Beszt-Zeller

Egyszerűen imádom. :)
Nem is tudok mást mondani, kezdem sajnálni, hogy csak három kötetes a sorozat- na és persze ide nekem most azonnal a harmadik részét, különben robbanok érzéssel írok most ide, – viszont az az igazság, hogy nagyon régen volt már a kezemben olyan könyv, mint ez, amin ennyit nevethettem, és amin folyton csak mosolyogtam, mert vicces volt és izgalmas, kiszámíthatatlan és érdekes… – hajrá Gwenny!, szurkolok neked, és Gideon… Arhhh!, – és persze személyes kedvencemmé vált a vízköpő Xemerius, – pedig az első fél oldalon még milyen ellenszenves volt!-, és hát úgy ahogy van ez a regény, nem is tudom, mit mondjak, valahogy más, mint a többi, kiemelkedik a tucat sorozatok közül, a stílusa, a közvetlensége, a humora miatt. Lehet, ő az igazi? ( Úgy értem az ifjúsági regények között, de egyébként nagyon is lehetséges. ) Személyes kedvencemmé avanzsálom. Nagyon, nagyon szerettem, biztos elolvasom még párszor.

Tavaly már olvastam angolul, tehát nagyon is jól ismertem, kedvenc, stb. De azt hiszem, elég azt mondanom, hogy tegnap gyakorlatilag hajnal 3-ig egyben kiolvastam, nem tudtam letenni. Gratulálok @Adrienn_Neset -nek a fordításért, nagyszerű munkát végzett.
Nekem ez a könyv elvitte a legjobb kortárs realista YA könyv díját, már tavaly is. Nagyon szerethetők a karakterek, élnek, az írónő humora annyira jó, hogy hangosan kell végig nevetni. Alex Fuentes karaktere etalon lett, nálam lehet jelentkezni a magyar fan klubba.
Mivel a sorozatban van még két rész, epedve várom, hogy azok is megjelenjenek magyarul minél hamarabb. Kedves Könyvmolyképző neked is köszönöm:)

Nem egyszerű könyv. Telve érzésekkel, érzelmekkel, olyan különös módon megírva, mintha egyszerre érezném az egész világ érzéseit. Az olasz paradicsomszedőét, Josheph elidegenedését, a kutyám nyugtalanságát. Szerettem ezt a könyvet, féltem ettől a könyvtől, éreztem ezzel a könyvvel.

Most már csak egy kérdés maradt: neked van valami különleges képességed?

Az első olyan YA könyv, ahol tökéletesen egyetértek a besorolással, ráadásul olyan izgalmas és olyan stílusban íródott, hogy egyaránt bátran ajánlom egy 14 évesnek és a velem egyidős unokahúgomnak is akár.
Csavaros kis történet, ahol a szálakat az író végig biztos kézzel tartja kezei között. :) Az elején úgy körém szőtte a hálóját a könyv, hogy a közepétől már letenni sem tudtam, muszáj volt egész éjjel olvasnom. ;)
Abszolút VEDD (meg) és OLVASD (többször) kategória!

Kicsit többet vártam volna az egekbe magasztalt Lauren Olivertől. A világ kidolgozatlan, néhol kusza és sokszor unalmas. A végén is már azt lestem, mikor fejeződik be, sőt az összes csattanóra rájöttem az elején. Mindezek mellett nem mondanám rossz könyvnek. De semmi különös.

Anderson úgy használja a szavakat, mint Monet az ecsetet. Megbabonáz, képes vagy újra és újra elolvasni egy szóösszetételt, vagy jelzőt. Arra született, hogy írjon. Írjon nekem, nekünk, mindenkinek. Mi pedig csüngünk a szavain.
A könyv témájához nem tudok hozzászólni, hisz az én étvágyam még több is, mint egészséges, de elhittem neki, mit érezhetett Lia. A történet azonban ennél sokkal többről szól. A gyászról, önzésről, bűntudatról, családról, barátságról, önutálatról, és a szeretetről. Csodálatos és egyben rémisztő utazás a tudatalattiban, egy ijedt lány szemszögéből.

