5-tel több!!!!! kihívás értékeléseinek polca 677

Lessza egész életében a bosszúra készült,de amikor találkozik a Sárkánylovasok tagjaival minden megváltozik.Lehetőséget kap arra,hogy Sárkányúrnő legyen és,hogy segítsen Pern lakóinak.
Flar Sárkánylovasként a Sárkányfészek érdekeit nézi,azért is megy el a keresésre.Rábukkan Lesszára,akiről rögtön tudja már,hogy nagyszerű Sárkányúrnő lenne.De az alagurak már nem hisznek a szál létezésében,így a sárkányok léte is veszélybe kerül.Lessza és a Sárkánykirálynő segítségével azonban még megmenthető Pern.
Nagyon tetszett a világfelépítés.Tetszett az egyedisége,az égből hulló szálak elég érdekesek voltak.Ez volt az első komolyabb sárkányos könyvem és tetszett.Olyan lenyűgözőek ezek a hatalmas és bölcs lények,hogy én is szívesen lennék Sárkánylovas.
Lessza tényleg nagyon makacs és önfejű lány,de nekem szimpatikus volt.Néha kicsit én is megráztam volna,de összességében kedveltem.
Flar az elejétől fogva bejött,néha eléggé megnevettetett.Kicsit azért lehetett volna kedvesebb Lesszával,de azért látszott rajta,hogy törődik a lánnyal.
Az időutazásos dolog kicsit megkavart,a vége fele sikerült csak megértenem a lényegét.
Az egyetlen dolog,ami nagyon zavart az a szerelmi szál összecsapása volt.Kicsit kevésnek éreztem,jobb lett volna kicsit nagyobb betekintést engedni Flar és Lessza érzelmeibe.

Arra számítottam, hogy ez egy aranyos kis könyv lesz, de igazából halálian jó volt, szétröhögtem a fejemet közben, ezt olvastatni fogom az emberekkel, annyira jó! Istenem, hogy a gyerekek miket ki nem tudnak találni :D @jadett nek olvastam is fel belőle pár mondatot, ami nagyon megfogott. Remélem, sikerül más kötetekhez is hozzájutnom majd, mert ez komolyan felhőtlen perceket okozott egy amúgy elég pocsék, fárasztó és megdöbbentő napban :)

Hogy ajánlanám-e gyerekeknek? Persze, mert ez egy olyan könnyed kis könyv, amin ők is jót nevethetnek és szerintem ez egy nagyon fontos elem abban az időszakban, amikor a gyerekek megtanulják szeretni az olvasást. Viszont mindenképpen csak a Biblia megismerése után ajánlanám, különben a hittantanár kitépi a haját, mire bármit a fejükbe tud verni :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Cat félig vámpír félig ember.Édesanyját egy vámpír erőszakolta meg,ezért a lánya vámpírvadásznak áll,hisz úgy tudja,hogy minden vámpír gonosz és kegyetlen.Hamarosan összetalálkozik azonban Bones-szal,aki ugyan vámpír mégis kedves Cat-tel.
Nagyon sok jó kritikát olvastam róla,így nekifogtam.Már az első pár oldalon megtetszett a könyv,Cat igazi vagány csaj.Amúgy sem tetszettek soha az ilyen kis bájos,nyafogós karakterek.Aztán feltűnt Bones és az első gondolatom az volt,hogy igaz álompasi,ami a könyv folyamán egyre biztosabb lett.Annyira aranyos,amikor féltékenykedik meg az is,amikor mindenáron védi Catet.
Tetszettek a beszólásaik,nagyon jó kis párost alkotnak.A történet izgalmas,olvastatja magát.A mellékszereplők is mind jók,nekem főleg Timmie tetszett.
A kedvenc jelenetem az,amikor Bones és Danny összetalálkoznak,Bones pedig kissé helyreteszi a srácot.Olyan kis aranyos volt olyankor.:)
A vége pedig hatalmas függővég.Rögtön el kell olvasnom a folytatást:))))

