Utak a hegyre

!

Az emberi létezéshez ősidők óta hozzátartozik a vallásos hit és gondolkodás, és az istenkeresés, a transzcendensről született gondolatok az irodalmat is sokféleképpen megtermékenyítik. Ebben a rovatban igyekszünk összegyűjteni a Molyon felbukkanó, hittel, vallással, istenhittel és mindenféle vallási megnyilvánulással kapcsolatos értékeléseket, karcokat, zenéket, beszélgetéseket. A jól ismert metafora szerint a különböző vallások olyanok, mint egy hegy különböző oldalain felfelé vezető ösvények: az útvonal eltérő, de ugyanaz a cél, amely felé haladnak. A vallási sokszínűséget mint izgalmas kulturális jelenséget szeretnénk bemutatni, remélve, hogy a Merítés olvasói ezáltal találkoznak számukra fontos, meghatározó, újra meg újra szívükben forgatandó gondolatokkal, de új, eddig nem ismert, érdekes arcaival is az ember és a transzcendens kapcsolatának.

Kezdésnek egy verses karc: izgalmas beszélgetés alakult ki @n Júdásról szóló karcánál az árulás és a megváltás kapcsolatáról.


+
>!
n MP

Miért áll mellette mint az árulás
félt s gyűlölt példája Júdás?_
Neki is adott végső vacsorául
testéből, véréből. Ismerte őt,
s csak ennyit mondott a többi előtt:
"Egyiktek ma elárul."
Várta; s hogy rátört a fáklyás csoport:
csókjára csókkal válaszolt.
Elfogadta vagy kiszemelte
az iszonyú szerepre?
Árnyéka volt,
min át nem léphetett,
mert azt a végzetet,
amit vállalt, csak általa
tölthette be?
S az áruló vak cselekedete:
a szétszórt pénz, s hol Júdás ráng, a fa?!
(Keresztury Dezső: Változatok az Ember Fiáról. Részlet. Júdás)

Ha Júdás bármikor hallgatott volna Jézusra, és akár Galieában, akár a bethániai vacsorán, vagy az utolsó vacsora lábmosásakor megtérést tanúsít – nos, gyakran hallani a kérdést: hogyan lett volna ez esetben Jézus a megváltó? Hogyan hozhatta volna meg az áldozatát? Mégiscsak szükséges volt a júdási árulás! (?)

(Reisinger János: A Júdás-rejtély 6.fejezet Mi lett volna….ha Júdás megtér? 57-58.old.)
A képen Káldor Aurél : Júdáspénz című alkotása

Kapcsolódó könyvek: Reisinger János: A Júdás-rejtély

Reisinger János: A Júdás-rejtély
45 hozzászólás
!

@Trotz_Dénes karca az örökkévalóság természetét vizsgálja.


Törölt tartalom.
!

@n képes karca Gauguin festményét mutatja be, amely egy ószövetségi álomjelenetet idéz fel.


