Sportrovat

Ma este… Hajrá szép kék fiúkák!
A képen az olasz válogatott tagjai a külön nekik tervezett Dolce&Gabbana öltönyben virítanak, de estére bekékülnek majd, és izzadni is fognak és jó lesz nézni őket. És talán a meccs végére a mosoly nem tűnik el az arcukról :-)

Könyv- és focirajongóknak!!!
BRUUUUUUTÁL

http://a3.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/540963_10150986632278467_2073240261_n.jpg

Elsősorban @egy_ember -re gondolván… :)
A Salgótarjáni Ipartestület két sportszerető bányamérnökének (Nagy Elemér és Eisele Ottó) kezdeményezésére 1920. május 13-án alakult meg a Salgótarjáni Torna Club (STC). Labdarúgás mellett atlétika, vívás és a sport összes ágának művelését szabták meg feladatul. A klub színének a fekete-fehér összeállítást választották. Az egyesület első elnöke Vlacsil Béla volt.
Bár a klub amatőr alapon szerveződött, az egyre növekvő kiadások miatt a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság lett a csapat első „szponzora”. Az Rt. Egyik kérése volt, hogy cserébe a klub vegye fel a „Bányatelepi” nevet is, így lett Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club. Az SBTC először barátságos és erőfelmérő mérkőzéseket játszott a környékbeli csapatokkal. Mivel pályája nem volt, így kezdetben ideiglenesen szerepelt hol a Kőszénbánya Vásártéri sporttelepén, hol a Jancsovics-birtokon, hol a régi Mászóházi pályán. Az SBTC első hivatalos mérkőzése a megalakulás után egy hónappal – korabeli krónikák szerint – a Hatvan csapata ellen volt. 2:2-re végződött barátságos derbin mind a két tarjáni gólt a 15 éves Spielberger László szerezte.
Az SBTC még ebben az évben benevezett a Vidéki Országos Amatőr Bajnokság küzdelmeibe. Az Északi Alszövetség által rendezett legelső szezonjában hat résztvevő között az utolsó helyen végzett. Második szezonjában a 2., majd rá egy évre már az első helyen zárt az SBTC, a kerületi döntőben csak a Diósgyőr tudta megállítani (4:0). A következő két szezonban hasonló volt a forgatókönyv, mindkétszer a borsodiak diadalmaskodtak a döntőkben. Ezután az SBTC a mátravidéki csoportból átkerült a miskolci csoportba, ahol erősebb ellenfelekkel szemben már csak a 4. helyet érte el az 1925/26-os bajnokságban. Ezekben az időkben a József-bánya salakhányóján alakították ki az SBTC sportlétesítményét, hogy valóban „hazai” környezetben fogadhassa az ellenfeleit. 1925. július 12-én a BEAC ellen (3:0) volt a pályaavató.
1926-tól bevezették Magyarországon a profizmust. Ezen esztendőben került vissza az SBTC a mátravidéki alosztályba, ahonnan – főként a gazdasági válságnak köszönhetően – később kiesett a másodosztályba. A szebb idők csak az 1932/33-as bajnokságban jöttek el, az első osztályba frissen visszajutott SBTC rögtön megnyerte a sorozatot, ráadásként az Országos Amatőr Bajnokságban is bezsebelte az aranyérmet! A csapat ekkortól már rendszeresen eljutott az országos döntőkbe, 1935 nyarán például az UTE gárdáját verte 2:1 arányban a Szeged ellen pedig a gárda történetében először szerezte meg a Corinthian kupát!

/A képet 16-án, a Múzeumok éjszakáján lőttem a helyi Bányamúzeumban, igen-igen gyengélkedő aksival :)/

„Godfrey Stauntonról van szó, bizonyára hallott már róla. No, szóval ő a csapat lelke. Inkább lemondanék két csatáromról, csak Godfrey legyen ott a hátvédsorban. Összjátékban, szerelésben, cselezésben, egyszóval mindenben ő a legjobb, és a fejét is használja, össze tudja fogni a csapatot. Most mit csináljak? Erre feleljen nekem, Mr. Holmes! Ott van ugyan Moorhouse, a tartalék, de ő inkább fedezet, és különben is mindig középre akar bevágni, a sűrűbe, ahelyett hogy az oldalvonal mentén maradna. Pontrúgásban elég jó, az igaz, de nem lát a pályán, és lassú, mint a csiga. Morton és Johnson, a két oxfordi szélvész körbefutja, ha akarja. Stevenson elég gyors, de nem tud droppolni a huszonötösről, és csak a gyorsaságáért az ember nem tesz be egy hátvédet, ha nem tud sem drappból, sem kézből rúgni, nem igaz? Nem, Mr. Holmes, ha nem segít megkeresni Godfrey Stauntont, végünk!”
Idézet Az eltűnt hátvéd c. novellából annak illusztrálására, hogy a |sport-olók jellemzése nem sokat változott az elmúlt 100 évben – de persze az élvezeti faktor sem csökkent. :)

