Déry Tibor 34

Déry Tibor
(Budapest, 1894. 10. 18. – Budapest, 1977. 08. 18.)

Író, szerkesztő. Gazdag nagypolgári családból származik. Középfokú tanulmányainak befejezése és a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után, 1911-ben egy évre külföldre költözik, St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanul.

1917-ben Az Érdekes Újság pályázatán tűnik fel Lia című regényével. A regény a Nyugatban is megjelent. Emiatt szeméremsértés vádjával perbe fogták. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. A Tanácsköztársaság bukása után nem kapott állást, Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1924-ben Párizsban telepedett le, ahol volt eladó egy textilkereskedésben, bélyegkereskedő, nyelvtanár. 1926-ban Perugiában élt, majd hazaköltözött Budapestre, és Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot. 1929-ben Prágába, 1930-ban Ausztriába, 1931-ben Németországba és Skandináviába utazott, néhány évre Berlinben telepedett le, s német lapoknak dolgozott. Majd ismét hazatért, és a Gondolat című folyóirat szerkesztője lett. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, azonban sikerült megmenekülnie. 1945-ben ismét a kommunista párt tagja lett. 1953-ban örömmel üdvözölte Nagy Imre reformpolitikáját. 1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján bírálta a rendszert. Kizárták a pártból, és 1957-ben letartóztatták, kilenc évre ítélték el. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ekkoriban főként fordításokból élt. Számos műve megjelent külföldön. Élete során több külföldi akadémia választotta dísztagjává, 1947-ben Baumgarten-díjat kapott, egy évvel később pedig Kossuth-díjat.

Déry Tibor művei
A két nővér, elb., Bécs, 1921;
Ló, búza, ember, v., Bécs, 1922;
A Kriska, r., Arad, 1924;
Énekelnek és meghalnak, v., 1928;
Az éneklő szikla, 1930;
Jókedv és buzgalom, elb., 1948;
Simon Menyhért születése, 1953;
Hazáról, emberekről, útijegyzetek, 1954;
Emlékeim az alvilágból, 1955;
Két emlék, 1955;
Útkaparó, tan., 1956;
Vidám temetés és más elbeszélések, 1960;
Szembenézni, drámai oratórium, 1968 (Illyés Gyulával közös kötetben); A felhőállatok, v., 1970;
A napok hordaléka, jegyzetek, 1972;
A portugál királylány, elb., Kvár, 1974;
Újabb napok hordaléka, jegyzetek, 1975;
A gyilkos és én, kisr., 1977;
Újabb napok hordaléka, jegyzetek, 1978;
Botladozás, 1–2, cikkek, tanulmányok, , 1978;
Az ámokfutó, v., hasonmás, 1985;
Börtönnapok hordaléka, jegyzetek, 1989;
Sirályháton, dr. Nikodémusz Lázár híres útikalandjai, 1993;
Lia, elbeszélések 1915–1920, szerk. Botka Ferenc, 1996;
Három asszony, Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával, szerk. Botka Ferenc, 1996;
„Liebe Mamuskám!”, Déry Tibor levelezése édesanyjával, szerk. Botka Ferenc, 1998;
Kék üvegfigurák, Elbeszélések 1921–1929, Versek 1916–1937, s. a. r. Botka Ferenc, 1998;
Knockout úr útijegyzetei, Elbeszélések 1930–1942, s. a. r. Botka Ferenc, 1998;
Különös árverés, Regények 1920–1942, s. a. r. Botka Ferenc, 1999.