Végül, de nem utolsósorban pedig következzen @Algernon interjúja Ta-mia Sansával legújabb könyve, a Forradások kapcsán.
Ki ő?
Snyehola Anett (1980–), ismertebb álnevén Ta-mia @Sansa nemcsak mint a Merítés egyik szerkesztője lehet ismerős a molyolók számára, hanem 2011 májusában megjelent regénye, a Sötét Hórusz kapcsán is. A könyv egy nagyobb volumenű regényciklus, a Genderkrónikák egyik darabja.
Mit érdemes tudni róla?
Az ő személyében is kórosan molyfüggő szerzővel van dolgunk. Írói alteregójának semmi köze Stark kisasszonyhoz (Jég és tűz dala): polgári nevének monogramja előtt a „San” szócska áll, a Ta-mia pedig egy világkompatibilis keresztnév.
Sansa abban a szerencsés helyzetben van, hogy karakterei által az összes olyan foglalkozást „kipróbálhatja”, amelyet gyerekkorában akart űzni, gyakran él is ezzel az eszközzel. Az írás lételeme, akárcsak az ereiben csordogáló koffein. Kávéja mindig fekete, mint az ördög.
Szívének kedves műfaja – meglepő módon – a sci-fi, ezenkívül szívesen kalandozik a horror világában vagy lapoz fel kultúrtörténeti írásokat. Érdekli a csillagászat, hobbija – az írás mellett – az ékszerezés és a rajzolás. Kedvenc írói Asimov, Stephen King és Ráth-Végh István.
Egy lakatlan szigetre Határ Győző Éjszaka minden megnő című könyvét vinné magával.
A Sötét Hórusz történetét 2007-ben kezdte el írni, majd 2008-ban a Kossuth Kiadó egyik pályázatán a legjobb tíz közé került vele. 2011-ben szerepelt a Libri Aranykönyv szavazásának 50-es listáján.
A neveddel már korábban is találkozhattunk a könyvespolcokon, tavaly jelent meg első regényed, a Sötét Hórusz. Milyen viszonyban áll ez a kötet a Hórusszal?
S. A.: Kiegészítő novelláskötet. Maga a kerettörténetet jelentő interjúsorozat négy évvel a Hórusz cselekménye után játszódik, de a novellák visszamennek a Hórusz előtti évekig.
A Hórusz előismerete nélkül mennyire élvezhető ez az írás? Milyen olvasási sorrendet ajánlasz egy Sansa-kezdő molynak?
S. A.: Jó kérdés. Nem tudom. Volt, aki a Forradásokat olvasta először, és azok számára is érthetőnek, egésznek tűnt. Én a Forradásokat ajánlanám először, főleg azért, mert a Hórusz sokszereplős történet, és ott a cselekményen van a hangsúly, amiből kifolyólag zavarónak tűnhet a sok névszál. Ebből a szereplőgárda felét megismerheti az olvasó, és tudni fogja, mi vezet a Hóruszban zajló eseményekhez.
Mire utal a cím: Forradások?
S. A.: Eredetileg az egyik novellacímet akartam a regénynek választani, de valahogy egyiknél sem éreztem, hogy visszaadná az egész hangulatát. Elkészülés után sokáig cím nélkül árválkodott, az első tesztolvasóm – vagyis aki mindig először kapja a nyomtatott példányt, @Cotta – írt róla blogbejegyzést. Annak a címe volt Forradások. Amint megláttam a kritikát, azonnal úgy éreztem, hogy betalált. El is kunyiztam a kötet számára.
Köztudott, hogy a borító a te alkotásod. Pár hete mi is részesei lehettünk a szavazásnak, végül pedig a többség a későbbi végleges verzió mellett tette le a voksát. Mit ábrázol a kép, milyen összefüggés fedezhető fel a tartalommal kapcsolatban?
S. A.: A háttérben lévő három figura a kerettörténetet adó három interjúalanyt ábrázolja, az előtérben pedig a főhős sziluettje van. (A faágak, a felhős ég az Acélfalak című novella egyik jelenetére utal). Az egész színvilágát tekintve pedig igyekeztem a barnás Hóruszhoz hasonló színekkel dolgozni.
A Forradások középpontjában kimondottan a karakterábrázolás áll, történettöredékeket mutat be Nekhti Starr életéből, míg a Hóruszban inkább az események dominálnak. A Forradásokban a visszaemlékezésekben lévő cselekmények a Hórusz előtti időkre datálódnak – magyarázattal szolgálnak Nekhti későbbi ámokfutásának okaihoz. Miért tartottad fontosnak, hogy bemutasd a motivációit?