A képen: Caius College |rugby team, Cambridge c.1890
http://www.lidovintageimages.co.uk/classicsportsc004.html
Akit pedig a Satunton név eredete érdekelne, olvassa el ezt:
http://www.surnamedb.com/Surname/Staunton

http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-helytorteneti-monografiakat :)
Sport:
Erdei János (Makó, 1919. november 2. – Makó, 1997. január 10.) magyar ökölvívó.

Paraszt szülők gyermekeként született. 1934-ben szülővárosában kezdte az ökölvívást. Tehetségére felfigyelt a neves budapesti klub, a MAC, és leigazolta őt. A sportegyesület színeiben harmatsúlyban 1943-ban és 1944-ben magyar bajnoki címet szerzett. Ezt öt év szünet követte a sportban, Makón dolgozott a mezőgazdaságban.
1949-ben leigazolta a Ferencvárosi Torna Club, ahol sportpályafutása végéig öklözött, és lett ismét válogatott. Negyvenkétszeres válogatottként sok nemzetközi versenyen indult. Közben 1949, 1950, 1951-ben újabb három alkalommal nyert harmatsúlyban országos bajnokságot, mely egyben számára már az örökös magyar bajnoki címet jelentette.
Az 1952-es nyári olimpiai játékokon, Helsinkiben súlyos csalódás érte. Ugyanis politikai döntés született a béketábor országainak megegyezésével. Eszerint Magyarországnak Papp László személyében már várható volt az olimpiai bajnok ökölvívója, így Erdeinek esélyt sem adtak, hogy dobogós lehessen. Pehelysúlyban a bolgár Georges Malézanoff ellen 2:1 arányú, és a saar-vidéki Kurt Schirra ellen 3:0 arányú pontozással győzött. Ezzel bejutott a negyeddöntőbe, ahol a későbbi csehszlovák aranyérmestől, Ján Zacharától (aki korábban még sohasem győzte le) 2:1 arányú pontozással kikapott. Ötödik lett. A következő ötkarikás játékokra még vállalta a felkészülést. 1953-ban a hatodik magyar bajnoki címért folyó verseny közben bal szemét szemidegsérülés érte, mely miatt fel kellett hagynia a sportolással. Közben Makón elvállalta a makói járás TSB elnöki tisztségét is. 1956-ban végleg visszakerült Makóra, ahol szakmájában köszörűsként – mint kisiparos – dolgozott nyugdíjazásáig. 1997-ben halt meg, szülővárosában a református ótemetőben nyugszik. Utolsó útján kérésére elhangzott a Himnusz, címeres, olimpiai formaruhájában helyezték örök nyugalomra.
Róla nevezték el a város új, Makovecz Imre tervezte sportcsarnokát.

„Másnap reggel Quinn korábban ébredt, mint hetek óta bármikor. Ahogy megitta a kávéját, megkent vajjal egy pirítóst, és átolvasta a lapban a baseballeredményeket (a Mets megint vesztett, kettő-egyre, elrontották a kilencedik menetet)…” (18. o.)

