A képzelet birodalmai

A hónap témája: Neil Gaiman, a sötét mesék mestere

Ebben a hónapban egy újabb személyes kedvencemre kerítek sort, aki valamikor a ’90-es évek végén ismét visszacsempészte az életembe a meséket, amiért múlhatatlan hálával tartozom neki.

Az akkor még hazánkban teljesen ismeretlen Gaiman nevével először a Rúna magazinban találkoztam, ahol leközölték az egyik legnyugtalanítóbb, és sokak számára emészthetetlenül botrányosnak számító novelláját, a Hó, tükör, almákat.
Ez a novella Hófehérke történetének minden addiginál kényelmetlenebb szemszögből történő bemutatásával, elemi erővel rázza ki az olvasót abból a hamis bizonyosságból, miszerint a mesék gyermekek számára íródtak.
Gaiman maga így beszél erről a Tükör és füst c. kötetben a Gondolatok a mítoszokról c. írásában:
« Jó néhány hónappal ezelőtt egy távoli országban találtam magam – amin én is meglepődtem némileg – ahol egy szimpóziumon vettem részt: mítoszokról és tündérmesékről szólt. (…)
„Miért használja íráskor a mítoszokat és tündérmeséket?” – kérdezte tőlem az egyik. „Mert erejük van” – magyaráztam, és figyeltem, amint az akadémikusok meg a tanulók kétkedően bólogatnak. Hajlandóak voltak rá, hogy feltételezzék: talán igaz lehet, amit mondtam, de csak mintha egy tudományos kísérlethez kéne feltételezés, időlegesen. Nem hittek benne.
Úgy volt, hogy a következő délelőtt során hivatalos felszólalást teszek a mítoszok és tündérmesék tárgykörében. És amikor eljött az idő, félredobtam a jegyzeteimet, és ahelyett, hogy előadást tartottam volna nekik, felolvastam egy történetet.
Hófehérke történetének újramesélt története volt a gonosz mostoha-királynő szemszögéből. (…)
Egyike a legerősebb írásaimnak, amiket valaha is papírra vetettem. Ha egyedül olvasod, nyugtalanítóan hathat. Hogy a szerző olvassa fel épp neked egy pódiumról, és ez a tündérmesékről szóló konferencia e napjának első eseménye (így, utólag visszatekintve a dologra) valószínűleg igen megrázó élmény volt a hallgatóság számára, (…)
A történet végén, ami végül is csupán a „Hófehérke és a hét törpe” volt, a több tucat embernyi közönség sápadtnak és felkavartnak látszott, mint akik épp most szálltak le a hullámvasútról, vagy mint a tengerészek, akik épp csak kiléptek a szárazföldre.
„Mint ahogy mondtam, ezeknek a történeteknek erejük van” – így fejeztem be. Ezúttal úgy tűnt, sokkal inkább hajlandóak hinni nekem. »

Higgyünk hát közösen a mesékben!

A szerző adatlapja: http://moly.hu/szerzok/neil-gaiman
Művei: http://moly.hu/polcok/neil-gaiman-2

Itt a molyon is meglehetősen népszerű, amit nem csak a könyveinek magas olvasottsága (melyek közül magasan a Csillagpor vezet), hanem a személyéhez kapcsolódó két kihívás is jelez:

http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-ujra-neil-gaiman-t @Rézangyal
http://moly.hu/kihivasok/csillaghullas-csillagporral @Liliane_Evans

Élete és munkássága

Gaiman angliai születésű, de 1992 óta az USA-ban, Mineapolis közelében egy ódon, gótikus udvarházban él, az első házasságából származó három gyermekével és második feleségével. (Az illusztráció a házának könyvtárát és a boldog párt mutatja.)
Elsősorban a fantasy és horror történeteiről lett híres és elismert, habár pályája elején magazinok és napilapok számára számtalan újságcikket is írt és ezek mellett az ő nevéhez fűződik egy a Duran Duranról szóló monográfia, tovább Douglas Adams Útikalauzához írt komplett útmutató (Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companion ) is.
Elsősorban a rövidebb lélegzetű műveket alkot (az Amerikai Istenek az egyetlen igazán tekintélyes terjedelmű írása) de a novellái és a regényei valóságos ötletparádék, melyekben olyan sziporkák tömkelege található, amelyek láttán az olvasó úgy érzi, hogy csupán pillanatnyi bepillantást nyert egy élő és lélegző fantáziavilágba, amely több tucatnyi történetre elég muníciót hordoz magában.
A fantasyn kívül írt néhány sci-fi novellát (többek között még a Mátrix világához is, Góliát címmel) valamint sok ifjúsági és néhány kimondottan gyerekregényt, illetve képeskönyvet, melyekből soha sem hiányozhat az a fajta rémmesébe illő izgalom, amely Gaiman védjegyévé vált.
Bár nem számít ezzel egyedülállónak, de meg kell említeni, hogy számos nagyhatású és díjnyertes írása merít régi történetekből vagy mesékből (mint a már említett Hó, tükör, almák) illetve előszeretettel nyúl a nagy elődök műveihez.
Az egyik visszatérő témája a gótikus horror XX. századi nagymestere, H. P. Lovecraft, Cthulhu mítosza, amelyhez több, meglehetősen sajátságos történetet is fűzött, amelyek közül a sokszorosan díjnyertes A Study in Emerald (magyarul Smaragdzöld tanulmány) c. novellában a klasszikus Sherlock Holmes sztorit (A Study in Scarlet – Bíborvörös dolgozószoba) adoptálja egy olyan Brit Birodalomba, amelynek arisztokráciáját a Lovecraft Nagy Öregjei alkotják.
Mindenképpen említeni kell még azt a szoros barátságot, amely Tori Amoshoz fűzi. A munkásságuk során rengeteg helyen hivatkoznak egymásra: Gaiman több novellájában és regényében is megjelenik Tori különböző formában (pl. a Csillagpor kicsit hiú, beszélő fája), de az énekesnő több számát is Gaiman írásai inspirálták.
http://www.youtube.com/watch?v=3uho2NQw1GY

