetszeni, mert nem fogja érteni a szavakat, az elvont fogalmak megszemélyesítését. De érzem rajta, hogy nagyon különlegesnek találja, kattognak a kerekei a kis agyának, folyton a Csendet akarja :)
Én pedig imádom. A könyvet is :)

A kivitelezés nagyon szép, a mellékelt kártyapaklival való elszórakozgatás ötletes, Filó Vera rajzait egyre jobban szeretem, de a versek hagynak némi kívánnivalót maguk után… Egyértelműen elmaradnak a Café X kötet verseitől, szinte már primitívek, üresek, semmitmondóak… kivétel persze itt is akad, de túl kevés…

hát ez odabaszott…

Ez a könyv életem egyik legnagyobb olvasmány élménye! Tíz csillagos!
Ilyen egyszerűen és nemesen fogalmazni kevesen tudnak. Vég nélkül olvastam volna…
Kivételesen nem elcsépelt szófordulat a borítón: „Könyv, amelynek lelke van”.
Egy család életét követi nyomon három generáción keresztül, és rajtuk keresztül emberi érzéseket, világról alkotott véleményt fogalmaz meg. Olyan egyszerűen szólnak ezek a gondolatok, és mégis akkorát ütnek, hogy néha a fejemhez kaptam. Hogy lehet ennyi érzelmet belesűríteni egy ilyen egyszerű mondatba? Szívemet, lelkemet melengette…

Tizenéve olvastam utoljára verseskötetet – kényszer hatására (önként meg még soha…).
Hangulatember vagyok, így az olvasmányaimat is ennek megfelelően szoktam választani. A Gileád esetében viszont nem volt mire várni, mert mondhatni kísérleti jelleggel vágtam bele. És azt hiszem, ez egy olyan könyv, amit ha bárhol, bármikor újra fellapozok majd, ugyanúgy fog tetszeni, mint legelső alkalommal. Örülök, hogy sikerült egy kincsre bukkannom.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt hiszem még, soha nem volt rám ilyen hatással egyetlen könyv sem. Óriási a kontraszt a cím és a tartalom között. A második felét egy nap alatt olvastam el. Eszembe jutott, hogy éhes vagyok. De hát most ebédeltem. Mennyi az idő? Hat óra. Az ebéd meg egykor volt. A kettő között eltűnt az idő, megszűnt létezni a tér. Andor lelkében, elméjében a totális közöny és a téboly vívja állandó harcát. Néha csak néztem, hogy hogy képes ilyet mondani, és pont Eszternek… Az anyja halála utáni őrületnél azt éreztem, hogy rögtön rám dőlnek a falak, hogy én is vele együtt őrülök meg. Sorra szívtam a cigiket, de a lapok csak pörögtek tovább. És mikor vége lett, csak ültem fölötte és néztem a semmit. Talán tényleg segít néha, ha az ember baltával aprítja fel a lakás berendezését…
Zseniális.

Kellemes csalódás volt. Volt bennem némi (ledolgozandó) előítélet, ezért is vállaltam be két kortárs író könyvének elolvasását. Ezentúl bátrabban fogok nyúlni a kortárs fiatal írók könyvei után.
Tetszett Lajos figurája, bár kutya egy élete van. Ennyit akkor se bírnék inni, ha nekem fizetnének érte. Meg az a sok borzasztó muszáj-nő! Szegény, szegény Lajos. Akkor is, ha önző, sőt, bunkó is egy kicsit. Meg ha az én ízlésemnek egy kicsit túl sokat káromkodik is.
A csarnok, a város tipikus alakjai, helyszínei sarkítottak, de nekem élvezetes volt. Voltak persze jobb és gyengébbre sikerült részek is, de összességében nekem kellemes csalódás volt.
Azt nem mondtátok, hogy éjjel nem tanácsos olvasni – voltak olyan részek, ahol hangosan röhögtem.
Ma reggel a csarnokban (nem abban a csarnokban, egy kisebben) más szemmel néztem az árusokat. Láttam Lajosokat, Tibiket, Jolikat, pékeket, zöldségeseket és a többieket, elnézegettem a vásárlókat is. Ha nem is fogom megírni a csemegepult túlsó (innenső?) oldalának élményeit, de más élmény lett a bevásárlás.

Ízig-vérig mese, mely nemcsak sejtelmes és feszültséggel teli, de számtalan gyönyörű, dallamos mondattal van átszőve, ami csak úgy zeng az ember füleiben.

Miért van az, hogy akkor kezdünk keresni, kutatni, emlékek, töredékek után járni, mikor már nincs, aki válaszoljon? Miért akkor kezd érdekelni minden régi fotó, mikor már nincs, aki elmondja, kik, miért és hol vannak rajta? Mennyivel könnyebb lenne fiatalon jobban odafigyelni… vagy talán nem véletlenül van ez így, ahogy van?

Örülök, hogy megírta, örülök, hogy olvashattam, örülök, hogy figyelmeztetett a feladataimra és a mulasztásaimra….