Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Magyarhon földjét egykoron, még jóval az Urálon túlról benyomult vérvonalunk előtt római saruk légiói tapodták. Miattuk épült-szépült a Dunamenti Aquincum a limes egyszerű katonai támaszpontjából a Római Birodalom világvárosává, nekik köszönhetően honosult meg a római jog, a civilizált életszínvonal, valamint a máig ható kultúrkincs ereje. Gyönyörű, izgalmas és roppant emlékezetes érája volt ez mai hazánk területének, amelyhez nyúlni fennkölt szellemiséggel illik, s bár a hitelesség érdekében a barbár szemlélet jogos érvényesülését sem szabad feledni, a fejlődni, érni törekvő emberi szándékot érzékeltetvén mégis díszbe kell bujtatni a mondanivalót. Nemes feladat ez, amely nyitott felkészültséget, fantáziát, eltökélt akaratot és az elfeledett attitűdbe vetett makacsságot kíván. Éppen ezért könnyű tévútra sodródni a zúzott kövekkel épphogy csak (f)elszórt sáros-agyagos útról, ahonnan aztán nemcsak a helyes irányba nehéz a visszacihelődés, de még akár a járható ösvényre is. Hiszen ha nem vigyáz az ember, vagy az elképzelt hitelesség szenved csorbát, vagy a megfelelő kulisszák élnek át szubjektív torzítást, vagy éppen a karakterek szólalnak meg fals hangon. Hogy A veterán a felsorolt csapdák közül mindegyiket elkerüli, s irtózatosan kontúros atmoszférát elevenít meg a témában, Marcellus Mihály elidegeníthetetlen érdeme.
A Historium Kiadó valamilyen ösztönösen elemi érzékkel választja ki a megjelentetésre érdemes szerzőket. Ha Urbánszki Lászlóról azt mondtam, hogy döbbenetesen friss, ugyanakkor nyelvünk csodáját őrző prózájával tüntette ki magát – és maga mellett az olvasókat is – a kortárs magyar szépirodalomban, akkor Marcellus Mihályra szintén 100%-ig áll, hogy választott történelmi korszakát olyan kontúros atmoszférával öltözteti tisztelgésszerűen császáriba, hogy a legjobb értelemben vett fennköltség legszínvonalasabb pátosza sugárzik mondataiból. Nos, a római tógát levetvén Marcellus Mihály valójában Mészáros Mihály néven született meg a mai Aquincum, vagyis Budapest városában 1962-ben. Neveltetése vallásos közegben, vallásos szellemiséggel történt – olyannyira, hogy később egy ideig tényleges lelkészi feladatokat is ellátott. A valódi helyét és tehetségét kereső intellektus nyilvánult aztán meg abban, hogy kétkezi munkásként, illetve zenészként ugyanúgy dolgozott korábban, mint grafikusként vagy éppen könyvelőként. Írói beállítódása nem vezeti erőszakkal zárt műfajok keretei közé, hiszen misztikus thrillert és krimit (Michael Mansfield álnéven) ugyanúgy írt már, mint történelmi regényt. Ez utóbbi műfaj szerzőjeként a Historium Kiadó égisze alatt teljesedhet ki igazán Pannonia Romanum cikluscímen íródó regényeivel, amelynek első kötete A veterán.
Időszámításunk szerint 108-ban Traianus Caesar uralma idején kezdődött megállíthatatlanul Aquincum felvirágozása. A helyőrséget, pontosabban a Birodalom északi határterületének védelmét ellátó Katonaváros mellett Polgárváros egyre és egyre nagyobb szerepet kapott, a helyi megtért lakosság Róma nagyságát, nagyszerűségét és a civilizáció terjedését hirdette. A barbár törzsek elleni óvó-védő-megelőző háborúban azonban ebben az esztendőben törés következik be két rokon, Caius Lupius Mustella parancsnok és unokabátyja, Marcus Lupius Melior tribunus között. Mustella Róma lesújtó katonai erejében hisz, míg a megfontoltabb Melior inkább a jogban, törvényben és diplomáciában. A kenyértörés apropóját egy, a helyi hegyekben bujkáló őslakosok elleni kegyetlen vérengzés adja, melynek során Mustella katonái egy apát és nagyapát vérszomjasan legyilkolnak, míg az asszonyokat megerőszakolják. Melior és követői tartózkodnak a brutalitástól, mire Mustella Hadrianus helytartó elé viszi az egységbomlasztó ügyet. Aquincum vezetője azonban inkább a parancsnokot marasztalja el, Melior osztályrésze egy tulajdonképpeni, solvai (Esztergom) kinevezésben ölt testet.
