1001 könyv – kihíváspolc 486

Talán azért nem tetszik az Alice sokaknak, mert nincs meg benne a klasszikus mese? Gyilkosságokkal, vérrel, és egyszerű mondanivalóval? Nem tudom, a lényeg, hogy sajnos az én tetszésemet sem nyerte el Alice utazása Csodaország földjére, ez betudható a kissé rendezetlen, logikátlan történetvezetésnek, Alice egysíkú, idegesítő karaktere miatt, na meg talán egy kis enyhe csalódottságot is éreztem, hogy a könyv nem olyan mozgalmas, mint a más médiaipari termékek. A társadalomkritikai szál néhol elnagyolt, máshol túlságosan parodizált, a mellékszereplők pedig ugyanúgy érdektelenek mint a főszereplő. Nincs mese, a klasszikusok olykor nem az újkor igényeinek megfelelően nyerik el a mai olvasók tetszését. Vagy csak, még várnom kell 10 évet, hogy megértsem teljesen Carroll gondolatmenetét.

Értékelés: 6/10
(Később blogban)

Nagyon szeretném szeretni ezt a történetet, de be kell valljam, hogy inkább idegesített. Valószínűleg már túl öreg vagyok hozzá, de a gyerekemnek biztos fel fogom olvasni, márcsak azért is, hogy ne legyen olyan bugyuta, mint Alice.
Szeretem a könyvhöz kapcsolódó szimbólumokat, és szerintem ez lett a vesztem, mert túl nagy elvárásokat támasztottam azok alapján. Így kicsit csalódás volt, azért angolul még megpróbálkozom vele egyszer.
Ja, és oké, hogy kutyából nem lesz szalonna, na de hogy lesz macskából (fa)kutya???

Agyament. De tényleg. Már sokszor hallottam ezt róla, de nem hittem volna, hogy ennyire. Utána fogok nézni, mit szedett a szerző. Másrészt viszont annyira nem jött át. Sőt, közepesen unalmas. E-könyv volt, 3 / 5

„- Ha nincs semmi értelme – szólt a Király –, annál jobb, legalább nem kell tömi rajta a fejünket.”

Hmmm… Nehezen tudom hova tenni ezt a könyvet. Az elején úgy gondoltam, hogy elég jó, de nem adnám a – jövőbeli – gyerekem kezébe, mert mégis mit tudna egy kisgyerek kezdeni egy ilyen zagyvasággal?
Aztán egy idő után eljutottam oda, hogy rájöttem, hogy egy gyerek elképzelhető, hogy tök élvezné ezt a könyvet, sokkal jobban, mint én. Főleg, ha mondjuk egy olyan ember olvas fel neki részeket, aki közben utánoz bizonyos dolgokat, vagy eljátszik ezt-azt. Engem viszont, így felnőtt fejjel, egy idő után elkezdett borzalmasan fárasztani ez a történet. Nem tudom, hogy kíváncsi vagyok-e a folytatásra.

Egyébként ez egy tök egyedi könyv volt az életemben, mert a felét könyvtárban helyben, a felét pedig online olvastam. Többet nem is csinálok ilyet, elég gagyi megoldás.

Első gondolat: wtf??! Aztán végére érve sem nagyon jutott eszembe más… Illetve azt hiszem a fülszöveg félrevezet, mert „Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.”
Közben meg látom lelki szemeimmel a bohókás, nem e világból való, föld felett 10 méterrel járkáló matematikus Lewis-t a 19. században, miközben egyetemi prof kollégái összesúgnak a háta mögött:
-Te! Csak szólni kellene már ennek a Lewis-nak, hogy álljon le a cuccal!

Úgy érzem, én sem fogom növelni a pozitívan értékelők táborát… Számomra teljesen fárasztó mese, sok közhellyel, „szóviccel”. Nem tudom, felolvasnám-e majd a gyerekemnek… Mindenesetre nagyon rég el szerettem volna olvasni, és amilyen mazochista vagyok, a Tükörországot is bevállalom:)

Nekem tetszett. Kicsit bizarr néhol, de alapvetően egy humoros és bájos kis történet.

Harmadik olvasásom az írótól, az előző kettő csalódás volt, Az alkimista különösen. De ez most tetszett. Persze, vannak benne klisék, meg közhelyek, és a csattanóra is rá lehet jönni a közepe táján, mégis. Tetszett a történet, elgondolkodtatott, kedvet kaptam, hogy olvassak még tőle valamit (mondjuk a Tizenegy percet).

Azt hiszem, ha már önként bevállaltam egy újabb Coelhót a régebbi rossz tapasztalatok után, nem illik sokat nyávognom. Járnak a csillagok, hiszen végigolvastam. Tulajdonképpen kevésbé irritált, mint vártam. Volt benne néhány egész értékelhető bekezdés és gondolat. Szlovénia, sőt Bled is szerepelt benne, ahol a nyáron jártam, ez külön tetszett.
A hiányzó csillagok meg azért, mert a nagy része nyakatekert hülyeség, a szereplők kartonpapírból vannak kivágva, csöppet sem érdekel, mi történik velük, a stílus meg, hát.
– Tetszett a kígyó története – mondta Eduard, miközben vagy századszor töltött a poharába.
Végezetül Coelhótól, Coelhóról:
Talán különös, hol zárkózott, hol meg kitárulkozó viselkedése tévesztette meg a szüleit, vagy talán az az álma, hogy „művész” lesz, a családban ugyanis mindenki úgy gondolta, hogy ez a legjobb módja annak, hogy valaki a társadalom perifériájára szoruljon, és élete végéig nyomorogjon.
Mint kiderült, emiatt felesleges volt aggódniuk.