Nagyszerű kezdeményezés a kiadó részéről az ARC példányokkal elérhetővé tenni a könyvet az igazi kiadás előtt. Nekik óriási gratula!
Ez a történet egy valóságos olvasztótégelye a klasszikusnak számító tündérmeséknek, Shakespeare-től elkezdve a Labyrinth című filmig. És mindezt nem rejtette véka alá az írónő, nevén nevez több művet, és átveszi a szereplők neveit is. Ez engem nagyon zavart. Bár el tudom képzelni, hogy egy nem túl olvasott 12-16 éves ezt észre sem veszi.
Egy mondatban a történet: A szegény lány küldetésre megy, hogy megmentse testvérét a félelmetes királytól, aki azt akarja, hogy az övé legyen, de a lány szíve már foglalt, kétszeresen is, egyrészt ott a barátja, másrészt a herceg, aki bár hideg, de hát love at first sight.
Mindezek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra!

Olvastam már nagyon sok könyvet, közüllük elég sok sci-fi regényt. Volt közöttük nagyon jó és kevésbé jó, elgondolkoztató, szórakoztató, mondanivalóval, filozófikus gondolatokkal teletűzdelt, vagy épp akciódús, lassabb, pörgősebb. Egyszóval: mindenféle. Orson Scott Cardtól is olvastam már könyvet, nem is egyet. De ilyet, mint ez a könyv, még nem olvastam!
Kicsit már hagytam ülepedni, rendeződni a gondolataimat, de még nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom fogalmazni a gondolataimat, érzéseimet.
Egy világ, ahol az egész bolygó összefog a külső fenyegetéssel szemben. Egy világ, ahol a szabályozzák a születéseket és a gyerekeket tesztelik, ha megfelelnek, akkor 6 évesen elszakítják a szülőktől és katonai iskolába viszik őket. Egy világ, ahol a gyerekekből harci gépezetet fejlesztenek. Ahol a gyermeki ártatlanság semmit nem ér és egyben a legnagyobb kincs. Ahol ezek a fiatalok nagyobb tehernek és komolyabb próbáknak vannak kitéve, mint a legtöbb felnőtt. Ahol a logika és a kreativitás fejlesztése az elsődleges egy még fontosabb cél érdekében.
A könyv már az elején megfogott. Hogy fiatalok a szereplők? Nem viselkedtek úgy. Vagy ha igen, akkor annak jó oka volt. Inkább úgy éreztem, hogy bölcs öregek vannak fiatal testekbe zárva. A regény olvasmányos, érdekes. A helyzetek, a reakciók és a játékok leírása is nagyon tetszett. Nem volt itt semmi félrebeszélés, minden esetben csak a lényeget kapja az olvasó, az eszenciát, mégis olyan mélységekig merülünk a gyermeki lélekben, amilyet eddig még sehol nem tapasztaltam. Ennek a könyvnek annyi, de annyi mondanivalója van, hogy még mostanra sem tudtam igazán felfogni. Ha egy szóban kellene összefoglalnom a véleményemet, akkor azt mondanám, hogy FANTASZTIKUS. A 2011-es év utolsó olvasásaként méltó koronája az évben olvasott rengeteg könyvnek.
Még annyit tennék hozzá, hogy a Dáin Kiadó méltó külsőt kölcsönzött ennek a történetnek. Ez a kiadás gyönyörűre sikerült, a fordítás (újrafordítás történt) szerintem nagyon jól sikerült. És ami a legfontosabb: a szövegben nem volt egy hiba sem (vagy nem vettem észre). Nem is vártam mást, mert ez a kiadó mindig csak ilyen minőséget enged a nyomdába kerülni. Gratulálok nekik! És természetesen várom a folytatást.

