HatárŐrség

Rádöbbentem, hogy éltem a havasokban. (…)Éltem havasokban, apám láttatta meg vélem titkukat. (…) Havasokban éltem, s ők küldtek, mert tudták, hogy magammal hozom őket az üveg, a műanyag, a vas vidékére, s megszépül tőlük a lenti táj… (Bartis Ferenc, Éltem a havasokban,1975)

Kedves Molyok!

Íme e havi ajánlóm apropója: egy kivételesen ritka alkalom, melyről “jó időzítéssel” sajnos sikerült lemaradnom: http://www.3szek.ro/load/cikk/47740/amirol_lehet_%E2%80%93_es_amirol_nem_vendegeink_bartis_attila_es_kemeny_istvan Nem igazán tudom ezt megbocsájtani magamnak, így most önző módon a Merítésben vezeklek.
Picit mélyebbre merítek az időben: vissza az apák idejéhez.

Bartis Ferenc (Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4. – Budapest, 2006. június 9.) – szerkesztő, író, költő.

Középiskolát Gyergyószentmiklóson és líceumi esti tagozaton Marosvásárhelyen végzett, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, majd kényszerű megszakítás után 1968-ban szerzett tanári képesítést a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben a magyar-román szakon. Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban. – olvashatjuk róla a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban. http://mek.niif.hu/03600/03628/html/b.htm
Az 1956-os kényszerű megszakítás sejthetjük, mi lehetett.
Bartis Ferencet 13 évesen tartóztatták le először, mert részt vett szülőfaluja lázadásában a román kommunista diktatúra ellen. Később többször is letartóztatták, 1956. november elsején a Házsongárdi temetőben elszavalta az És mégis élünk! című versét – emlegetik úgy is: Utószó –, amelyért a Román Katonai Törvényszék külön hétévi nehézbörtönre ítélte. A Securitate börtönében alapította meg az Összmagyar Testületet, amely aztán évtizedeken át fedőnéven működött. A román hatóságok 1984-ben fiát, Bartis Attilát kirúgták a gimnáziumból, mindkettőjüket megfosztották a román állampolgárságuktól. Azóta Budapesten élt, kiadóigazgatóként, szerkesztőként, íróként tevékenykedett.

Életútjáról, munkásságáról számtalan tanulmány jelent meg, valamint Gulyás János Deport című, illetve Szobolits Béla Iránytű pokoljáróknak című dokumentumfilmje.
(l. http://szekelyfoldportal.info/index.php?option=com_content&view=article&id=3122%3Abartis-ferenc&Itemid=15&lang=hu)

Prózai munkái közül a legismertebb, a Rácsok között Romániában című kötete (http://moly.hu/konyvek/bartis-ferenc-racsok-kozott-romaniaban), hiteles beszámoló a Securitate ténykedéséről.

De Bartis elsősorban költő volt, 39 könyve jelent meg (ebből 15 található meg a Molyon: http://moly.hu/szerzok/bartis-ferenc), költeményei közül többet megzenésítettek. (pl. Férfiak krónikája: http://www.youtube.com/watch?v=nOcZGsoW6bU, Mégis élünk: http://www.youtube.com/watch?v=OgzazA3rZNQ)

Bartis többnyire a modern versformák híve, versei közt nem ritkák a prózaversek sem, tartalmi szempontból azonban inkább a hagyományos vonulathoz tartozik. Versei gerincét nemzeti érzés, nemzetféltés, az elhagyott szülőföld utáni honvágy, kisebbségi sors, ennek emléke, de aktuálpolitikai kérdések is alkotják. Hangja hol ellágyuló, érzelmes, hol gúnyos-szarkasztikus, kemény és keserű. Optimistább hangvétel a hetvenes évek közepén megjelent írásaiban észlelhető, a börtönöket túlélő önbizalmának, erejének, hitének tudata nyújt vigaszt az újabb megpróbáltatásokban:
én az erdőből,
tengerről, harcokból
mindig visszatértem – mondja.