+
>!
n MP

LÁTOMÁS IGEHIRDETÉS UTÁN VAGY JÁKOB HARCA AZ ANGYALLAL
1888

A bordó gyepen az angyallal vívott küzdelem a szerelem és a halál összeférhetetlenségét szimbolizálja. Gauguin a kompozíció egyes részleteit Hokuszai japán festő alkotásairól kölcsönözte, mégis önálló művet alkotott. Az új ábrázolási mód (szintetizmus) egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása, s azonos színek alkalmazásával jött létre. Mint Gauguin mondta, a kép a »babonás-együgyű« parasztasszonyokban egy vasárnapi prédikáció után felsejlő látomást akar bemutatni. A háttér természetellenesen erőteljes vörös színe nem annyira a földet vagy az eget ábrázolja, sokkal inkább a látomás szenvedélyességet szimbolizálja. A vörös színnel ellentétbe állított, erőteljesen körvonalazott s csak gyengén differenciált fehér, illetve kék-fekete színfoltok nagyszerűen példázzák az új festőmodort, melynek semmi köze az impresszionista felfogáshoz. A festmény mérete 73-szor 92 centiméter. Gauguin szándéka az lehetett, hogy megjelenítsen egy olyan víziót, amelyet egy mise után az egyszerű (bretagne-i) asszonyok fejében a pap prédikációjának hatására megjelenik. Ha a kép elemzésekor a tér szimbolikus elrendezést is figyelembe vesszük, akkor értelmet kap, hogy az angyallal harcoló Jákob miért a kép felső részében helyezkedik el: ez ugyanis a szellemi, vallási és eszmei szféra helye. Ezzel szemben az asszonyok a földi, gyakorlatias és racionális térben helyezkednek el – így a két világ nemcsak a fa ágának erős vonalával határolódik el, hanem a két különböző világ összeütközését is szimbolizálja. A két világ találkozása nemcsak térben különül el, hanem dinamikáját tekintve is. Amíg az asszonyok csak állnak és imádkoznak, addig velük szemben a vízióként megjelenő harc dinamikus, éppen mozgásban vannak alakjai. És nemcsak maga a két „férfi” közötti mozdulat az, hanem az angyal két kitárt szárnya is. Gauguin nemcsak arra fektetett hangsúlyt, hogy az asszonyok ruházata bretagne-i viselet lehessen, hanem Jákob és az angyal is – mintha most léptek volna ki a Bibliából. A két világot elválasztó fatörzs, amely a nők számára láthatóvá teszi az ószövetségi időket mintegy távcsőként, jelölheti a tudás fájának egy ágát: a kiűzetés után az ószövetségi időkben – Jákob is – vándorol, keresi hazáját és életét, míg Gauguin jelene már a tudás birtokában, élettérrel és a vallás útmutatásai alapján teljes, földhöz kötött életet élhetnek. És ami elválasztja őket: a tudás, és annak fája.
olaj, vászon (Edinburgh, National Gallery of Scotland
http://www.irodalmiradio.hu/femis/gauguin/2szintetizm/02jakob.htm

Kapcsolódó könyvek: Dr. Gyökössy Endre: Isten elfelejtett nyelve, az álom

Dr. Gyökössy Endre: Isten elfelejtett nyelve, az álom
16 hozzászólás
!

@Dorqa karca egy ősi istenséget mutat be, aki különböző kultúrákban is központi istenalakká vált.


+
>!
Dorqa MP

„Álló férfitestre kígyó tekeredett hétszer, spirálalakban, a férfi váltából szárnyak nőttek ki, a feje oroszlánéra emlékeztetett. baljában gömböt tartott, amelyen két, egymást metsző vonal futott körbe, jobbjában pedig kés volt, […] Így tudod meg ezt-azt Uri Mithrasról, aki a bikát megölte, és akit a kalózok meg a csillagjósok Rhodoszon és Tharszoszban az Ég Uraként tisztelnek”
Spiró György – Fogság.

Mithrász (मित्र, proto-indoiráni alanyesetben *mitras) a római császárkor egyik legnagyobb istene, a köré szerveződött misztériumvallás központi alakja. Előfordulása:

Mitra – (szanszkrit Mitrá-, Mitráḥ) a Rigvédában
Mithra – (avesztai Miθra-, Miθrō) a zoroasztrizmus Avesztájában
Mithras – a görög-római mithraizmus istene.

Mithras, Mitra néven az ind hitregékben a felkelő nap istene, később Mithra névalakban a perzsa vallásban egyre jobban előtérbe kerül, s a világosság istene, a perzsa vallás megváltója lett, aki a jóság és az igazság küzdelmében a diadalmas vezér szerepét játssza.

Egyes mítoszok szerint december 25-én született egy szűztől (más mítoszok szerint sziklából). Nagy mesternek tartották, ő volt a bölcsesség, az igazság és a hit. Funkciója miatt megváltónak is hívták.

Perzsiából Babilonba, onnan Kis-Ázsiába, majd az 1. században Rómába került, s a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenévé lett egészen az 5. századig. Commodus császár uralkodásának idején kultuszát már államilag támogatták. A 3. században szerepe egyre jelentősebbé vált, a Sol Invictus-szal (magyarul „A legyőzhetetlen Nap”) összeolvadva az egyik legfontosabb állami kultusszá vált Aurelianus császár idejére. 307-ben, a keresztényüldöző Diocletianus idején a birodalom fő védelmező istenévé nyilvánították. Hivatalos kultusza még a kereszténynek tartott I. Constantinus császár alatt is megőrizte befolyását.

Kapcsolódó könyvek: Spiró György: Fogság · László Levente: Mithras és misztériumai

Spiró György: Fogság László Levente: Mithras és misztériumai
!

@alie a tibeti buddhizmus élethez és halálhoz való viszonyával ismerkedett.


