Hemingway Párizsban 11

Volt mi tanulnom Cézanne festészetéből, ő győzött meg arról, hogy távolról sem elég egyszerű és igaz mondatokat írnom, hogy olyan távlatot adjak az elbeszéléseimnek, mint szeretnék. Rengeteget tanultam tőle, de nem voltam elég értő ahhoz, hogy bárkinek is meg tudtam volna magyarázni. A titok továbbra is titok maradt. Ha azonban a Luxembourg-ban besötétedett, többnyire átsétáltam a kerteken, és Gertrude Stein rue de Fleurus 27. alatti műteremlakásán kötöttem ki.

18. oldal

Semmi oka nem volt rá, hogy megbízzon bennem. Nem ismert, az a cím pedig, amit bediktáltam – a rue Cardinal Lemoine 74 – szegényszagúbb már nem is lehetett volna.

33. oldal

Akkortájt nem volt pénzem könyvet venni. Olvasnivalót a Shakespeare és Társai kölcsönkönyvtárából, Sylvia Beach rue de l'Odeon 12. alatti könyvtárából és könyvesboltjából kölcsönöztem. Meleg és derűs helyiség volt ez a bolt a hideg és széljárta utcában, télen nagy kályha fűtötte, s mindenütt könyvek álltak, az asztalokon, a polcokon, új kiadású könyvek a kirakatban, a falon pedig híres írók fényképei, élőké és holtaké egyaránt.

33. oldal

Mikor a rue Notre-Dame-des-Champs 113-ban a fűrészmalom fölött laktunk, a legközelebbi jó kávéház a Closerie des Lilas, Párizs egyik legjobb kávéháza volt. Télen jó meleg volt odabenn, tavasszal és ősszel viszont kellemes volt kint ülni a fák árnyékában azon az oldalon, ahol Ney marsall szobra állt, vagy azoknál a szögletes, szabályos asztaloknál a boulevard mentén húzódó nagy ponyvatetők alatt.

64. oldal