Egy extra érdekesség: Gaimen virtuálisan körbejárható könyvtára @doryan karca: http://moly.hu/karcok/118489

http://en.wikipedia.org/wiki/Neil_Gaiman
http://www.neilgaiman.com/

Filmes kapcsolódások

Gaiman az írás mellett elég hamar belekóstolt a filmes szakmába is. 1996-ban került először közvetlen kapcsolatba a filmezéssel, amikor a BBC megbízására megírta a londoni metró által összekötött, mágikus alvilágában játszódó Sosehol forgatókönyvét, melyet hamarosan a szintén általa formába öntött regényváltozat követett.
A mozihoz az első közvetlen kapcsolata a Sosehol sikerét követően a kultikus anime, a Vadon hercegnője angol szövegkönyvének megírása volt.
Kevesen tudják, de ő volt az egyetlen, aki a sorozat kreátorán kívül írhatott egy epizódot a Babylon 5-höz is. Sőt, a sorozat egyik faja, a Gaimek tisztelgés előtte és a Sandman képregények előtt.
Hosszabb kihagyás után a 2005-ös alacsony költségvetésű, néhol engem a Végtelen történet komorabb verziójára emlékeztető, Dave McKeannel (a Sandman képregények borítófestője) közösen jegyzett forgatókönyvű Tükörálarccal (Mirrormask) tért vissza a mozihoz, amely a független filmes fesztiválok kedvence és néhány díj nyertese lett.
2007-ben viszont már két nagy költségvetésű film is a nevéhez fűződik.
Forgatókönyvíróként jegyezte a Beowulfot, amely az egyik legismertebb viking saga, Beowulf és Grendel történetének látványos elemekkel tűzdelt, de mély karakterábrázolást, lelki vívódást és igazi drámai elemeket is felvonultató, teljes egészében számítógépes grafikával készített adaptációja volt.
A saját regényéből készült Csillagpor szintén igazi hollywoodi szuperprodukcióként került a közönség elé. A film lényegesen könnyedebb, sokkal látvány centrikusabb, és fordulataiban is inkább a nagyközönség mese és a happy end iránti igényét szolgálja, és így kevésbé szomorkás, mint az eredeti történet.
2007-ben a Hellboy 2 forgatása idején járt Magyarországon is, a rendező, Guillermo del Toro meghívására, aki megkérte, hogy nézze át a filmje forgatókönyvén, és csiszoljon még rajta. Ekkor nem csak az Indexnek adott interjút, de még dedikálásra is sikerült rávenni.
http://index.hu/kultur/klassz/ngaiman772/
2009-ben jelentkezett a következő filmmel, a Henry Selick (Karácsonyi lidércnyomás) által rendezett stop-motion technikával készült 3D-ben is vetített Coraline.
Több függőben lévő filmes projektje is van, ezek közül a Temető könyvének, a Sandman képregények oldalágának számító egyik Halál történetnek, a The High Cost of Livingnek, illetve az Amerikai Istenek HBO által történő megfilmesítésének van a közeljövőben reális esélye.
http://www.imdb.com/name/nm0301274/