+
>!
alie

Felemás érzésekkel tettem le a könyvet. Körülbelül a kétharmada élvezetes stílusban leírt buddhista tanításokat és laikusok számára is építő jellegű, bölcs, hasznos tanácsokat tartalmaz arról, hogyan támogassuk haldokló vagy kedves halottját gyászoló embertársunkat, továbbá mi magunk hogyan nézzünk szembe az elkerülhetetlennel.
A közepe táján viszont van néhány fejezet, ami számomra értelmezhetetlen volt: csak a szellemi mestered tanítása alapján végezhető gyakorlatok (nekem, mint kívülállónak) eléggé furcsának tűnő leírása, szájhagyomány útján továbbadott történetek csodás halálesetekről és halálból visszatérésekről, szóval kicsit Édesvíz kiadós irányba csúszott el helyenként. A szerző személyével kapcsolatban is van némi ellenérzésem az alapján, amit olvastam róla, persze nem akarok ismeretlenül ítélkezni. :)
Az én agnoszticizmusomnak tehát kicsit erős olvasmány volt, de a tibeti buddhizmus iránt érdeklődőknek erősen ajánlom.

!

Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című novelláskötete igazán ihletett értékelést hozott ki @n-ből, kozmikus ölelésbe vonva a szavakon keresztül az egész univerzumot.
Idézet a regényből, amely adventi keresztény gondolatokat is felidézhet:
„felettünk és alattunk, rajtunk kívül és mibennünk mélyen ott van egy univerzum, az egyetlen, mely nem azonos a ránk boruló éggel, mert az univerzum nem csillagok és bolygók és napok és galaxisok, mert az univerzum, az nem kép, az nem látható, nincs még neve sem, mivel sokkal drágább annál, mintsem hogy neve legyen, ezért olyan nagy öröm nekem, hogy Seiobót gyakorolhatom, mert a Seiobo az a küldött, aki jön, és azt mondja, nem a vágy vagyok a békére, hanem a béke maga, jön, és azt mondja, ne féljetek, a béke univerzuma, az nem a sóvárgás szivárványa, az univerzum, a valódi univerzum: már létezik.” http://moly.hu/idezetek/106521


+
>!
n MP

Másnak térkép e táj
jutott eszembe, de neki dallam és hangjegy, és ember és állat, és Buddha és Krisztus és festmény és alkotás, és hegy és völgy, és mélység és magasság, és tér meg idő, és lépés és tánc, hangszer és kotta, és inkább Bach de nem Mozart és soha sem Wagner, és béke meg gyilkolás, és fent és lent, kép és szobor, sima és érdes, éhség és bőség, egyenes és görbe, túlélés, lélek és vándorlás, vízesés és csobogás, zajlik és száguld, sárkány és démon, hamu és gyémánt, és eltűnik de előbukkan, vad és a vadász, elhagyva és megtalálva, rombolva és építve, kegyetlenül a kegyelemben, irgalomban, álarcban de tükör előtt, igazul és igaztalanul, vigasztalva de nem sajnálva, és küldve és hívva, előre és hátra, nézés és látás, benne és bennem
és élet és halál
és nyit és zár
a Kezdet és a Vég
a minden és a mindenség
az ember univerzumában.
A szavak sorrendje később fog összeállni. Az elbeszélései érthetőek, de felfoghatatlanok. Végtelenek. Olyan, mintha írta volna még tovább, csak hogy több lehess, hogy tágabb, egyre tágítva-betöltve, elmondva-leírva ott lehess.
Ha egyszer világgá mennék, arra és felé indulnék. A táj már kiválasztva a térkép megrajzolva. De csak a nyomában lépkednék, hagynám, hogy menjen még tovább.

4 hozzászólás
!

@Aczeoba értékelése Prohászka Ottokár sokat vitatott életművének egy értékesebb darabját mutatja be.


