De nem csak könnyeket vagyunk képesek egymás szemébe csalni, hanem képesek vagyunk gyerekek módjára önfeledten örülni, kacagni és mókázni, ugrani minden egyes poénra, húzni egymást akár a végtelenségig is. Erre találtuk ki két közös polcunkat is, ahová mindazok az „aranyköpések” kerülnek, amelyek említésekor bizony könny gyűlik a szemünkben és nem a meghatottságtól, hanem az ordenálé röhögéstől, amit ilyenkor produkálni szoktunk. Íme, az idézetes polcunk: http://moly.hu/polcok/idezetek-a-tatabanyai-molyoktol
Idétlenségünk határtalan:
Első Molyszülinapon:
@Galambdúc: -Van az a könyv, a Lottón nyertem.
@MiraRami (orrfújás közben, a zsepi mögül): -És mi a címe?
@Galambdúc: -Hát ez a címe! Lottón nyertem!
@MiraRami: -Jaaaa, azt hittem, a lottón nyertél egy könyvet… :)
Persze van a közös könyveinknek is polca, jó és rossz élményekkel egyaránt tarkítva. Ezek azon könyvek, amelyek egy-egy Molyt találkozó alkalmával kölcsönzésre kerülnek, megmutatjuk őket, vagy csak beszélünk róluk vagy valami okból fontosak nekünk. Közös könyveink polca: http://moly.hu/polcok/tatabanyai-molytali-mindenkori-konyvei
És hogy mit jelent nekünk a TMK?
@JamiC: „Szóval csajok, csak annyit szeretnék mondani nektek, hogy nagyon örülök, hogy egy véletlen folytán idetaláltam a molyra, aztán néhány hónap után Rátok találtam, örülök, hogy el mertem menni az első talira decemberben, és nagyon örülök, hogy befogadtatok magatok közé! Mindig szuper veletek találkozni! :)”
@MiraRami: „A molyon láttam, és én is el fogom olvasni.” Ezzel kezdődött minden. @Reneé mutatott be a moly.hu kis világának. Majd teltek az idők, függő lettem. És egyszercsak beütött a krach. Egy levél a semmiből, egy társaság hatalmas barátságának kezdete.
@Rézangyal első sorai:"Kedves tatabányaiak, tataiak!" Bizony, ez nekem szólt! Végre kimozdulhatok, végre megismerhetek új embereket, miközben nem kell merevrészeg embereken átmásznom, miközben ki sem látok a cigifüstből, de nem kell báli ruhát öltenem és a spanyol etikett szabályai szerint pukedliznem sem. És akkor olyan sokan jeleztek, de valahogy mégiscsak a kemény mag maradt. De mi nem csüggedtünk. Így újabb és újabb taggal bővült a kör, ezzel is igazolva, amit már csaknem egy éve állíttottunk, hogy bárkit szívesen látunk. És még senki sem panaszkodott, csakránkszokott .
Mennyi közös történet! Mert mi tudjuk, hogy mire való a szolárdesztilláló. Mert mi tudjuk, hogyan kell jó teát csinálni. Mert mi ismerjük a Titkot (még ha Keanu Reeves nem is jött még össze). És mert közöttünk bárki önmaga lehet. Hogyan mondjam el, mit is jelent a tatabányai moly nekem?! Ott van a mindennapjaimban, és a különleges eseményekkor. Együtt aggódunk a kihívások előtt, együtt örülünk a sikereknek, együtt éljük túl a kudarcokat.
Minden hónapban egy délutánra elfelejteni a gondokat, felvidulni, mesélni és hallgani. De minden nap megosztani egymással az élményeket. Nekem erről szól a TatabányaiMoly.
És végezetül, mivel így kezdtem, hogy immáron Londonból írom e sorokat, álljon itt örök emlékül a kiutazásom előtti utolsó Molytali képes beszámolója, annak reményében, hogy mindez ugyanilyen intezivítással fog folytatódni ezután is.