16 év telik el. Időszámításunk szerint 124 kora tavasza köszönt a mostanra municipiumi, azaz városi rang előtt álló Aquincumra, amelyet az isteni Caesar Publius Aelius Traianus Hadrianus Augustus, időközben császárrá lett egykori helytartó szándékozik adományozni a településnek. Május idusa vártát azonban szörnyű gyilkosságok árnyékolják be. Először egy veterán katona vérét és életét oltja ki a fejét bezúzó kődarab, hogy aztán az immár városi tanácsban helyet kapó, visszavonult Mustella is hasonló merénylet áldozata legyen. A veterán Melior a gyászhír hallatán Aquincumba utazik Lacus Pelso, vagyis a mai Balaton melletti birtokáról. Ugyan 16 évvel ezelőtt, a helytartósági villában találkoztak utoljára Mustellával, mégis tisztességes szertartás keretében kívánja elbúcsúztatni rokonát. A római városi rang kiváltsága előtt álló településen aztán maga dönt úgy, hogy engedélyt kérvén a helytartótól, bekapcsolódhasson a tettes vagy tettesek utáni nyomozásba, melynek során saját élete is veszélybe kerül, sőt mi több, egy, a várva remélt császári látogatás ellen szőtt halálos ármány nyomait is felfedezni véli. De vajon lesz-e elég ideje utánajárni az összeesküvésnek, mely a Római Birodalom császára ellen irányul?
A veterán színpompás, bűnügyi történelmi história. Minden irányban kiterjedően körülrajzolt, mozaiklapokkal ízlésesen lefedően esztétizált, bőséges tapinthatóságot biztosító textúrával papírra vetett objektív tisztelgés szubjektív eseményekkel megvalósítva. A lapokon sorakozó, kanyargó, össze- és szétfutó, valamint harmonikusan egymásba olvadó sorok régmúlt értékeket párologtatnak, amelyeket az ember állandó jelleme szennyez csak szürkére. A gyilkosságok ösztönök által vezérelt tettei azonban bizonyos mértékig ítélhetők csak el, s a regény mélységét pontosan az a világos megkülönböztetés adja, amely nem teszi egyívásúvá az őslakos törvényen kívüli, ámde isteni igazságszolgáltatással indokolható jogos bosszúszomját a nemes herceg hamis felsőbbrendűségi tudatába vetett önző sértettségével. A veterán kettős eseményláncon tartott koncepciója férc nélküli öltésekkel dolgozza simává a történéseket, ahol a láncing ab ovo szembetűnő felfeslései egyetlen mondat erejéig sem jelentkeznek, helyette selyemmé finomított lepelként borul a könyvre a hitelesség vászna. Marcus Lupius Melior értékrendjének kiválósága pedig a Római Birodalom valódi nagyszerűségeként érezteti nemes hatását.
Marcellus Mihály tiszta szavai akaratunk ellenére is a bűvkörükbe vonnak. Stílusa nem egyszerűen a római istenek jóságával és sokféleségével birtokolja a sorokat, hanem szálfaegyenes, tisztességes emberi tartással, becsületes gerinc mentén lovagol az oldalakon. A már említett fennköltség nyelvünk kisugárzó szépsége mellett hittel adja át a kor mutatott, vallott és remélt becsületét, ahol egyszerre próbálták igazságos törvényekkel építeni a civilizációt, és félő tisztelettel viszonyulni az emberfelettihez. A Római Birodalom szociális és társadalmi berendezkedése a merev osztályok igazságtalansága ellenére kívánt gátakat vetni az irracionális emberi szándékok és akaratok összeütközésének, s a magánélet néha túlzásba vitt erkölcstelen orgiáinak kulcsra zárt ajtaja előtt valami magasztosabbat hirdetett, mint ami az emberbe kódolt. Marcellus Mihály nem hiszi magát tévedhetetlennek és romolhatatlannak, amikor szemnek tetsző részrehajló mondataival a pozitív szemlélet túlnyomóságát üzeni felénk, csupán vágyottan, ámde a hamisságot elkerülve szól főhőse, Marcus Lupius Melior nemes lelkéből. A veterán felsőfokon megvalósított szellemisége Róma dicső érájának, Aquincum felemelkedésének és a barbárság emberséggé válásának, Marcellus Mihály vértezete pedig a magyar irodalom hitébe vetett csillogás sokáig ható fényes tündöklése.