A kedvenc könyvem Coelho-tól. Nagyon érdekes és szórakoztató. Csak ajánlani tudom.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az elején még egyáltalán nem tetszett, de a végére azért úgy döntöttem, inkább jó, mint rossz, ezért most a jó dolgokról adok számot. Szájbarágósságában is tetszett az üzenet: addig élj, amíg lehet. Veronika azon kevesek közé tartozik, akik visszatérhetnek az életbe a halál után, hogy aztán újraértékeljenek. És bár felismerhetjük ezt egy harmadrangú amerikai sorozat túlélő rákbeteget bemutató része után is, itt legalább volt egy egyedülálló ötlet, név szerint Igor doktor kísérlete, hogy keretet adjon a nagy igazságnak. Ügyes húzás volt a történet idejét a télbe helyezni: ősrégi irodalmi toposz a természet körforgásszerű megújulásának szembeállítása az emberi élet végességével, ami itt kapott egy csavart is, Veronikának ugyanis mégis lett tavasza. (Ez persze vagy tudatos, vagy nem, és ha nem, akkor csak szerencsés, mindenesetre ez nem von le az értékéből.) Aztán voltak még itt őrültek, sőt magukat őrültnek tettető normálisak is, velük pedig szépen lehetett feszegetni a társadalmi normák és a mentális egészség kérdéseit – hadd gondolkozzon ezeken az átlagember is, filozófiát kevesen olvasnak, Coelhot meg sokan. Az alkimista és a Tizenegy perc tetszett, de azt hozzá kell tenni, hogy elég régen olvastam őket, azóta lehet, bölcsebb lettem, újra kéne olvasni őket, kíváncsi vagyok, most is megfognak-e, de most egy darabig biztos nem lesz hozzá kedvem.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kicsit idegesítő, beképzelt és lassú volt a fickó. Úgy értem miért kellett neki 16 év, hogy rájöjjön a kecskéket akár meg is szelidíthetné? Egyes részek unalmasak voltak, és emiatt lassan is haladtam a könyvvel. Szeretem a kalandokat, de ez nem az én történetem.

Első Sherlock Holmes könyvélményem, de nem az utolsó. Nagyon érdekes és szórakoztató volt.

Végre befejeztem! Kedvenc íróim egyike Jane Austen, de megkönnyebbülés volt letenni ezt a könyvet. Nem igazén tetszett, az elején baromi idegesítő volt Emma, és az egész olyan túlbonyolított.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egész idő alatt, míg olvastam a könyvet, egy szó villódzott folyamatosan az agyamban szakadatlanul: szószátyárság!
Órákon át tudnak a semmiről beszélni, amire vesztegetni egy mondatot is kár, mi meg két és fél oldalon olvassuk ugyanazt. 670 oldal. Minek? Még 300-ban is sok lenne. A könyv nagy része üres locsogás. Ráadásul mindenki. Nem ám egy jellem van felruházva ezen remek tulajdonsággal, hanem az összes. Könyörgöm Jane néni, mit vétettek ezek az emberek a világnak, hogy így tetszik büntetni őket, és velük együtt minket is?
Nem érzem, hogy a karakterek jól ki lennének dolgozva. Mindegyik kap valami fővonalat, meg úgy néhány tessék-lássék ecsetmaszatolást, aztán meg utánam a vízözön. Pl. kizárt, hogy Mrs. Elton a maga felszínességével, butaságával, a sok-sok fecsegése közepette utalást tegyen Miltonra (http://moly.hu/karcok/143929). Azt sem nézem ki belőle, hogy olvasta, de ha esetleg mégis, az, hogy esetleg emlékezzen rá, szintén nem valószínű, a művel(e)t(len)ségének nem része, ráadásul a több száz oldal alatt, a kilométer hosszú csacsogása közepette, máskor egyetlen egyszer sem tesz, semmiféle ilyesmi elszólást, márpedig tuti fitogtatná tudását, ha lenne neki.
Aztán ott van Knightley barátunk. Jellemleírásából fakadóan, az egyetlen valamire való férfiú az egész kompániában. Mégis, 30 évesen beleszeret egy 13 éves lánykába, aki pedig 21 évesen egy beképzelt, kivagyi, önző liba, és bármennyire azt írják róla, hogy okos meg intelligens, nah pont ez nem süt róla, hanem inkább, hogy egy ostoba, elkényeztetett, hiú nőszemély.
Szóval részemről, ha már Emma, akkor se a könyv, se a film (imdb szerint a jobbat láttam belőle), hanem csakis a BBC sorozat. Az egyébként tényleg jó!