Utak a hegyre

!

Kezdjük (az) imával. Reményik azt mondja, mindegy, hogy mit tűznek a toronycsúcsokra, keresztet vagy csillagot. Úgy véljük, ez igaz az imákra is: mindegy, hogy hangosan vagy halkan hangzanak el, hogy énekkel vagy szóval, hogy templomban vagy a szobánkban…
@krlany-tól megtudjuk, hogy tibeti kultúrában az imazászlók (http://moly.hu/karcok/155086) és az imamalmok „a lelki áldás és béke kiterjesztésének eszközei”:


+
>!
krlany IM×SP

Imamalom, Potala, |Lhásza

"Menet közben megforgattuk az imamalmokat,
melyeknek a hívők kezében
az idők végezetéig kellett volna forogniuk;
a mi távolodó hátunk mögött meg sem mozdultak immár."

A tibeti imamalmok a lelki áldás és béke kiterjesztésének eszközei.
Az imamalom belsejében egy vékony papírtekercs forog, melyen az Om Mani Padme Hung mantra (ima) számos példányban, tibeti írással szerepel. Az imamalom forgatásával a mantra áldása minden irányban szétterjed.
Bővebben: http://terebess.hu/keletkultinfo/imamalom.html
|Tibet |vallás

Kapcsolódó könyvek: Christoph Ransmayr: A repülő hegy

Christoph Ransmayr: A repülő hegy
10 hozzászólás
!

Lázár Ervin fohásza eszköz nélküli, hacsak a toll és a papír nem annak tekinthető, viszont mindenképp elgondolkodtató:


+
>!
egy_ember MP

Lázár Ervin: Foci
Odajön a fiam, elgondolkozva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munkából, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni.
– Apu, Isten szokott focizni?
Furcsa képet vághatok, mert egy ijedt kis fintor fut át az arcán, bólint, mint aki a tekintetemből megértette, hogy sületlenséget mondott. Nem is alkalmatlankodik tovább, elmegy. Hosszan bámulok utána, a hátán is látom, hogy elszomorodott. Na, mormogom magamban, most megbántottam. Próbálok visszazökkenni a munkába, de a távolodó, szomorú hát emlékképe nem hagy. Persze, mindig ez a hülye foci! Tele van a feje focista-nevekkel, gólpasszokkal, cselekkel, bombákkal, hosszú indításokkal. A gólokról nem is beszélve. Betéve tudja a világbajnokság összes gólját… Na ebből elég! Hol is tartottam? De kicseleznek a betűk, a téren vagyok… Fociznak a srácok a téren, egy rosszul eltalált labda nagy ívben repülne az autók közé, de ott jön egy elegánsan öltözött úr, diplomatatáskával, hopp, egy fantasztikus légstoppal leveszi a lasztit, a jobb lábáról átteszi a balra, dekázik egy kicsit, bámulatos a technikája, az égbe rúgott labda pontosan a vállára esik, vállal veszi le, egy kicsit egyensúlyozza, „fölvállazza” a fejére, pörgeti a homlokán, aztán le a térdére, pattogtatja, dekázik. Nincs mese, ez egy labdaművész. Megindul a labdával a srácok felé, a háta mögé emeli, egy oxforddal maga elé teszi.
– Na vegyétek el – az arcán játékra kész mosoly.
A fiúk rárohannak, de a diplomatatáskás habkönnyű cseleivel szemben tehetetlenek. Már ott áll a kapu torkában, elfekteti a kapust, lő, gól. A srácok szájtátva állnak, ilyet még nem láttak. Az idegen meg már nincsen sehol. „Mi volt rajta olyan furcsa?” – kérdezi az egyik fiú. „Nem láttad, fénylett az arca!”… Na tessék, nem vagyok normális! Most aztán ennek vége, koncentrálok és… Tulajdonképpen miért lenne idegen Istentől a játék? Hogy is írta József Attila? Ha a téren játszanak a gyerekek, Isten közöttük ott őgyeleg. Miért ne?
Nagy elhatározással fölállok. Rányitok a fiamra.
– Gondolkoztam a dolgon – mondom eltökélten –, Isten igenis szokott focizni.
Kivirul.
– Akkor meg lehet rá kérni?
– Mire?
– Hogy álljon be egy kicsit a magyar válogatottba. Aha, hát erre ment ki a játék.
– Akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe – mondja kérlelően, mintha bizony az én elhatározásomon állna vagy bukna a dolog.
– Azt gondolom – ráncolja a homlokát –, hogy neki öt perc is elég volna. Csak öt percre álljon be.
Nem rossz! Tessék elképzelni azt a meccset. Öt perc van hátra, az ellenfél három-nullra vezet. A hangosbemondó bemondja, hogy a magyar csapat cserél. Limperger helyére beáll… hogy kicsoda, nem lehet megtudni, mert a nagy zsibongásban nem érteni a nevét… meg hát három-nullnál?! Ugyan, kérem!
Azért az új játékosban van valami figyelemreméltó. Látják? Hallják, ahogy elhalkul a lárma? Micsoda halotti csend. És aztán micsoda ováció! Negyven méterről, mintha zsinóron húzták volna. Ekkora gólt! De hiszen ez csak a kezdet. Sziszeg a közönség, kéjesen sóhajt, ordít, tombol. Te Úristen, ekkora játékos! Naná! Négy-háromra győzünk.
– Mit gondolsz, beáll?
– Reménykedjünk – mondom és visszaballagok a munkámhoz. De sehogyan sem akaródzik visszajutni hozzá. A betűk helyett egyre csak azt a fénylő alakot látom a pályán.
– Istenem – motyogom magamban –, mi az neked, tedd meg már, ha ez a gyerek annyira kéri. Állj be öt percre. Vagy kettőre. Akárha láthatatlanul is. Segítsd ezt a szegény csetlő-botló csapatot. S ha már itt jársz köztünk és volt öt perced a focira, miután leveszed a szerelésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nemcsak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd a vállunkra a kezed.
Valaki megérinti a vállam. Hátrakapom a fejem. A fiam.
– Megígérte? – kérdezi.
– Meg – mondom elszorult torokkal.
Látod, Uram, most már nincs visszaút.

Kapcsolódó könyvek: Lázár Ervin: Kisangyal

Lázár Ervin: Kisangyal
16 hozzászólás
!

„Az imádkozó ember egészen egyszerűen olyan valaki, aki tud szívből sírni, és ösztönei mélyéből, a hasából tud nevetni.” (Richard Rohr – Minden egybetartozik)


+
>!
mohapapa

Posztkereszténységem előtt nagyon érdekelt a kereszténység története. Azt hittem, valami lényeges is megtudható belőle. Pedig csak egy üzenete van: amikor a kereszténység hatalomra kerül, ott vér folyik (de ezt már írtam valahol).
Ettől függetlenül Johnson könyve nagyon izgalmas, részletes, mégis olvasmányos egyháztörténet.
Vaskos, de megéri a ráfordított időt.
Hogy miért? Mert az egíház a történelemben él, képtelen elszakadni tőle, és megtanulhatjuk, hogy a hatalom egyetlen dolgora jó csak: ha képes szolgálni.
S persze az sem baj, ha műveltebbek leszünk! :-P

!

@mohapapa-t nemcsak a kereszténység története érdekli, de a választott népé is, és mindez ugyannak a történésznek a szemével:


+
>!
mohapapa

Összefügg „A kereszténység történetével”. Mondjuk a Bibliával foglalkozó részt nem olvastam olyan részletesen…
Viszont érdekelt, hogy egy történész szemével nézve hogyan maradhatott fennt ennyi ideig egy csöpp kis nép, amely arroganciájával a világ számtalan országában kivívta maga ellen a sorsot.
Johnson megadja a választ, miközben a történelmi ismeretünk meg szinte észrevétlen bővül: a hagyomány tisztelete és az összetartás.
Van mit tanulnunk, nekünk magyaroknak! :-)

!

Ha már a kereszténységnél tartunk: kinek mit jelent ez? Hogyan viszonyulnak az egyházak e kérdéshez? Hogyan a molyok? :)
@deardurr egyszerűen, de nagyszerűen elmeséli nekünk, hogy őt bizony picikét (enyhén szólva) „kifakasztotta” Wilhelm Grafl jópár gondolata:


+
>!
deardurr 

Az első dolog, ami szembeötlött; a „keresztény” egyenlő a „katolikus” szóval, az „egyház” pedig a „katolikus egyház” szóval. Na de kérem! Akkor ez az egész könyv nem nekem szólt, mert én nem vagyok „keresztény”. A francba, pedig eddig úgy éreztem!
Ennek ellenére az első két fejezet még számomra is elfogadható és érthető volt. Aztán jöttek a gondok: a eucharisztia megtagadása a másodszor házasodóktól, valamint ennek továbbgondolásai, pápai enciklikák, szentségek… Egy katolikus számára gondolom, jól használható, egyébként. Protestánsként adok rá 3,5 csillagot, mert én nem nézek le senkit annyira.

24 hozzászólás
!

@egy_ember pedig egy kissé más szemszögből olvasott:


+
>!
egy_ember MP

Bizony mondom néktek a Brenner feltámadt haló poraiból és visszatért hozzánk Simon Péter úr alakjában, és nagyobb balfasz mint valaha de még nincs válogatott formában, hiába a vérmisztika vérdopping.
Mert írva vagyon, hogy engedjétek hozzám a gyerekeket. Erre ő mit csinál? Elveszít egyet. Hát keresztény az ilyen? Hát csoda, hogy szarba kerül?
Hogy ennek lesz-e folytatása, annak csak a Jóisten a Wolf Haas a megmondhatója, de ha az imáim meghallgatásra találnak de ha számít a szavazatom Herr Haas, akkor igen.
Menjetek békével és olvassatok Brennert. Tolle, lege. In aeternum amen. Ésatöbbi ésatöbbi.

5 hozzászólás
!

Hogy Reményik, a lelkész mit gondolt a kereszténységről, nem tudjuk, de állítja: „kis hópelyhek az örömök”. Na és Radnóti?


+
>!
ervinke73

Eső esik. Felszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
/Radnóti Miklós/

3 hozzászólás
!

Legyetek hát jóban önmagatokkal, mert:


+
>!
ervinke73

Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk.
/Müller Péter/

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!
+

Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és az elméletileg lehetséges katasztrófa

Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és az elméletileg lehetséges katasztrófa

Tedd a kívánságlistádra, hogy megnyerhesd a Pongrác Kiadó által kisorsolt 5 példány egyikét!