Könyvértékelés
Elolvastam. Ez a könyve már közel sem olyan ostorozó, mint a Nő című. A hátulján nagy betűkkel áll: „akinek nem inge ne vegye magára”
lehet találgatni, vajon erre miért volt szükség? : )
A doki stílusa mit sem változott, ugyanaz a pongyola megfogalmazás, de most a tartalom mintha összeszedettebb lenne. Bár nem hiszem, hogy ettől akárkinek csak úgy megoldódna a párkapcsolati problémája, vagy jobban megértené a barátját/férjét/szeretőjét stb. Mivel nagy valószínűség szerint nők fogják venni és olvasni. Meg azok a kivételes fickók, akiknek valószínűleg nem is kellene elolvasni, hogyan ír a férfi sztereotípiákról Csernus. Többnyire viccesen egyébként. Engem sikerült megnevettetnie.
Szórakoztató olvasmány.
"… még manapság is nagyon nagy különbség van a lány és a gyerek között. A gyereknek ugyanis pöcse van, nem igaz?
Budapesten élve sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy budapesti, úgymond „felvilágosult” módon látjuk a világot, e szerint élünk, és azt hisszük, hogy mindenki így gondolkodik. Kétmillió magyar él Budapesten és vonzáskörzetében, nyolcmillió Magyarország-szerte. Ott vajon hogy gondolkodnak az emberek? Hát úgy, hogy a gyereknek bizony pöcse van."
Dr. Csernus Imre: A férfi
„Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél – amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt –, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például "miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?” A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog… Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket… Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő… Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről… Azért nem, mert „ez teljesen magától értetődő”, hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné…"