Képregényírói karrierje

Gaiman a ’80-as évek derekát követően kezdett el igazán népszerűvé válni, amikor újító szellemmel telve Alan Moore (V, mint Vérbosszú; Watchmen) barátjaként berobbant a képregény szakmába. Az első sikeres próbálkozásait követően bízta meg az amerikai DC Comics (a Batman és a Supermen kiadója) felnőtt részlegének, a Vertigonak a vezetése azzal, hogy leheljen új életet egy régi karakterükbe, Sandmanbe, az Álmok Urába.
Gaiman ennek maradéktalanul eleget is tett. A kezdeti számokban még vissza-visszaköszönnek a DC univerzum más hősei (pl. a Hellblazer láncdohányos okkult nyomozója, John Constantine) és történetszálai, de idővel a Sandman képregények már teljesen önálló életet éltek, és abszolút nem volt elvárás a kapcsolódás az egyéb címekhez, sem az olvasók, sem a kiadó részéről.
Hosszú ideig csak angolul, illetve a neten illegális fordításban hozzáférhető Sandman kiadása a Cartaphilus kiadónak köszönhetően két éve indult el magyarul, és jelenleg a negyedik kötetnél tartanak, amelyekről rengeteg jó értékelés született az elmúlt időszakban. Ezek közül válogattam néhányat:

Prelűdök és noktürnök:
http://moly.hu/ertekelesek/818091 @Algernon
http://moly.hu/ertekelesek/776981 @Borga

Babaház:
http://moly.hu/ertekelesek/831552 @Shanara
@elefes értékelése, avagy egy szakmabeli véleménye a képregényről:
http://moly.hu/ertekelesek/735357

Álomország:
http://moly.hu/ertekelesek/830044 @pat
http://moly.hu/ertekelesek/828260 @Algernon

A párák évszaka:
http://moly.hu/ertekelesek/822556 @atalant
http://moly.hu/ertekelesek/826677 @fowler (az említett plecsni szerintem jó ötlet…:D)

Egy érdekes karc @Nita_Könyvgalaxis -tól
http://moly.hu/karcok/80143

Illetve a végül, de egyáltalán nem utolsósorban a @Csartak által összegyűjtött Sandman képeslapok: http://moly.hu/polcok/the-sandman-kepeslapjaim

Novelláskötetei

Magyarul két gyűjtemény olvasható tőle, amelyek közül véleményem szerint a Tükör és füst az, ami lényegesen jobb*. Az – eltekintve a kevesek által kedvelt, és általam is inkább „csodállak, ámde nem szeretlek” kategóriába sorolható versektől – szinte tökéletes keresztmetszetét adja annak, ami miatt érdemes, vagy éppen egyesek számára erősen kerülendő Gaiman olvasása.

@theodora rövid értékelése nagyjából össze is foglalja a lényeget: http://moly.hu/ertekelesek/832673

@johnjsherwood (egy magyar szakmabeli) véleménye a Törékeny holmikról, amely bár kritikus, de nehéz vele vitába szállni. http://moly.hu/ertekelesek/812469
@Shanara sem teszi, de az ő véleménye talán egy fokkal kedvezőbb. :) http://moly.hu/ertekelesek/732866

*Javaslom, hogy aki teheti, inkább a Beneficiumos első kiadást olvassa, ugyanis rövid belepislantás alapján is úgy tűnt, hogy az új fordítás kevésbé stílusos, mint a régi volt, sőt a könyv végéről az egyik előző karcomban már említett esszét le is hagyták.

Amerikai istenek (& Anansi fiúk)

Érdemes külön fejezetben megemlékezni erről a könyvről, amely 2001-ben, megjelenése évében a fantasy irodalom egyik legnagyobb szenzációjának számított. A könyv gyakorlatilag minden díjat (Bram Stoker, Hugo, Nebula, Locus) megnyert a saját kategóriájában, amelyre nevezték és szinte megjelenése pillanatában – teljes joggal – kultikus magasságokba emelték a rajongók. Hogy miért? Erre talán leginkább ez az idézet szolgál magyarázatul: http://moly.hu/idezetek/6304
@Csartak értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/762401

Az Anansi fiúk az Amerika istenek spin-off-ja, melyben az egyik ottani mellékszereplő isten, Anansi, a Pók gyermekei keverednek mindenféle vicces (s mivel Gaimanről van szó, azért kicsit szörnyűséges) kalandokban P.G. Wodehouse stílusában. Számomra nem csupán a tényleg felismerhetően wodehousei bonyodalmak miatt volt kedves ez a kötet, hanem a Pók valódi afrikai meséket és legendákat idéző történetei miatt, melyeket én még egészén kisgyerekkoromban hallottam először Rémusz bácsi meséiként – igaz, azokban nem a pók, hanem a nyúl volt a ravasz jószág…
@arya nem csak a könyvről, hanem arról az érzésről is ír, ami engem is el-elfog Gaiman olvasása közben. http://moly.hu/ertekelesek/826739
@alaurent rendkívül alapos, de enyhén spoileres ismertetője a viszonylag kevés csillag ellenére szerintem határozottan pozitív képet fest a könyvről és a szerzőről. http://moly.hu/ertekelesek/720763