"Quinn leült a pulthoz, hamburgert és kávét rendelt. A pult mögött álló férfi, miközben komótosan akcióba lendült, átszólt Quinn-nek a válla fölött:
– Ember, nézte a ma esti mérkőzést?
– Elszalasztottam. Történt valami jó?
– Mit gondol?
Több éve folytatta már ezt a beszélgetést a pult mögött álló férfival, akinek egyébként nem tudta a nevét. Egyszer, amikor betért ide a falatozóba, még régen, elbeszélgettek a baseballról, és ez a beszélgetés azóta is tart. Télen eredményeket jósolgattak, felelevenítették egyes játékok emlékezetes pillanatait; az idényben mindig a legutóbbi mérkőzés volt a téma. Mindeketten a Metsnek szurkoltak, meddő rajongásuk örök köteléket teremtett közöttük.
A férfi megrázta a fejét. – Az első kettő príma, Kingman nagy szólókat ütögetett. Bumm, bumm, fel egyenesen a holdba. Jones ez egyszer jól dob, nem is olyan rossz a helyzet. Kettő-egy a kilencedik sorozat második felében. A Pittsburghnek a másodikon és a harmadikon is van már játékosa, a Mets Jonest Allenre cseréli. Az elengedi a következő fickót, a három base megtelt. Futásra akarják kényszeríteni őket, lehet, hogy kettőt is sikerül kiejteni, ha jó helyre megy a labda. Pena jön, üt egy harmatgyengét az első base-hez, és tessék, átmegy Kingman lába között. Ketten befutnak, kész, viszlát New York.
– Dave Kingman szart se ér – mondta Quinn, és hamburgerébe harapott.
– De Foster annál veszélyesebb – vélekedett a pult mögött álló férfi.
– Foster egy hulla. Egy levitézlett ember. Orangutánképű melák. – Quinn óvatosan rágta eledelét, nyelvével rossz útra tévedt csontdarabkák után kutatott. – Menjen vissza oda, ahonnan jött, expressz ajánlott.
– De most már kezdenek keményedni. Az hétszentség, hogy jobbak lesznek, mint tavaly.
– Nem tudom – harapott még egyet Quinn. – Mindez jól mutat papíron, de igazából nem tudnak semmit. Stearns folyton megsérül. A második baseman és a short valami pitiáner csapatból van, Brooks meg nem tud a játékra koncentrálni. Mookie jó, de faragatlan, és fogalmuk sincs, kit tegyenek jobbszélre. Ott van még persze Rusty, de ő már olyan kövér, hogy futni se tud. A dobókról jobb, ha nem is beszélünk. Ennyi erővel odaállíthatnánk holnap, mi lennénk a legmenőbbek.
– Megteszem magát az edzőnek. Megmondaná nekik, mikor kell abbahagyni.
– Erre mérget vehet – felelte Quinn." (48-50. o.)

„A férfi a Times sportrovatát olvasta. Quinn átpislanott, megpróbálta kisilabizálni a Mets tegnap esti vereségéről szóló beszámolót. Eljutott a harmadik vagy negyedik bekezdésig, ekkor azonban a férfi lassan feléje fordult, ádáz pillantást vetett rá, majd elrántotta előle olvasmányát.” (68. o.)

„Megitta kávéját, megette zsömléjét, elolvasta a tudósítást a Mets vasárnapi vereségéről.” (109. o.)

A New York Mets amerikai baseballcsapat. Egyike a két New York-i profi baseballcsapatnak, székhelyük Queensben, a város egyik kerületében van. A Major League Baseballban, a Nemzeti Liga Keleti csoportjában játszanak. A csapatot 1962-ben alapították, kétszer győzött a Nemzeti Ligában, háromszor végzett a második helyen.

A Paul Auster által említett mérkőzésre a nyolcvanas évek elején kerülhetett sor – az említett játékosok neve alapján. @egy_ember-nek talán sikerül kinyomoznia, melyik meccs lehetett (ha egyáltalán konkrét meccsről van szó). :)
|sport

A jó kis régi Touron akkor is kaptál sört, ha nem álltál meg :)
@vargarockzsolt karcához kapcsolódva
http://moly.hu/karcok/163668

Magyar ember nemigen adta fejét arra, hogy úszni tanuljon. Halnak, békának, csiborbogárnak való mesterség az. Jézus tudott menni a vizek hátán, ha ki nem kerülhette, de neki nem volt se paripája, aki lángot fúj; se négylovas hintaja, aki Zsibóról három nap, három éjjel Füredre ruccan. Wesselényinek pedig mindene van, s nemcsak menni, de borotválkozni is tud a vizek hátán, amit pedig még Jézus se tudott megcselekedni.

az első Balaton átúszásról:
http://www.balaton.vehir.hu/balatonfured/2010-08-28/130_eve_volt_a_bravur_uszas.html

Szekrényessy Kálmán
http://www.szoborlap.hu/4812_szekelyhidi_szekrenyessy_kalman_siofok_bajnok_bela_1997.html?f=photo&id=19207

1894. június 23-án Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére összeült Párizsban a „Kongresszus az olimpiai játékok felújítására”, amelyen elhatározták az olimpia eszme újjáélesztését. Ennek emlékére 1987 óta tartjuk az OLIMPIAI NAPOT.

Idén július 27-augusztus 12. között kerül megrendezésre a XXX. nyári olimpiai játékok Londonban.

Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz

Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!
A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letűnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember
s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők. …..