+
>!
Aczeoba

A Schütz Antal által szerkesztett Prohászka-életműsorozat első kötete. Egyetemista koromban olvastam először. Megvallom, amíg az „Isten és a világ”-gal nem találkoztam, fogalmam sem volt róla, hogy van hitvédelem (apologetika) nevű diszciplína. Hogy az alapvetően fontos hittételek (például Isten létezésével, és azzal kapcsolatban, hogy ez az Isten végtelen, egyetlen és mindenható) ésszerűen megalapozott bölcseleti érvekkel is alátámaszthatók. Vitatkoztunk is rajta két barátommal, akik közül az egyik – akkor még – Istent az ágy alatt és a szekrény mögött kereste. Azóta már, úgy tudom, imaórákon is részt szokott venni… Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ennek a könyvnek az elolvasása hitet ad. A hit Isten ajándéka – ezt már az egyházatyák is megírták, benne van a katekizmusban is. De gondolatébresztőnek igen jó, alighanem a szerző legjobb műve. Elejétől végig lendületes, olvasmányos a stílusa; kiérezni belőle, hogy lelkesedik a téma iránt, és bízik benne, hogy nyitott fülekre, nyitott szívekre fog találni. Prohászka nem volt egy akadémikus-tollrágó-bölcsész: a mindig jól követhető, de itt-ott kissé elnagyolt stílus frissességet visz a komoly témát taglaló sorok közé. A bölcseleti, metafizikai érvek jelentőségéről így ír a 20. oldalon: „Mert hát a metafizika a hitetlen tábor nagy része előtt egy trónvesztett potentát, kin szánakozni szabad, de akitől félni nem szokás. Argumentumait a régi dicsőség fönnmaradt kopott drapériáinak nézik, melyek akkor nagy furorét csaptak, de most már a lomtárba vágyódnak.” Tudjuk, hogy jó tollú publicista is volt; a jó értelemben vett publicisztika előnyeit a tudományos értekezés szigorával sikeresen ötvözte.

!

@stippistop értékelése látszólag nem vág a témánkba, de a hozzászólások között szó esik arról, hogyan látja a pszichiáter szerző – illetve általában a nyugati ember – a buddhizmust.


+
>!
stippistop SP

Bár olvastam már korábban Yalom-ot, és szerettem is, amit olvasok ( Egzisztenciális pszichoterápia és a Szerelemhóhér ) mégis valahogy arra számítottam, hogy regényíróként nem lesz átütő. Nagyot tévedtem! A történet végig fogva tartott, a szereplők sorsa pedig folyamatosan foglalkoztatta a gondolataimat. Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt a csoportterápiáról szóló regényt olyan ember írta, aki tényleg mestere a csoportterápiának. Azért kíváncsi lennék, egy buddhista hogyan válaszolná meg Yalom vádjait a buddhizmussal szemben; de tényleg.
Köszönet @eeszter-nek a csodás karácsonyi ajándékért!
Amúgy megy a kedvencek közé!

35 hozzászólás
!

@n evolúcióról szóló idézete érdekes hozzászólásokat vonzott.


+
>!
n MP

Az evolúciót kritizáló könyvek áradata jelent meg az elmúlt néhány évben, sok olyan szerzőtől, aki vagy hitt az evolúcióban, vagy legalább is nem hitt a teremtésben.
1. Michael Behe: Darwin fekete doboza. A biológiakihívása az evolúcióra. A Lehigh Egyetem biokémikusa, aki nem kreacionista – persze nem a szó hagyományos értelmét tekintve – sok példát hoz arra, mit is nevez ő „nem leegyszerűsíthető összetettségnek”, amiről ő úgy véli, nem fejlődhetett ki véletlen folyamatok révén.
2. Francis Crick: Maga az élet; eredete és természete. A Nobel-díjas szerző kiemeli, hogy az élet eredetével kapcsolatos problémák a Földön már olyan nagyok, hogy valahonnan máshonnan kell erednie a világegyetemben, és úgy helyeződhetett ide később.
3. Michael Denton: Evolúció. Egy teória krízise.. Ez az ausztrál mikrobiológus könnyen elűzi a teremtés gondolatát, mint mítosz, mégis kijelenti, „végül is a darwini evolúcióelmélet nem több és nem kevesebb, mint a XX. század nagy kozmogenikus mítosza”.
4.Francis Hitching: A zsiráf nyaka. Ahol Darwin tévútra tért. Hitching elutasítja a teremtést, de az evolúcióval kapcsolatban is sok problémát vet fel.
5. Mae-Wan Ho és Peter Saunders, A neodarwinizmuson túl. Két angol akadémikus – mindkettő evolucionista – hangsúlyozza, „minden jel arra mutat, az evolúcióelmélet krÍzisben van, és változás elé néz.”
6. Soren Lovtrup, Darwinizmus. Egy mítosz cáfolata.: A svéd embriológus elfogadja az evolúció egyes formáit a fő lépéseket illetően, és állítja: „Hiszem, a darwini mítoszt egy nap a tudománytörténet legnagyobb csalásaként tartják majd számon. Amikor ez megtörténik, sok ember kérdezi majd meg, hogyan is történhetett meg mindez.”
7. Mark Ridley, Az evolúció problémái. Az Oxfordi Egyetemről való evolucionista több kérdést felvet az evolúcióról, egyeseket kevésbé fontosnak, míg másokat igen problémásnak tart, mint példáúl azt, hogyan mentek végbe a fő evolúciós változások.
8. Robert Shapiro, Az élet eredete, Egy szkeptikus kézikönyv az élet teremtetéséhez a Földön. Egy kémikus a New York-i Egyetemről szintén az evolúcióról vet fel kérdéseket. A tudományba vetett szilárd hitét írja le, és reméli, hogy egy nap hihető modellt állít mindenki elé.
9-Gordon Rattary Taylor, A nagy evolúciós rejtély. Ez az ismert brit tudományos író, szintén az evolúcióban való erős hitéről vall, de utal egy lehetséges evolúciós mechanizmusra, és azt mondja: „Rövidesen összeomlik majd a dogma, ami több mint egy évszázadig uralta a biológiai gondolkodást”.