S. A.: Úgy gondolom, hogy Nekhti eléggé összetett személyiség. Mivel a Hórusz többnyire „akció”, a politikai eseményeket, társadalmi változásokat követi le, ezért ez a regény tucatnyi vagy még több ember története. Nekhti hiába középpont, mozgatórugó, elvész a sok szereplő között – az elején még azt sem lehet sejteni, hogy ő lesz a főhőse a történetnek. Ezért szerettem volna egy könyvet, amely az ő történetét meséli el. És mivel elsőre nem akartam egy hat-nyolcszáz oldalas könyvvel megpróbálkozni, így sok történet a fejemben maradt Nekhtiről, ezeket megírtam a Forradásokban.
Tehát a vele történtek már a Hórusz írásának idején is a fejedben motoszkáltak, Nekhti tulajdonképpen már akkor „készen” volt. A Forradásokban az emberi lélek mélységeibe ásol le, egy hatalmas trauma kihatását vizsgálod az egyénre. Sokkal nagyobb szerepük van az érzelmi megnyilvánulásoknak, mint maguknak az eseményeknek. Mennyiben volt más írni ezt a történetet, mint a Hóruszt?
S. A.: Többé-kevésbé nemcsak a Hórusz előzménye, hanem az egész sorozat készen van gondolatilag, így nekem nem furcsa, hogy nem sorrendben írom meg a történeteket. A Hórusz írása során is ismertem már Nekhti karakterének hátterét (általában minden karakterét igyekszem fejben kidolgozni, mégha nem is használom fel a magyarázatok töredékét se a sztoriban; nekem biztonságot ad, amikor egy-egy stresszhelyzetre válaszreakciót adnak a könyvben, ha tudom, mi mozgatja a mellékfigurákat is).
Addig volt csak más, amíg csak novellahalmazként tekintettem rá, addig nyűglődtem is rendesen. Mihelyt kerettörténetet kapott, én is magamhoz tértem, és onnantól olyan volt írni, mint a többit.
Három szemszögből mutatod be őt, így három ember elmesélése alapján rajzolódik ki az Áldozat, a Gyilkos és az Ember. Elmondható, hogy Nekhti nem egy átlagos női regényalak. A Hórusz végére inkább lehetett negatív hősnek tekinteni, ám múltjának ismeretében már nem ilyen egyszerű a kép. Szerinted hová sorolható, a jó vagy rossz oldalon áll?
S. A.: Cselekedeteit tekintve negatív karakter. Az emberek azonban többnyire nem egyértelműen jók vagy rosszak. Egy személyiséget nagyban meghatároznak az őt ért hatások, és a kezeletlen trauma, az alkoholba, drogba való menekülés Nekhtinél óhatatlanul kiváltotta, hogy rosszul reagált helyzetekre.
Nekhtivel egy olyan karaktert akartam megalkotni, aki valóra váltja a könyvbeli jóslatot, tehát egy pusztító személyiség, aki lerombolja a régi rendet, és nem törődik a következményeivel. Ezzel együtt egy egyszerűen csak rosszindulatú, önző negatív figurát nem lehetett volna főhőssé tenni, vagy igencsak bajosan. Tehát egy olyan karaktert szerettem volna, aki alapvetően nem gonosz és rosszindulatú, viszont bizonyos helyzetekben nem viselkedik sem etikusan, sem erkölcsösen. Ezt a legkönnyebben egy érzelmileg, pszichésen sebzett főhőssel lehetett megvalósítani. A kezeletlen traumák okozzák a tragédiákat a Hóruszban, nem maga Nekhti.
Mit gondolsz, valaki számára a vele történtek magyarázatot és felmentést adnak a tetteinek következményei alól? Azért, mert a világ a rosszabbik arcát mutatta felé, már megtehet erkölcsileg megkérdőjelezhető tetteket is? Akár gyilkolhat is?
S. A.: Magyarázatot adhatnak, de felmentési jogot nem. Ebből a szempontból Nereidával (a Forradások egyik interjúalanyával) értek a leginkább egyet.
Nekhtinek viselnie kell a tettei következményeit. Egyébként ezzel kapcsolatosan felmerült most bennem egy gondolat – Nekhti múltja úgy fest, mintha jó előre fizetett volna mindazért, amit később elkövetett. De természetesen tervezek még vele egy afféle elszámolást a későbbiek folyamán.
A Hóruszban Nekhtivel már mint hírhedt testőrrel találkozunk, aki folyamatos alkoholmámorban tengődik át a nappalokon, tudatmódosítókkal megspékelve a hatást. A könyvből sejtjük, hogy menekül, a Forradásokból pedig meg is tudjuk, mi elől. Nekhti számára nem volt meg az esély a normális és viszonylag boldog életre?
S. A.: Többször megadtam a Forradásokban neki a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy rálépjen a gyógyulás nehéz útjára. De a Hóruszból tudhatjuk, hogy Nekhti túl fiatalon, túlságosan formálható korban szembesült az embertelenséggel ahhoz, hogy könnyen változtathasson.
