Értékelések
Régen olvastam már ezeket, de én szinte mindet imádom. Hamar kiolvasható és egészen leköt. Nem csak gyerekeknek ajánlom. =)
Schuster Lóránt – Sebők János (szerk.): Popsikerek 1990 – Párválasztók Horoszkópja – Pop, rock és asztrológia 5.00 / 1
Ha ebben a témában érdekel valami, akkor először ehhez a (most) 20 éves füzethez fordulok, nem holmi női portálokhoz… :)
Sosem szerettem Afrikát, de a könyv által megtudtam, miért is lehetne mégis szeretni. Szerintem teljesen más élményt nyújt mint a film, viszont a maga műfajában mindegyik zseniális
Godot-ra várva:
Beckett varázsló! Elhihette velem, hogy amit olvasok, annak van értelme. Nem hinném, hogy mondani akart valamit azon kívül, hogy embernek lenni szívás. Fogta magát, kerített köré egy drámát, 5+1 szereplőt, és megvett minket.
Én se tudom már kínomban, mit olvassak….:D
http://amadea.freeblog.hu/archives/2010/09/03/Beautiful_Deads/
Kacifánt remek egy manó. és az Álom utcában lakik, tegyük hozzá. még a legválságosabb helyzetekben sem esik kétségbe, amikor épp összetalálkozik egy nem egészen jó indulatú óriással, vagy néhány kétségbe esett macskának kell a segítségére sietnie. :)
Igazából a falak beszélnek, az a pár történet amit elmesél Banksy, csak ráadás, hogy átérezd milyen fasza dolog bemászni egy állatkertbe ahol berosálhatsz mikor szembejön veled egy böhöm kenguru, vagy milyen érzés egy hajnali akció közben arra feleszmélni, hogy mögötted felnyomnak egy boltot, a rablók sietve távoznak a környéken meg te maradsz egyes-egyedül..
fuksziával értek egyet. De akit érdekel Ausztrália történelme az mindenképp olvassa el !
Megkapó történet, főleg, hogy az alapja bizony igaz. Mind a főszereplőről, mind a First fleet-ről érdemes még olvasni !!!
Bámulatosan erős asszony, én már az odauton meghaltam volna. És amikor a gyerekekről volt szó, hát nem egyszer megkönnyeztem.
Kár, hogy nem ebből csinálták a filmet (The Incredible Journey of Mary Bryant – youtubon fennvan az egész) – az max a kosztümökben hiteles :(
ÉÉÉS könyörgöm… mi ez a borító?????? Nevetséges ! Még csak halványan sem kapcsolódik a történethez. A kiadó erre figyelhetett volna !
Graham sorozatról:
Tetszettek, magasra is értékeltem őket. 1 gond van velük. A történelmi rész ismertetése szinte mindig minden átmenet nélkül történik. szóval megy a cselekmény – aztán ctrlC CtrlV a skót történelemkönyvből – aztán megy megint a cselekmény tovább. Vagy olyan párbeszédeket ad a szereplők szájába ami szintén történelemkönyv szagú.
Szóval nincs szépen átsimítva az egész…. Az eseményekhez képest a történelmi háttér ismertetése szárazon és néha unalmasan történik.
A könyvek közül ez hasonlított leginkább poénok színvonalában a filmre.
Márquez a kedvenc írómmá vált az utóbbi időben és ezt a könyvét nem ajánlom olyannak, aki most ismerkedne a munkásságával.
Ez egy kő kemény politikai krimi, ami valós alapokon nyugszik. Épp ezért rengeteg finomság hiányzik belőle, ami egy Márquez könyvet annyira "márquezes"-sé tesz.
A politikai szálak szövevényességén nagyon nehéz volt átrágni magam és ha nem az az író, aki, valószínűleg már rég leraktam volna, mielőtt a végére érek. Viszont remek betekintést nyújt a világ egyik legveszélyesebb országának, Kolumbiának az életébe és az áldozatok fogva tartásáról szóló részek remekül sikerültek. Tele vannak feszültséggel és ezeknél a jeleneteknél éreztem azt, hogy, igen…Márquez könyvet olvasok. Remekül ábrázolja a karaktereket és motivációikat, akkor is ha a valós tények ennél a könyvnél erős korlátok közé szorították.
Nem ezt vártam, de ezt a könyvét nem lehet egy lapon említeni a többi művével. Számomra a leggyengébb regénye egyelőre, bár ezt is szórakoztatónak találtam a maga módján.
Imádtam ezt a könyvet olvasni. Volt, amikor megnevetettet, volt, amikor kellemesen elringatott Korfu csodálatos képeivel. Tanított is az állatokról, sokkal többet, mint amelyet az iskolában valaha is hallhattam. És volt, hogy simogatta a lelkem egyes apró kis momentumokkal.
Nagyon régen, tizenévesen választottam a könyvet – s csak most sikerült elolvasnom, 10 évvel később. Tetszett, hogy az ő szemszögükből mutatja be az életüket – de, hogy az ember mindig ott van,…
MInt egy rémálom, olyan ez a könyv, végig azt vártam, mikor ébred fel a főszereplő, hogy rádöbbenjen, csak egy iszonyú Ubik-trippen volt végig, ehelyett a vége még nagyobb szétesés.
A halottak halványuló tudatával történő kapcsolatteremtés lehetősége, amely ráadásul csak véges ideig és egyre gyengébben működik olyan zseniálisan hátborzongató ötlet, hogy minden további pszi és tétlen képességek nélkül is simán elvinné a regényt.
Sőt, néha az volt az érzésem (és ezért nem is kapott nálam max csillagot), hogy ha csak ezt a szálat dolgozta volna még jobban ki, ha többször vált a külső és a belső világ között, ha kicsit hosszabb a történet, akkor szinte tökéletes mű lett volna.
Az biztos, hogy még sokszor újra fogom olvasni.
Nagyon tetszett, bar kisse keseredes, mint az osszes Adrian Mole konyv. Egyszeruen nem lehet Adrient nem megsajnalni neha! Azert persze voltak pillanatok, amikor hangosan felnevettem :)
Köztudott, hogy Catherine Anderson szeret sérült lelkű és testű emberekről írni. Ezúttal egy agorafóbiás lány életét meséli el.
Nagyon szép történet, kár, hogy Joseph Paxtonok végtelen türelmével rendelkező férfiak a valóságban nem léteznek. :'(
Aki egyébként nem szeret handycapes emberekről olvasni annak nem nagyon ajánlanám Andarson írásait. Aki viszont szeretne kicsit érzékenyebbé válni az ilyen témák iránt, annak nagyon javallott !
Határozottan érdekes megközelítésű krimi„ nagyon erős lélektani vonallal.
Lassan indul, szinte középszerű kategória ami nálam felment egészen a jó kategóriáig. 100 oldal tömény lélektan, és itt aztán van ok-okozati összefüggés rendesen.
