KoMolyZene

Nemrég az egyik karcomnál szóba került, hogy kik a „kedvenc” karmesterek. Aztán sokat gondolkoztam, hogy én kit szeretek, mert ugye rengeteg szuper és utánozhatatlan karmester van és volt. De aztán rájöttem, hogy talán Leonard Bernstein (1918. augusztus 25. – 1990. október 14.) az, aki legközelebb áll hozzám. Nem csupán azért, mert tényleg kitűnő muzsikus, zeneszerző és karmester volt; hanem mert emberileg is közel áll hozzám. Minden felvételről sugárzik róla a zene iránti szeretete és alázata, arról nem is beszélve, hogy remek humora volt. Álljon itt néhány érdekesség róla:

Bernstein egy Ukrajnából kivándorolt, vallásos zsidó családból származott, első zenei élménye a zsinagóga orgonája és kórusa volt. Tizenegy évesen zongorát örökölt, s ezzel szavai szerint: “Megtaláltam a saját világmindenségemet, azt a helyet, ahol biztonságban érzem magamat: a zenét.” A Harvard egyetemen zenét és bölcsészetet tanult, 1939-ben kitüntetéssel végzett; a magyar származású Reiner Frigyes azt mondta róla: “a valaha volt legtehetségesebb tanítványom”. Dirigensi karrierje 1943-ban egy bravúros beugrással indult: a 25 éves, ismeretlen Bernstein Bruno Walter betegsége miatt néhány órás felkészülés után állt a New York-i Filharmonikusok élére, és leírhatatlan sikert aratott a Carnegie Hallban. Egy csapásra Amerika kedvence lett, a nagy zenekarok valósággal versengtek kegyeiért. Örök szerelmét, a zenét nemcsak koncerteken, de Young People's Concerts című televíziós zenei ismeretterjesztő műsorában is népszerűsítette, mely sorozata a világ számos országában látható volt. Zenei ismeretterjesztőként ritka adománnyal rendelkezett: képes volt a zenét közérthetően, a lényeget feltáró módon közel vinni a hallgatósághoz, felnőtthöz, gyerekhez egyaránt. Karmesteri pályájával párhuzamosan zeneszerzőként is komoly sikereket aratott, legismertebb művei az 1942-es Jeremiah, a The Age of Anxiety (1949-65) című szimfónia, 1953-ban komponált Wonderful Town, a három évvel később szerzett Candide, és a sikerek csúcsán álló West Side Story, mely 1957-ben készült el. 1971-ben keletkezett a Mass (Mise), 1963-77 között megírta a "Kaddish"-t, azt pedig az Opus One követte 1974-ben. Az 1980-as évek termései közé tartozik az 1983-ban szerzett Quiet Place című opera és az 1988-as Arias and Barcarolles dalciklus.
Bernstein több alkalommal megfordult Európában is, ahol mindig nagy sikerrel vezényelt, és személyében kétségkívül a XX. század második felének egyik legkiválóbb karmesterét tisztelhetjük. (Budapesten is vezényelt 1985-ben. Kaddish-szimfóniáját az Európai Ifjúsági Zenekar adta elő.) /Forrás: sulinet.hu, baloghpet.wordpress.com/

A felvétel mindent elárul. :)
http://www.youtube.com/watch?v=TK6gGWMnTZI

„Kurt Wallander aludt. Este sokáig fenn volt, egy lemezt hallgatott Maria Callas felvételeivel, egy barátjától kapta Bulgáriából. Többször is visszatért a Traviata részleteire, és majdnem két óra volt, mire ágyba került.”
http://www.youtube.com/watch?v=CmcG8fcVWkk&feature=related

„Feltette a fejére a hallgatót, és bekapcsolta Jussi Björling hangját a kis kazettás magnón. A harmincas években készült felvétel sercegése sem tudta tönkretenni a Rigoletto zenejenek nagyszerű hangzását.”
http://www.youtube.com/watch?v=A3OqnDemIKQ

„Bekucorodott a kocsiba, es sokáig válogatott a kesztyűtartóban a kazetták között. Végül majdnem találomra előhúzta es benyomta a magnóba Verdi Rekviemjét. Drága hangszórókat szereltetett be nemrég a kocsijába, es a fenséges hangok most valósággal megremegtettek a dobhártyáját.
(…)
Végighallgatta a Dies Irae tételt, csak mászott aztán elő a kocsiból.”
http://www.youtube.com/watch?v=jDbMzp86tOc&feature=related

„Bekapcsolta a gyújtást, és kazettát váltott. Az autó sötét belsejét a Fidelio nyitányának hangjai töltötték be. „
http://www.youtube.com/watch?v=v0Avp2Z9XS4

„Az éjszaka betört a vihar Skane megyébe. Kurt Wallander takarítatlan lakásában ült, miközben a téli szél odakint a tetőcserepeket feszegette. Whiskyt kortyolt, és az Aida egy német felvételét hallgatta.”
http://www.youtube.com/watch?v=5iN31Cw3Vmw

@Trotz_Dénes -nek szeretettel, aki most nagyon messze van tőlem is, és egy számítógéptől is.:( :)
(és köszönöm a pro-t)

– Ha így folytatja a gyerek, egy második Caruso válhatik belőle! Nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ő maga feleségével és sógornőjével egyetemben saját szemével látta, mi több, saját fülével hallotta az isteni Carusót Budapesten, ahol is gyászosan leszerepelt. Egyetlenegyszer lépett föl a magyar királyi Operaházban, a József Királyi Herceg- sanatorium egyesületének javára. – Ő Radamest adta, én meg ötven koronát a jegy darabjáért, így is alig kaptam, távirati előjegyzésre. Óriási volt a tülekedés, az emberek megbolondultak, sokan mutyiban váltottak belépőt, négyen egyet, és felvonásonként cseréltek. Az isteni Caruso nagyon indiszponált volt, csupán a Nílus-parti jelenet után szedte össze magát valamelyest. Negyven körüli, testes ember… volt akkor. Tizenkétezer korona fellépti díjat vett föl, tizenkétezret!
278.o.
http://caruso.blog.hu/2011/04/08/a_bukas_caruso_budapesten