A Gyűrűk Ura és Középfölde hatása a fantasy irodalomra
Bár sokan úgy vélik, hogy a fantasy irodalom Tolkien professzor könyveinek megjelenése előtt nem is létezett, de ez tévedés. A harmincas években nem csak a Poe és követőinek munkásságát például vevő gótikus stílusú rémtörténetek, hanem a lovagregények és pikareszkek kalandos hangulatát a kelta és germán mítoszok boszorkánysággal és szörnyekkel teli világát ötvözve íródtak az első pszeudo-középkori/ókori környezetbe helyezett kard és boszorkányság történetek is. Ezek közül a legmaradandóbbak alkotó, hazánkban is ismert szerzők: Robert E. Howard, akinek hyboriai korban játszódó Conan történetei, valamint Fritz Leiber, akinek Ffhard és Szürke Egerész főszereplésével Lankhmarban játszódó novellái már a ’30-as években közkedveltek voltak.
Tolkien azonban három dologban vitathatatlanul felülmúlta a kortársait: kidolgozottságban, irodalmi igényességben, és nem utolsó sorban, terjedelemben.
Bár az említett írók is kreáltak egy-egy sajátos mítoszt és világot a történeteik háttereként, de Középfölde ezeket mind fölényesen maga mögé utasítja a részletgazdagságát tekintve.
Tolkien a történeteinek helyszínül szolgáló világ minden szegletét egy igazi tudós aprólékosságával, a szó legszorosabb értelmében, évtizedes munkával dolgozta ki. A könyvei elsöprő sikerének ez a kidolgozottság az egyik pillérje.
A másik, az a lenyűgöző mitológia, amelynek legfontosabb alapjául a borongós északi és kelta regék és mondák szolgáltak. Ezeket a mitológiai elemeket és történeti forrásokat úgy sikerült egyénivé formálnia, hogy bár az északi mítoszokban járatosak számára sok ismerős motívum megmaradt (Edda ének, Beowulf saga, Kalevala, Nibelung mondakör), mégis új és egyedi ízt sikerült hozzájuk tennie.
A harmadik – s talán a megjelenés pillanatában a legfontosabb – az volt, hogy a regény főszereplői nem rettenthetetlen lovagok, vad barbárok, vagy furfangos szélhámosok voltak, hanem a jámbor, békeszerető – nem is csak nyomokban a derék, angol nyárspolgárokra hajazó – hobbitok lettek.
A Hobbit maga is szép sikert aratott, de a világhírt A Gyűrűk Ura hozta meg Tolkien számára.
A megjelenést követően százával alapultak a klubok, irodalmi körök és társaságok, amelyek fő feladatuknak tekintették a könyvnek és világának minél tökéletesebb megismerését.
A fantasy irodalomban pedig természetesen azon nyomban megjelentek a követőek (és sajnos az epigonok is) amelynek nyomán tucatszám adták ki a Tolkien műveire (s nem pedig annak forrásaira) alapozva íródott sorozatokat.
Mert Tolkien könyvével még egy dolog gyökeret vert a műfajban: egy vérbeli fantasy szerző azóta legalább trilógiában gondolkozik, ha egy történet elbeszélésről van szó.
Tolkien világának természetesen rengeteg hazai rajongója van, s közülük sokan tagjai a Magyar Tolkien Társaságnak, amely legnagyobb hazai szervezet, amely a professzor életművével foglalkozik. Honlapjuk: http://www.tolkien.hu/
@dontpanic szintén tagja ennek a társaságnak, s az ehhez kapcsolódó emlékeiről és érzéseiről ír ebben a karcban: http://moly.hu/karcok/120436
S még egy karc, @kvzs által, amelyben az idei Tolkien születésnapról esik szó: http://moly.hu/karcok/132661
S hogy milyen egy igazi, fanatikus rajongó? @Nita_Könyvgalaxis talált egyet: http://moly.hu/karcok/133489
Magához a Tolkien munkásságához több kihívás is kapcsolódik a molyon:
@Anamie a trilógiára készített kihívást: http://moly.hu/kihivasok/a-gyuruk-ura-30-eves-jubileum (Ezt, a kihívásgazdával kapcsolatos sajnálatos problémák miatt, célszerű lenne, ha valaki megörökölné)
@Algernon a világhoz kapcsolódóan hirdette meg a sajátját: http://moly.hu/kihivasok/kulonos-vilag-ez-az-emberfolotti-vagy-emberalatti-lenyekkel-benepesitett-kozepfolde
@Vizsla a teljes tolkieni életművet szemelte ki: http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-j-r-r-tolkien-t
(illusztráció: Lucas Graciano)