A havasok örökségében hisz, melyet apjától kapott, és fiának remél továbbadni. Hisz a küzdelem és harc után elnyerendő, a fiak/fia által kivívandó győzelemben, a folytonosságban, a túlélésben:
Édesapám, én és fiam –
nem egy sorban, felsorakozva.
Így látott minket álmaiban
dédapám.
(…)
Apám harcot örökölt csupán,
én tőle hitet a küzdéshez,
s fiam győzelmet hagy maga után
fiának…

(Férfiak krónikája)

Bartis Ferenc 15 kötetéből négynek akadt eddig olvasója a Molyon :
http://moly.hu/konyvek/bartis-ferenc-racsok-kozott-romaniaban – 3 olvasás
@topankapanka értékelése a könyvről: http://moly.hu/ertekelesek/834864
http://moly.hu/konyvek/bartis-ferenc-arccal-a-falnak – 1 olvasás
http://moly.hu/konyvek/bartis-ferenc-kegyetlen-szepseg – 1 olvasás
http://moly.hu/konyvek/bartis-ferenc-rovasok-az-ido-mestergerendajan – 2 olvasás
Nézzük, mit ír @havas ez utóbbi kötetről:

Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több erő kell hozzá, mint a reménytelenséghez. (Bartis Attila @vorazlicki: http://moly.hu/idezetek/35483)

Gyere játszani, fiam!
Labdánk lesz a hold
s labdaterünk az ég…
Ha engem ki is fütyülne valaki,
téged megtapsolnak a csillagok… (Bartis Ferenc : Attilának)

Remény és erő. És a csillagok tényleg tapsolni kezdtek.

Bartis Attila (Marosvásárhely, 1968. január 22. –) író, fotográfus.

Családjával 1984-ben költözött Budapestre, amikor apját megfosztották román állampolgárságától. Huszonhét évesen jelentette meg bemutatkozó regényét, A sétát. három évvel később jelent meg novelláskötete A kéklő pára címen. Eddigi legnagyobb sikerét A nyugalom című, 2001-ben megjelent regénye szerezte számára. Ez alapján írta meg Anyám, Kleopátra című drámáját, amelyet 2003-ban mutattak be a Nemzeti Színházban Garas Dezső rendezésében, Udvaros Dorottya főszereplésével. Dolgozott újságíróként is, egy évig írt tárcákat az Élet és Irodalom című hetilapnak. Itt megjelent írásait A Lázár apokrifek című kötetében adta ki.
Könyveit több nyelvre lefordították. Fotóművészként fényképei számos kiállításon vettek már részt.A nyugalom című regényéből Alföldi Róbert rendezett filmet, melyet 2008-ban mutattak be (Nyugalom). (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bartis_Attila)

@lizke polca: http://moly.hu/polcok/bartis-attila

Bartis Attila az egyik legnépszerűbbnek mondható kortárs szerző a molyok szemében. Íme egy kis válogatás a legolvasottabb műveinek molyos fogadtatásából:

A csoda három napig tartott. Voltak, akik öltek, voltak, akik ettek, és voltak, akik kivándoroltak. Miután véget ért, módosították az ölésről, evésről és kivándorlásról szóló törvényeket. (@Anibell: http://moly.hu/idezetek/30023)

A szerző első könyve, A séta 1995-ben jelent meg. (90 moly olvasta)
Néhány értékelés a műről:
@Csi: http://moly.hu/ertekelesek/722833
@Anibell: http://moly.hu/ertekelesek/436513
@Rea: http://moly.hu/ertekelesek/852970

A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez kihallgatáson és így van ez a szerelemben. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás vasutas-vekkerrel. Éveknek méri a percet, ezért lehet ilyenkor megöregedni. (@Ciccnyog: http://moly.hu/idezetek/101433)

A kéklő pára című novelláskötet (1998) 101 moly-olvasót számlál.
Köztük van
@Dün: http://moly.hu/ertekelesek/402711
@Avraham: http://moly.hu/ertekelesek/855236
vagy
@Netelka: http://moly.hu/ertekelesek/477902 is.

