Könyvértékelés
Először a legújabb filmet láttam, aztán színházban a musicalt, végül jött a könyv. Teljesen más, mint a másik feldolgozások. Talán közülük a film adja legkevésbé vissza a szellemiségét, viszont a színdarab meg a könyv, ha történetben el is tér, magában az eszmében mégsem. A könyv végére volt pár csepp könny a szememben, főként annál a résznél ahonnan az alábbi (tőlem származó) idézet jön.
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Ha egy író azzal kezdi a mesélést, hogy amiről mesél, az nem mese, joggal hiheti az olvasó, hogy füllentenek neki. Elképzelhető-e mármost, hogy létezik az operaház fantomja? És ha igen, ha hús-vér ember, hogyan és miért került a régi Párizs titokzatos, föld alatti labirintusában? És mit akar ez a hús-vér árnyalak az operaháziaktól? Miféle borzongató viszony fűzi a szépséges Christine Daaéhoz, és mi köze „a zene angyalához”? S vajon ez az angyal is hús-vér ember-e? És ami a legfontosabb: föld fölött és föld alatt miféle angyal viaskodik miféle démonnal, és diadalmaskodik-e az angyal a démon felett? Minderre választ kap az olvasó. S becsapva bizonyosan nem érzi majd magát.