Azt mondják, ez olyan, mint egy akció film. Egy valamit felejtettek el velem közölni, hogy olyan mint egy Sy-fy original vagy egy Asylum film. (Stonehenge Apocalypse vagy Titanic 2.) Veronica Roth 22 éves és látszik, hogy szeret innen-onnan ötletet belopni, ami nem lenne gond, ha legalább értelmesen építené fel a történetét. A világ rossz, a karakterek semmilyenek, a történetet pedig, ha azt mondom sablonos és kiszámítható… akkor keveset mondtam. A fogalmazás. meg. elég. idegesítően. gyerekes. Szerkesztőt. sem. sokat. látott. a könyv. És hogy ti is átéljétek a Divergent hatást, íme egy rövid szórólap:

"MEG AKAROD MENTENI A VILÁGOT? JELENTKEZZ A DIVERGENT PROGRAMUNKRA!

Amit elvárunk:
LEGYÉL! BÁTOR!
Legyél sötét, ha háromszor eléd tesznek valamit, fel ne fogd, csak akkor, mikor már túl késő.
Ölesd meg az összes barátodat és ismerősödet, mert TE BÁTOR VAGY!
Legyél mindenkinél szebb, okosabb, ügyesebb. (Nem baj, ha gyerekesnek tartod az alakod, garantáltan csatoljuk az akciós három pasit a programhoz, akik habzó szájjal ugranak a golyók elé.)
NEM MELLESLEG! LEGYÉL! BÁTOR!
Ha fegyveres embert látsz, legyen a reakciód az, hogy feléjük szaladsz és megöleled és/vagy orrba vered őket ÚGYHOGY NEM LŐNEK MEG!
Ha meglőnek, akkor még fuss három órán keresztül és rambózz le mindenkit!
ÉS LEGYÉL BÁTOR!

Amit mi nyújtunk:
Kiképző programunkból egy hét alatt garantáltan megtanulsz minden létező fegyverrel bánni és mindenből fekete öves leszel.
Olyan proteinben, nutreinben és szeretetben gazdag kaját adunk, amitől egy hét alatt olyan izmos leszel, hogy nem férsz bele a régi ruháidba.
A második és harmadik héten a kiképzés keretei között szexi ruhákat, fájdalommentes tetoválásokat és sminket is biztosítunk.

FIGYELEM! Felelősséget nem vállalunk véletlen szemkiszúrásért és nemi erőszak próbálkozásért, ezeken amúgy is túl kell tenni magad, HA BÁTOR VAGY! És azért egy süti mindig segít, vagy egy szemceruza.

Tanoncainknak bármikor rendelkezésére áll a permetuum mobile vonat, amit a SZERETET HAJT! (Ezt az üzemanyag ötletet @Nancy-től loptam.)

Jelige: Disztópiás regényt akarok írni, sok regényből összeollózva, de nem ment.
Határidő: A zombi apokalipszis vége
NE FELEDJÉTEK! BE! BRAVE!"

Azon gondoltam Nalini Singh könyvei mitől tűnnek ki az urban fantasy tengerből, mi az ami miatt engem eddig mind az 5 könyv amit tőle olvastam megfogott. Arra jutottam, hogy sokkal tehetségesebben teremt különleges világokat mint a hasonszőrű alakváltós, angyalos, speckó lényes könyvek szerzői (tisztelet az ismert és ismeretlen kivételeknek). Ez az a különbség, ami miatt boldogan falom a regény oldalait, nem törődve a sablonokkal, amiben szintén bővelkedik.
A könyv középpontjában most is egy nagy egymásra találás áll, szerethetőek a szereplők, fontos karakter maradt Lucas és Sasha. A háttér történet még mindig nagyon jó. Szerencsére úgy tűnik, nem lesz Ward betegséges a sorozat, már most előre mutat a sztori, érdekes dolgokat előrevetítve a Dark River falka életéről, és a Mentál társadalom sorsáról.

Alapvetően tetszett. Jó volt az elgondolás (Legyek ura és természet feletti erők), olvastatta magát (két nap alatt végeztem ki), bár néhol kissé esetlen volt a fogalmazásmód (megint máshol pedig érzékletes). A szerkesztő nagyon hanyag munkát végzett (vagy a fordító, vagy az író): gyakran olyan szereplőket szólaltatnak meg, akik amúgy nem beszélnek az adott szituációban, ez eléggé idegesítő néhol. Ennek ellenére kíváncsi vagyok, mit hoz ki az író a folytatásban. Első kötetnek kellő képpen izgalmas, az biztos.