Első Cole regényem és mondhatom meg voltam vele elégedve.Többfajta lény,humor,erotika és elképesztő kalandok.
Lachlain nemrég szabadult 150 évnyi kínzás után és minden vámpír ellen bosszút esküdött.
Emma félig valkűr,félig vámpír lány,aki igazi szülei után kutat.
Lachlain megtalálja társát Emma személyében,ám megdöbben hisz a lány félig vámpír.
Lachlain karaktere számomra kicsit azért néha sok.Értem én,hogy kínozták meg minden,de azért lehetne az elején kicsit kedvesebb is.
Emma nagyon félénk,de hála istennek a végére igazi vagány csajszi lesz.
Tetszett a valkűrök szerepe,még nem olvastam velük kapcsolatos könyvet,de eléggé meg kedveltem őket.A villámlások meg a magas hang jó kis képességek.

Körülbelül az év elején kutakodtam a könyvespolcomon egy újabb olvasmány után és megakadt a szemem „A Kartal kalandos esküvőjén” Rónaszegi Miklóstól. Érdkesnek tűnt a cím és a borító is elnyerte a tetszésemet, bár az író nevével ezelőtt még nem találkoztam…
Mindig is szerettem a régi korokban játszódó betyáros, vitézes történetek – és mivel a borító ezt sugallta, plusz az írjó is magyar – így egyből bele is vágtam az olvasásába!
Pár oldal elolvasása után kezdet felsejleni bennem egy gondolat, hogy „Lehet lemaradtam valamiről?”. Ugyanis sok volt az olyan eseményt, amit az iró szerint már jól kellett volna ismernek, de nekem lövésem sem volt róla! :)
Ezért gyorsan leültem a gép elé és rákerestem az íróra és könyvei. Ekkor derűlt ki, hogy egy sorozatra bukkantam, aminek első részét egyből kivettem a könyvtárunkból és pár hét alatt el is olvastam.

Az eredmény: egyáltalán nem csalódtam! Külön örültem, hogy egy újabb ifjúsági irodalmi művel lettem gazdagabb, amibe könnyedén csepegtették bele Magyarország egy történelmi szakaszát. Ráadásul pont azt, amit iskolás koromban a legjobban élveztem: király nélküli állapot, hűbérrendszer, kiskirályok, fejedelmek, Buda ostroma…stb. És a legfontosabb, ki lesz a király?
Természetsen humorban sincs hiány! Kifejezetten élvezetes Gyürkefia Kakas párbeszédeit, Szavatartó Lóránd romantikus vallomásait és a régi ízes beszédet papíron olvasni, majd elképzelni a jeleneteket.

Én csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha a sorozatot nem is olvassa el végig, az első részt mindenképpen vegye egyszer a kezébe. (Nem csak történelem kedvelőknek!!!)

Honnan: először Velenci könyvtárból, majd Rukkoláról szereztem egy példányt!

Egy dolgot emelnék ki, vagyis, hogy a Ralph által képviselt reálpolitizálás mennyire elveszik, üresnek hat, amikor demagógiával kerül szembe. Korunk politikai kultúrájával ez sajnos meglehetõsen összecseng, mai napig érvényes párhuzam. Arról viszont manapság szerintem már senki nem dédelget illúziókat, hogy szélsõséges körülmények közt a társadalmi rendszerek felbomlása törvényszerû. Így fõ mondanivalóját tekintve szerintem sokat veszt(het)ett frisseségébõl a mû.

Szívbe markoló történet. Bár ne halogattam volna ilyen soká, hogy elolvassam, pedig pár éve már ott figyelt a polcomon.
Első találkozásom Steinbeckkel és bizton állíthatom, nem az utolsó, akárcsak ezzel a könyvvel sem.

Nincsenek korlátok. Eleinte Jonathan akartam lenni, aztán Chiang, végül Flecher. Azt hiszem inkább tanulnék, mint tanítanék.