Nekhti személyiségén keresztül, a poklán és az eleve bukásra ítéltetett kitörési próbálkozásain keresztül azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a szexuális visszaélések, a gyerekbántalmazás pszichés következményei többnyire az áldozat egész életére kihatnak. Olyan személyiségtorzulást, pszichés betegségeket okozhatnak, amelyekből nem vagy nagyon nehezen lehet kivergődni.
Nekhti alakján keresztül egy – sajnos a mai napig is – tabutémát feszegetsz. Szerinted beszélni kellene erről a dologról, vagy szőnyeg alá söpörni? Nekhti történetében is láthatjuk, milyen hatással van ez későbbi életére. És nem biztos, hogy ez olyan szélsőséges reagálás. A szőnyeg alá söprés az egyik legrosszabb társadalmi reakció. Izolálja, magára hagyja az áldozatot. Emellett nagymértékben jelen van napjainkban az áldozathibáztatás is, ami tovább hajszolja a traumán átesetteket a tagadásba, és ez tudat alatt tovább mérgezi, még nagyobb szakadékot von közé és a normális, félelem nélküli élet lehetősége közé.
S. A.: Nagyon fontos lenne ezekről a dolgokról beszélni, de amíg egy megerőszakolt nő esetében az első kérdés többnyire az, hogy „mit viselt, miért ment oda, hogy viselkedett”, ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogy a támadó milyen jogon élt vissza a testi erejével, amíg egy családon belüli bántalmazás során azt mondja a többség, hogy ez az ő magánügyük, és a segítség elmarad, addig nem sok esélyét látom, hogy a helyzet változni fog. Beszélni kell ezekről a dolgokról, nem szabad elfordítani kollektívan a fejünket.
Mennyi ideig írtad a Forradásokat? Volt-e valami szokásod írás közben? Vagy leültél, és kiírtad magadból a történetét?
S. A.: Körübelül két-három hónap alatt írtam. Néhány novellát nem időrendben, mivel eredetileg csak úgy novellákat akartam Nekhtiről. De itt sem tudtam levetkőzni, hogy regényes típus vagyok, az Acélfalak, valamint a Kellemes napot, majd hívlak! után úgy éreztem, kéne neki egy logikai váz, egy keret, hogy a történetek egymásból következzenek, valahogy rendszert alkotva váljanak portrévá. És akkor jött az interjú ötlete, így a végeredmény: novelláskötet is meg nem is, regény is meg nem is :) A többi történetet már időrendben haladva írtam, ezeket beillesztettem a megfelelő helyre.
Mit hoz a jövő? Az oldalon már szinte köztudomású, hogy van néhány majdnem kész regényed az asztalfiókban (csak az utómunkák hiányoznak). Nyomtatott vándorpéldányok is járnak kézről kézre a molyok között, ezekért bárki jelentkezhet.
S. A.: Nem tudom. Hoz, amit hoz. Ha lehetőség adódik, nem hinném, hogy nemet mondok rá, egészen addig, amíg nem érzem kényszernek az írást.
A Forradások egy POD kiadás. Mit jelent ez? Hogyan tudok nyomtatott formában is hozzájutni a könyvhöz (hiszen nem fogom megtalálni a nagyobb könyvesboltok kínálatában)? Hogyan tudom dedikáltatni veled a könyvet?
S. A.: A Forradásokat nem szántam kiadásra. Azoknak írtam, akik olvasták és szerették a Hóruszt. Közel egy évig elérhető volt a könyv blogján, ám jó néhány olvasó jelezte, hogy nagyon szeretné nyomtatottan a polcán tudni. De ezt maximum akkor terveztem, ha készen van és megjelent az egész sorozat, tehát legkorábban öt-hét év múlva (15 kötetről van szó terveim szerint). A Publiónál azonban lehetőség nyílt egy ingyenes e-book és POD kiadásra, amely mindössze négyéves szerződéssel jár, tehát ezzel lehetőség van arra, hogy annak, aki szeretné a Forradásokat a polcán tudni, ne kelljen hosszú éveket várni rá, hanem megrendelhesse a kiadó honlapján, ha szeretné.
A dedikált verziót előrendeléssel oldottuk meg, ez egyelőre lezárult, de járok molytalikra, amikor csak tudok, tehát ha valaki nyomtatottan megrendeli a honlapról, és később dedikáltatná, van rá lehetőség. De e-book formátumban is letölthető.
Köszönöm a válaszokat!
S. A.: Szívesen :)
Az interjú elkészültét a Gmail levelező tette lehetővé.
Zárásképpen pedig nézzük az interjú készítőjének értékelését a Forradások című könyvről:
