SIKERKÖNYVEK

A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború. Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról… A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Végzősök lettünk” hű. Én meg szombaton ballagok:( hű. Naszóval, ritkán esik meg, hogy jegyzetelek egy könyv olvasása közben, de itt muszáj, nehogy sokat ismételjem magam az előző kötetek értékeléseiből. Azt azért ismét elmondanám, hogy hosszú. Fájt a kezem, miközben a napozóágyon fekve a fejem fölé tartottam a könyvet…
A jegyzeteim. A negyvenedik oldal körül letettem, mert egyszerűen nem keltette fel eléggé az érdeklődésem. Perszehogy innen kezdődtek az „igazi” események…
Reni még mindig menthetetlen a számomra. A Facebook miatti kiborulása kikészített. Nagyon nem volt a helyzet magaslatán szegényem… Plusz a kreativitástalansága már idegesítő. Júlia jelmez angyalszárnyakkal egy farsangi kultbuliba? Na-ne. Lehet, hogy csak a túlzott média tantárgyi befolyás, de a lány filmízlését nem csak Cortez találta kritikusnak… Egy kivételt találtam ami erősíti a szabályt : Amélie csodálatos élete.
Ami Cortezt illeti sok minden világossá vált számomra. Amellet hogy ilyen pasi egyszerűen nincs, tényleg jó fej! Nem hittem volna, hogy ennyire önzetlen és odaadó tud lenni. A zenei ízlése is közelebb került hozzám a Clash által :)
199. oldal: Tesi. „Imádom a "fáj a hasam, nem tudok tornázni” indokot. Nincs tanár, aki erre nemet mondana" > szívesen bemutatom!
És ami sok volt: (?) lassan kérdésekben fogok beszélni, illetve a luv. ettől olyan szinten ki tudok akadni, hogy csak na. Könyörgöm! Szeretem, oké. Like, oké. Love, oké. Na de L-U-V? Neeeee.

A helyzet az, hogy minden kiakadás és szörnyülködés ellenére még mindig meg tud győzni. A poénokon hangosan röhögök (és abból sok van), könnyed és a szereplők ellenére is életszerű. Szerintem azért, mert mindig ha egy kicsit elszálltnak találom, jön egy szereplő vagy egy szitu ami visszahozza a valóságba a történet szálát.
Jó volt:)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon tetszett!!!! Igaz kicsit nehezen indult be a story, de utána lebilincselő. Ritkán olvasni ilyen hiteles krimit. A gazdasági élet korrupcióit manapság nagyon kevesen merik bevallani, pláne nem írni róla. Jó volt a Vanger család története is, ennél deviánsabb és diszfunkcionáltabb famíliáról még nem olvastam. Érdekes szál, hogy Wenneström korrupcióira épül az egész könyv és még csak fel sem tűnik a könyvben egy mondtat erejéig sem. Csupán mindig másodkézből hallunk róla dolgokat. Amúgy a szereplők brilliánsak voltak, Lisbeth karaktere nagyon eredeti figura. Szóval összegezve: történet, szereplők, atmoszféra, mondanivaló, krimiszál rendben! Jöhet a folytatás!!!

A sztori egy Battle Royale remake, de olyan jól megírva, hogy egy este alatt kiolvastam. Szerethető hősök, érthető érzelmek, jól eltalált olvasmányos nyelvezet – jó, hogy van folytatás.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ecot olvasni számomra mindig élmény és nem kivétel ez alól A prágai temető sem. A Hat séta a fikció erdejében című könyvében Eco bebizonyította, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyve több fiktív forrásra támaszkodik. Új könyvében ezt a keletkezési folyamatot rekonstruálja, és körítésnek kapunk egy tömény történelem leckét is. Kalauzunk, ahogy a szerző megígérte, egy gyűlöletes borzalmas alak, aki mindent és mindenkit utál. Tudatlanságából fakadó nézetei, amelyek folyamatosan ellentmondásba ütköznek szánalmassá és nevetségessé teszik. . (Fel is nevettem volna párszor, ha ez az egész folyamat nem történet volna meg a valóságban…)
A nemzetközi sajtó több ízben is bírálta a könyvet. Az antiszemitizmust valóban nem ítéli el a könyv, mint ahogy a többi „előítéletet” sem. Aki olvasott már a szerzőtől tudja, hogy Eco feltételez egy minimális intelligenciát olvasóiról, így a fent említett regényben Simonini és környezete ostobasága és primitívsége biztosítja az olvasót hiteltelenségükről.
Lenyűgöző könyv volt számomra.

jó kis mese ez!
és sajnos ez a bajom is vele, hogy kicsi. szívesen olvastam volna még tovább és tovább .

jó pár évvel ezelőtt olvastam A gyűrűk urát, de nem emlékszem, hogy az is ennyiszer megszólította volna az olvasót, többször előre elárulva, hogy majd mi fog később történni. ez persze jópofa, ha gyerekeknek olvasom fel a mesét, de én határozottan nem szeretem előre tudni, hogy mi fog történni.
aztán itt vannak még a dalok, amikkel nem vagyok kibékülve. különösen a legvégén akadtam ki, amikor egy fejezeten belül három is volt belőle, és kezdett szirupos Disney-mese szerű lenni az egész, amikor az ember azt gondolja magában, hogy te jó ég, ezek már megint énekelnek!
ezektől függetlenül szeretem Tolkien világát, és még nem adtam fel azt a tervemet, hogy egyszer majd elolvasom a többi történetet is.

Sokáig csak tervezgettem hogy elolvasom,míg végül sikerült rávennem magam. Hát, itt volt az ideje! :D
Most jöttem csak rá,hogy bár sok képzelt jövővel kapcsolatos filmet néztem, ebben a témában kevés könyvet olvastam ezidáig. A felismerés olyan volt, mint egy arculcsapás: kedvelem az utópiát, még a negatívat is. Eleinte kissé nehezen szakadtam el a valódi világtól,de ahogy mind jobban belemerültem Winston valóságába már nem zavart az újbeszél nyelv sem. A könyvet ritkán tettem le és egyfolytában kattogott az agyam,míg újra kézbe nem vettem. Aztán csak olvastam és kedvem lett volna ordítani,hogy: „Le Nagy Testvérrel!” Tökéletesen időtálló könyv és a mai társadalomban sem veszít semmit mondanivalójából. hiszen manapság is szüntelenül árad a propaganda, befolyásolni és irányítani igyekszenek minket, a gondolatainkat.
Társadalmi rétegek mindenkor voltak és nem úgy tűnik,hogy ezen változtatni lehetne. Vannak azonban dolgok,amiket igyekeznünk kell megőrizni és ezek: az emlékeink, az egyéniségünk és a szeretet.
Számomra ez volt az egyik legfőbb mondanivalója a regénynek.

E-bookként olvastam most újra. Lássuk be, ilyen egyszerűen lehet még ma is manipulálni az embereket, és manipulálnak is minket nap mint nap. Általában bólogatunk, és hagyjuk a dologt. Ma is aktuális a felirat: Minden állat egyenlő, de a disznók még egyenlőbbek. Tapasztalhatjuk ezt sajnos, ma is, nap mint nap, pedig, már messze vagyunk a Szálini diktatúrától……..

Először egy hírlevélben láttam, aztán egy könyvesboltba tértem be várakozni, és leemeltem a polcról. A hatvanadik oldalnál kellett elindulnom, pedig olvastam volna még. Szóval hazajött velem.
Jó ez a könyv. Vagy nekem jött jókor. Persze vitatkoztam minden sorssal. Főleg az utolsó felpróbálttal.
Jó a stílusa, peregnek a mondatok, vannak mondatok, amiket akár én is mondhattam volna. Mondtam is. A könyv meg a nevemen szólított. Plusz egy adalék a jókor jötthöz.
Békét kéne kötni, és egyszerre kihozni a legjobbat abból, ami van. Vagy elég bátornak lenni, és lépni. Döntsél, vazze. Tökéletes megoldás? Ja, az nincs.

Bár a Forradások „csak” egy kiegészítő kötet, nekem a kedvencem az eddig olvasott Sansa regények közül. sokkal kiforrottabb, mint a Sötét Hórusz, a karakterek és a történetvezetése még jobb.
Sansa mélyen leás az emberi lélekbe, és nagyon érdeke megfigyelni, ki hogyan emlékezik vissza a nagyon ellentmondásos személyiségű Nekhtire. Az olvasó felteszi magának a kérdést, hogy ki is volt ő? Áldozat, gyilkos, önsorsrontó, beteg, őrült személyiség, vagy csak egy meg nem értett, szinte gyermeki lélek? Vagy mindez egyszerre? A választ pedig megtalálni nem is olyan egyszerű.