Nagy betűk, egy-egy oldalon kevés szöveg, izgalmas történet, olvasni tanuló gyerekeknek ideális.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Igazán jó kis ifjúsági regény. Leginkább varázslós, boszorkányos (olyan varázsigés, nem varázspálcás vagy amulettes, hanem olyan beszélő madárijesztős, megátkozós stb.). Mentes a felnőtt tartalmaktól teljesen, bár van benne egy nagyon óvatos (már-már gyerekes) szerelmi szál is. Calcifer (a tűzdémon) volt a kedvencem, talán miatta (is) akarom megnézni most a rajzfilm változatot is, hogy más hogyan látja és alkotja meg őt. A palota, a tájak is lenyűgözőek (főleg a virágoskert, vagy a kúria, vagy a király palotája). Howl és Sophie is kedvenc lett, Fanny-val viszont nem tudtam mihez kezdeni.
A folytatások jönnek, remélem a szereplők is visszatérnek, és továbbra is elvarázsol a történet.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A történet kellően szövevényes és bonyolult ahhoz, hogy ne lehessen tudni, ki is a gyilkos, humoros, egy icipicit romantikus is. Viszont ami az egészet megkoronázta, az Rudolf Péter hangja volt. Ahogyan az egyes szereplőket megjeleníti, ahogyan utánozza a bennszülött akcentust, ahogyan a női szereplők hangján megszólal, fantasztikus volt. Három csillag a történetre (könyvre), és plusz egy csillag kizárólag Rudolf Péter miatt.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Le vagyok nyűgözve. Nagyon szeretem az ilyen tempójú könyveket. Nem az a végigrohanok típus, de nem is az elmerengős (miről is volt szó?), egy felesleges sor sincs benne, ha nekiültem olvasni, egyszuszra lement 100-150 oldal. Bevallom az eleje még rosszul indult, megláttam az első oldalakon a családfát, és a sok azonos és idegen hangzású név, és a családfa bonyolultsága teljesen megrémisztett. De aztán erőt vettem magamon, és nekikezdtem. Eleinte minden felbukkanó nevet kerestem visszalapozva az elejére, hogy tudjam kiről van szó, de aztán hamar átláttam (pedig rafinált módon nem a családfa tetején, hanem az alján indul a történet :-) Féltem, hogy összekeverem a szereplőket, és nem fogom érteni, kiről is van szó, de ez egyszer sem fordult elő. Ha jobban belegondolok mindössze három ember, Judin, Giin, és a legfiatalabb Yaan életét olvastam, a többiek mellékszereplők, hármójukat pedig nehéz lenne összekeverni ;-)
A történet tele van érzelemmel, egy család életének megrázó és felemelő pillanatairól olvastam. Az egyes cselekményszálak összekapcsolódnak, és minden a helyére kerül. A könyv legvégén pedig az első oldalak történései is értelmet nyernek (már meg is feledkeztem róla, hogy a legelső oldalakon született gyermek eltűnt, de aztán ő is előkerült a végére).
Éppen emiatt gondban vagyok a könyv műfaját illetően. Mert úgy érzem, ez inkább egy családregény, bár tény, hogy olyan térben és időben játszódik, ami nem itt és még nem most van :-) Tetszik az űrutazás, a holokép, a 3D sakk (mekkora ötlet!), a sok kütyü, a legjobb viszont a családmodell, a blatkin rendszere, de szeretnék így, egy fedél alatt élni sok-sok rokonnal. A közös irányítás része már nem tetszik annyira, de a közelség és a közös nagy vacsorák úgy hiányoznak a mai ember életéből is. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, mi a fontos. Judit nagyon szerettem, amikor ilyen történetet olvasok, mint az övé, mindig eszembe jut, hogy most is hányan lehetnek hozzá hasonlóak itt Magyarországon, és kedvem lenne örökbe fogadni még pár gyereket a sajátjaim mellé. Haragudtam is Giin-re, hogy egy ismeretlen öngyilkos lány iránt nagyobb részvéttel van, mint a saját lánya iránt. De aztán megbocsátottam neki, időben észhez tért.
Amit továbbra sem tudok: ki adott pénzt Yaan-nak a kiszakadását követően? Giin-re tippeltem, de nem. Talán az anyja? Féltem őt, a rossz társaságot szerencsésen megúszta, de ahova a könyv végére került, hmm, baljós, igencsak baljós. Alig bírom megállni, hogy el ne olvassam a további kötetek tartalmát, de nagyjából sejtem mi fog jönni ezután. Háború :-(