(8.fejezet. Még inkább biológiai kérdések. Merre tart az evolúció?)

145-146. oldal

Ariel A. Roth: Gyökereink Kapcsolat a tudomány és a szentírás között

13 hozzászólás
!

További olvasnivalók:

@fröccsöntő értékelése II. János Pál pápa könyvéről: http://moly.hu/ertekelesek/841356
@tgorsy értékelése Márai Harminc ezüstpénz című regényéről: http://moly.hu/ertekelesek/838953
@Rea értékelése ugyanarról: http://moly.hu/ertekelesek/840464
@chibizso Horváth Andrea Istenkeresők című könyvéből idézett: http://moly.hu/konyvek/horvath-andrea-istenkeresok/idezetek
@Hari karca idézet egy Vonnegut-kötetből, amely a túlvilágba enged erősen ironikus bepillantást: http://moly.hu/karcok/117492
@encus62 karca már karácsonyra hangolt könyvajánlóval advent első vasárnapjáról:


+
>!
encus625 P

Karácsonyvárás Moly-módra c. kihíváshoz:
Az egyik legkedvesebb karácsonyi témakörhöz köthető könyvem a kedvenc íróm alkotása: Agatha Christie: Csillag Betlehem felett.
Első olvasásra biztosan furcsa, hogy egy krimi-írótól ajánlok Nektek valami egész mást, mint amit megszokhattatok, de ez egy különleges könyv számomra. Attól különleges, hogy bár az íróját mindenki a remek krimijeiről ismeri, mégis van ez a könyve, amiben egészen más oldaláról mutatkozik be. Talán még a romantikus művein is túltesz ez, annyira találóak és szívhez szólóak.
A könyv novellák és versek füzére, amik egytől egyik a szeretet ünnepéhez köthetőek. Nem, nincs bennük egy gyilkosság sem… :)
A könyvben található versekre nem térnék ki, mert nekem igazából a novellák azok, amik nagyon megfogtak. A történetek olyan emberekről vagy épp állatokról szólnak, akik valamilyen apró dolog hatására megváltoznak.
Egy kis öntelt csacsi élete is megváltozik, ha ő mentheti meg a kis Jézust a gyilkosoktól azzal, hogy Egyiptomba az ő segítségével jut a Szent Család. Vagy ott van a sátán kísértése Mária felé azzal, hogy megmutatja számára már akkor fia minden későbbi szenvedését, amikor a gyerek még a jászolban fekszik. Egy érintés is tud olyan lavinát elindítani egy érzéketlen asszony lelkében, amitől az másképp látja a továbbiakban a világot.
Igazi karácsony előtti olvasmány ez. Nem kell, sőt szerintem nem is szabad gyorsan olvasni a történeteket! Minden nap egyet vagy kettőt csak, hogy jobban elmélyüljön a mondanivaló. Nekem ez az egyik kedvenc karácsonyi könyvem, mert egyrészt a kedvenc írónőm szüleménye, másrészt nagyon-nagyon találó gondolatokat fogalmaz meg.

Kapcsolódó könyvek: Agatha Christie: Csillag Betlehem felett

Agatha Christie: Csillag Betlehem felett

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!