Krémes krimik 65

Szórakoztató könyv, de azért nem ér fel egy Agatha Christie-krimivel. Egy napos, vicces és aranyos könyv. Szerintem nem fogom elolvasni még egyszer, de a recepteket alig várom, hogy kipróbáljam.

Többször nagyon vontatottnak éreztem a könyvet. A legnagyobb hibája, hogy nincs benne semmi eredetiség, a karakterek, fordulatok mind-mind számtalanszor látottak/olvasottak – mintha a szerző összegyúrta volna azt, amit eddig a témában mások már leírtak.
Tény, hogy egy hosszú sorozat első része, eleve több a leírás, és a – lehet, hogy csak számomra – felesleges rész… később bizonyára jobb lesz.
A végén bekerült két új szereplő, akikkel színesedik majd a történet. Nem mondom, hogy ha kezembe kerül a folytatás, nem olvasom el, de pénzt nem adok érte.
(Remélem Hannah Swensen jobb lesz, mert 3 kötete itt sorakozik a polcomon…)

Imádtam, ahogy az előző két részét is. Nagyon izgalmas volt a sztorija, humoros, pont olyan, amilyenre számítottam. :) Nagyon bírom a főszereplő csajt, a húgáról nem is beszélve.
Szinte csorgott a nyálam a finomabbnál finomabb sütik miatt. Az Ikrek kedvencét biztosan ki fogom próbálni.

Ejj, ez a kis szemérmes barack a végén úgy lógva hagyott engem, hogy csak úgy csattant… kedvesen bolondos ez a sorozat :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ahhoz képest, milyen kis rövidke volt, meglepően élveztem. Talán csak én magyarázom bele, de számomra egyfajta tiszteletadásnak tűnt kedvenc Agatha Christie-nk előtt: ha valaki, akkor ő igazán mestere volt ezeknek az egyetlen, külvilágtól elzárt helyszínen játszódó krimiknek. Poirot mester igazán szerette ilyenkor megmelengetni a kis szürke sejteket, de ez a kisvárosi népség a visszatérő szereplőkkel talán inkább Miss Marple-ra emlékeztetett. Ugyan nem volt valami „nagy eset”, mégis tetszett.
És az az elképesztően rengeteg recept a karácsonyi kiadás miatt… hatalmas csokis sütikre vágyom…
Nagyon szeretem a karácsonyi történeteket :)

Ez volt az a rész, aminek akárhányszor megpillantottam a címét, vadállati módon csorogni kezdett a nyálam :D Tündértorta (ráadásul csokis) – ki tudna ennek ellenállni? Nagyon szeretném, ha nálunk is lenne egy olyan bolt, mint a Süti Éden, de azt hiszem, ez amolyan kisvárosi sajátosság, és másutt teljesen elveszíteni a jellegét. Amikor az írónő egy-két gyenge poént még erőltetetten magyarázni is kezd, attól a falat kaparom, de egyébként nagyon megszerettem :)

Eddig ebből a sorozatból nekem ez a rész tetszett a legjobban. Elég hamar sejteni kezdtem, hogy ki lehetett a gyilkos, ennek ellenére mégis izgalomban tartott szinte az utolsó oldalig. A sütik ebben is szenzációsak, folyton nassolhatnékom volt olvasás közben. :)

Most sem kellett csalódnom, azt kaptam, amit vártam. Humor, izgalom, szuper receptek. Azt hiszem, végérvényesen Hannah Swensen-rajongó lettem! :)
A gyilkost sikerült eltalálnom, mert próbáltam a legapróbb részletekre is figyelni, így a többi részhez képest elég hamar leesett a tantusz. :)

Karácsonykor kezdtem el olvasni, gondoltam, jót tesz majd a hangulatomnak és tényleg így lett. Azt sajnáltam csak, hogy elég rövid volt és túl hamar végeztem vele. Viszont örültem a sok receptnek a végén. :)

Hmmm… micsoda nyomozópáros! Kár hogy nem dolgoznak össze… hmm, van olyan ahol összedolgoznak? Most Poirot-t jobban kedveltem, bár az a rész, ahol megállás nélkül kis emberként utaltak rá, az kiborított, egyszer egyszer hagyján, de mindig csak „mondta a kis ember”? egyébként jó volt végigizgulni, bevallom, nem sokszor láttam előre a végkimenetelt, csak amikor már elkezdtük felgöngyölíteni a dolgokat, ott sejtettem meg ezt-azt:)