A múltnak soha nincs alternatívája, gondoltam. (@Csi: http://moly.hu/idezetek/56410)

A legtöbb moly (483) A nyugalommal vált láthatatlanná – hiszen Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz. (@cippo: http://moly.hu/idezetek/83993)

@n a regény számára a regény ”Tökéletes volt”.
További értékelések:
@Stone: http://moly.hu/ertekelesek/829568
@amnaen: http://moly.hu/ertekelesek/317117
@ÁrnyékVirág: http://moly.hu/ertekelesek/853042
@pomesz: http://moly.hu/ertekelesek/215522

Itt sincs másképp, mint odafent. Itt, a legmélyebb depresszió közelében is attól rettegsz, hogy még egy cigaretta és megszokod. (@ladyBird: http://moly.hu/idezetek/4679) (…) mert humorérzék nélkül élni lehetetlen. De legalábbis kutyanehéz. (@Ciccnyog: http://moly.hu/idezetek/129746)

A Lázár apokrifek című kötet tárcanovellákat tartalmaz (81 olvasás).
Hogy mit gondolnak róla a molyok?
@Avraham: ”Se füle, se farka. Én legalábbis nem találtam meg.”
@cseri: “Vannak olyan írók, akiktől nem akarok – vagyis akarok, de nem megy – mást olvasni, csak azt az egy regényt, ami. Bulgakov ilyen, és még Bartis.
Ez persze nem regény. Talán így könnyebb. És vannak benne igen jó mondatok.”
@HAri: ”Bartis , mint tárcaíró? Hm… ez érdekes gondoltam, és belelapoztam. Egyszer csak vége lett a könyvnek. Még! Még!”
@tgorsy: ”Remélem nem követek el blaszfémiát ha azt mondom: Mint a Biblia. Minden napra.”

2010-ben jelent meg Bartis Attila és Kemény István interjúkötete, melyben beszélnek mindenről, amiről lehet . (42 olvasás)
@tgorsy, noha kedveli a szerzőt, úgy érzi: “Nem való ez nekem. Tőle igen, Róla még így sem.”
@HAri szerint: “Ez annyira semmi extra, hogy ez már maga a színezüst igazi valami.” http://moly.hu/ertekelesek/555189
@egy_ember-ből egy szonettet csalogatott elő a kötet:

Attila, ne ródd föl sohase apádnak sorsát. (Bartis Ferenc: Legenda fiamnak)

Hogy mit gondol Bartis Attila a sorsról, azt innen tudhatjátok meg: http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/1739-megkerdeztuek-bartis-attilat

Hogy mit gondol otthonokról, megbocsátásról, korszerűségről és korszerűtlenségről, a szabadság változatairól, szülőföldről, múltról, arról itt (is) olvashattok: http://multikult.transindex.ro/?cikk=10796

A Bárkában olvashatunk a véletlenekről és csodákról is:

" Néhány évvel ezelőtt az Alexandra Pódiumon Kőrössi P. József vendége volt, amikor is egy furcsa dolog történt. A színpadon megcsörrent a telefonja. Édesapja telefonszámát jelezte ki, aki akkoriban halt meg. Nagyon megdöbbent, hogy lehet ez. Emlékezetes eset. Barátságban van az ilyen megmagyarázhatatlan esetekkel? A riportkönyvben is van szó ilyen véletlenekről. Mit gondol, mi volt ez? Akkor ott egy jó percre megállt a beszélgetés.

Isten igazából az a csoda, hogy csak egy jó percre állt meg a beszélgetés. Én akkor azt hittem, hogy végleg megállt. Nem tudom véletlennek tekinteni az ilyesmit, még abban az esetben se, ha van a történtekre egy olyan racionális magyarázat, amely alapján akár annak is tekinthetném. Erre volt racionális magyarázat. Nagyon egyszerű dolog történt. Amikor Apám bekerült a kórházba, András Lacitól (akiről elég sok szó esik a beszélgetős könyvben, Lacival és Istvánnal mi egy elég erős háromszöget alkotunk már huszonöt éve), szóval Lacitól kölcsönkértem egy telefonkártyát, mert az Apámé már nem működött. Apám meghalt. Utána visszaadtam a kártyát Lacinak, akinek épp megjött az édesanyja Kanadából, és ugyanezt a kártyát használta. Akkor tette be a telefonba, és véletlenül rossz gombot nyomott meg, így véletlenül fölhívott engem, ott a beszélgetés kellős közepén. Én pedig az életben először bekapcsolva felejtettem a telefonom egy közszerepléskor. Ráadásul úgy, hogy előtte a mosdóban elővettem, hogy kikapcsoljam, és véletlenül mégse kapcsoltam ki. A telefon pedig megszólalt, és azt jelezte, hogy Apám hív a kórházból. Szóval túl sok ebben a véletlen ahhoz, hogy véletlen legyen."