Egy nagyon bájosan megírt történet. Kellett azért jó pár oldal, mire ráhangolódtam az egyedi stílusra és nézőpontra, de onnantól nagyon szerettem. Főleg Flush féltékenykedését. :)

Első könyvem az írónőtől. Azt hiszem, szerencsés választás volt, így a jövőben biztos be merek vállalni egy komolyabb hangvételűt is.

Vicces történetek, ahogy a gyerekek látják a világot, jelen esetben a bibliai, vallási történeteket, szereplőket.

Magamnak vettem ki a könyvtárból, mielőtt nekikezdtem volna, barátom beleolvasott. Úgy kellett leállítanom, hogy ne olvassa már fel az egészet, mert úgy kevésbé lesz érdekes, de alig bírt leállni, mert mindig talált egy „csak még ezt az egyet felolvasom” részt, ami nagyon tetszett neki. :D

Hatalmas nagy hiányosságomat pótoltam eme remekmű elolvasásával. Nem is tudom, eddig hogyan maradhatott ki az életemből.

Bevallom, kb. az első száz oldallal kicsit nehezen indultam, de amennyire nehézkesen ment az eleje, annyira beszippantott a folytatás. Régen olvastam úgy egy könyvet, hogy akkor is az eszemben járjon, amikor éppen nem olvasom. Ez a regény elérte. Annyira abszord, szatírikus, annyira sok mondanivalót hordoz magában.

Teljesen más könyvet kaptam, mint amit vártam. Tudtam persze, hogy az afrikai éveit örökíti meg az írónő. Annak is tudatában voltam, hogy nem lesz olyan romantikus, mint amilyennek a film alapján sejtem. (Leszögezném, nem láttam még a filmet, csak képeket róla.) Mégsem számítottam arra, hogy ennyire tisztán, mindenféle szépítés nélkül az ottani éveiről, az afrikai bennszülöttek kultúrájáról, szokásairól fog szólni. Végig érezhető a mélységes tisztelet, amit az írónő a bennszülöttek iránt, Afrika iránt érez és emiatt különleges élményt nyújtott a könyv.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bájos kis történet az esztergált huszárról, aki a cégérről leesve megkezdi kalandos életét a macskákkal teli padlás mélyén, bűvös foltjaival a ruhája könyökén megidézve a telet és szelet, hogy aztán új esztergált asszonykájával újra a cégérről figyelje az arra járókat.

Nem sok esélyt adtam annak,hogy megtetszik a szerző írásmódja, de mégis és kellemesen csalódtam. Olyannyira hogy nem tudtam letenni :), nálam ez nagy szó. Brida személyiségén belül rájöttem, hogy pár dolog megegyezik az enyémmel és ettől még inkább érdekelt a sorsa, hogy megleli-e a saját útját és végig meri csinálni vagy újra megfutamodik és másikat keres.

Hát nem is tudom… Nem szeretek leértékelni egy könyvet se, mert mindenkinek más az ízlése és ahhoz mérten választ könyvet. Na szóval: a film jó volt /tetszett/, viszont azt kell, hogy mondjam a könyv nem volt jobb. (ilyennel nem igen találkozok) Volt rész ami tetszett, de volt ahol hiányoltam az igényesebb kidolgozást -történetit -leírásit -szereplőit. Az alaptörténettel nem volt bajom, szerintem ütősebbre is lehetett volna írni.