Hát igen: Attól, hogy le tudok írni egy feldöntött nyolcast, még nem értem a végtelent. (@Maya: http://moly.hu/idezetek/69878)

Voltak azonban idők, mikor még úgy tűnt, valahol minden érthető.

Fekszem hanyatt a fűben. Nálunk
még zöld a föld és kék a lég.
Ím, a glóbusz a vánkosom,
s takaróm a csillagszőttes ég…
(Csak itthon lehetek ilyen gazdag.)

(Bartis Ferenc: Fekszem hanyatt)

Aztán egyesek rájöttek, talán már sehol sem igazán zöld a föld és kék a lég. És voltak, akik végig visszakövetelték ezt a zöldet és a kéket, és hittek is abban, hogy ez sikerülhet.
Például Wass Albert.
@pepike a Kard és kasza évszázadokat átívelő történetében ismerhette fel ezt a hitet: http://moly.hu/ertekelesek/936530
@mallinalli a végül tényleg elvásó vörös csillagról olvasott: http://moly.hu/ertekelesek/943783
@robinson és @Dominic_Blazir értékeléseiből úgy tűnik, az új otthonról szóló írásoknak már nincs meg az a bizonyos varázsa: http://moly.hu/ertekelesek/930141, http://moly.hu/ertekelesek/940210
@mazsolafa is inkább Erdélyt választotta:

@Nicholas_Flood is egy mitikus Erdélyt fedezett fel:

Nem az a szülőföld,
ahonnan indulunk,
hanem: ahová
vissza is térünk.

(Bartis Ferenc: Szülőföld)

Ebben a hónapban is sokan választották az Ábellel való kalandozást.
@Christine_ nek “Nem igazán lopta be magát a szívébe” a kis legény története.
@Poccahontas-nak viszont “Örök kedvence lesz” http://moly.hu/ertekelesek/942343
@ervinke73-tól megtudjuk, szerinte mit jelent hazatérni: http://moly.hu/ertekelesek/937879

@Netelka annyira szívébe zárta Ábelünket, hogy kész követni őt a nagyvárosba:
@Dorqa pedig még Amerikába is elkísérte. Nem, Ámerika ez esetben sem az igazi… http://moly.hu/ertekelesek/934211

Áprilisban a szülőföld meséi is megelevenedtek:
@olvasóbarát Benedek Elek Székelyföldi mondák és mesék című válogatását olvasta: http://moly.hu/ertekelesek/929387
@mohapapa Sütő mesejátékát
@vicomte pedig igazi csemegét fedezett fel: Bánffy Miklós egy “süldőírói (?) könyvecskéjét” 1896-ból, melynek száz év után történő, 2007-es második kiadása igazi irodalomtörténeti szenzációnak nevezhető.

Az ifjúsági irodalom sem maradt olvasók nélkül.
@jezsek Fodor Sándor Fülöpkéjével ismerkedett meg: http://moly.hu/ertekelesek/942423
@cotta pedig Gion Nándorral és regényeinek gyerek-, kamaszhőseivel fedezte fel az újvidéki magyar falvak világát: http://moly.hu/ertekelesek/938639

Szélcsend volt és kidőlt a fenyő (Bartis Ferenc: Szárhegyi elégia)
Megőrizzük…

Semmi különös, csak
lila karikás a szemem,
a verejték homlokomon kiver (Bartis Ferenc: Semmi különös, csak)

Ennek ellenére: remélj, úgy álmodj, hogy az éjszaka elmúltával a te álmodat örökölje a hajnal. (Bartis Ferenc: Otthon, fiammal)
És