Ifjúsági regények & képeskönyvek

Temető könyve – nem véletlen a címbeli hasonlóság a Dzsungel könyvére; itt is egy árván maradt kisfiú nő föl a hétköznapi értelemben vett civilizációtól távol, de itt nem az állatok, hanem a legalább annyira fura szerzetnek számító holt lelkek veszik pártfogásba a kis Sent. Sajnos ennél a regénynél is éreztem azt, amit a Tükör és füst újrafordításánál, hogy az Agave olyan fordítókat kér fel, akik jók ugyan szakmailag, de nem szívügyük a könyv, csupán egy rutinból elvégzendő feladat – erre a legszomorúbb példa a ghoulok vámpírként való szerepeltetése, ami a rutinos fantasyt olvasók számára botrányos, a kevésbé járatosak számára talán nem az, viszont érthetetlenné teszi azt a pár epizódot, amelyben felbukkannak.
Talán @Gabi_Chan volt az, aki legszebben megfogalmazta, hogy miért is jó ez a könyv:
http://moly.hu/ertekelesek/820080
@poggi pedig felfedezte, hogy Gaiman úgy hat rá, mint narkotikum (s ezzel az érzéssel nincs egyedül, szerintem): http://moly.hu/ertekelesek/827923
@krlany pedig megörvendeztetett minket egy dallal, ki mástól, mint Tori Amostól: http://moly.hu/karcok/92787

Coraline – Ismerős történet lehet bárkinek, aki valaha is gyerekként érzete úgy, hogy terhére van a szüleinek, és erősen ajánlott azoknak a szülőknek, akik néha azt éreztetik a gyerekükkel, hogy a terhükre van. ;-)
@Valcsa kicsit régebbi, de szerintem határozottan olvasásra buzdító véleménye.
http://moly.hu/ertekelesek/760972
@mama_gold –nak már koránt sem tetszett ennyire, de az ő véleménye is nagyon korrekt. Gaiman valóban olyan, ahogy leírja: beteg, gonosz és fura… de nem hagyja hidegen az embert.
http://moly.hu/ertekelesek/825538
@Jeffi viszont örülhetett annak, hogy @mama_gold nem szerette a könyvet, mert így az hozzá került, s ez a szép ebben a mi molyos közösségünkben, ahol mindenki megtalálja az ízléséhez illő olvasmányt, s ha kell, ilyen ajándékokkal lepjük meg egymást. :)
http://moly.hu/karcok/112927

Farkasok a falban – meglehetősen vegyes visszhangot kiváltó mű, én magam sem írtam még hozzá értékelést, mert még mindig nem tudom eldönteni, hogy hogyan is viszonyuljak hozzá, de nem én vagyok az egyetlen, akinek baja van vele: itt van mindjárt @Ciccnyog frissen sült véleménye:
http://moly.hu/ertekelesek/838179
@Vacskamati78 karca azért visszaadta a bizodalmat, hogy bár felnőtt fejjel zagyvának tűnhet, mégis a gyerekek valamit megéreznek ebben a mesében… http://moly.hu/karcok/102804

Regények

Csillagpor – erről inkább nem is írnék sokat. Beszéljenek helyettem a bőséges merítésből a legjobb, legfrappánsabb molytársak:
@otaksa értékelésében érdemes megcsodálni a linken található képeket is.
http://moly.hu/ertekelesek/825860
@Viviiike véleménye alapján úgy látom, hogy egy hozzám képest már másik generációt is meg tud fogni a mese: http://moly.hu/ertekelesek/810859
@Rzdenik pedig elég pontosan összefoglalja a legtöbb ember véleményét, aki hamarabb látta a filmet, mint a könyvet: http://moly.hu/ertekelesek/825345
De @Shanara karca alapján azért nem mindenki van ezzel teljesen így: http://moly.hu/karcok/115357

Sosehol – ahogy már a filmes résznél említettem, ez a regény egy BBC sorozat novellizációjaként született és véleményem szerint talán ebben élte ki leginkább és legkövetkezetesebben a groteszkbe forduló fantáziáját.
@Polaris elfúló szavú méltatását http://moly.hu/ertekelesek/821765 követi @Dorth véleménye, ami viszont már koránt sem annyira hízelgő: http://moly.hu/ertekelesek/793510, de Gaiman esetében mint ahogy látjuk, az ízlés és az időzítés nagyon eltérő reakciókra tudja indítani az olvasókat, ahogy ezt @Algernon igen frappánsan összefoglalta egy régebbi értékelésében: http://moly.hu/ertekelesek/797277
@Véda olvasás közben zenét hallott, és meg is osztotta velünk: http://moly.hu/karcok/60268
Mit mondhatnék? A Quimbynek szerintem is tucatjával vannak olyan számai, amelyek illenek Gaiman világához. :)

S egy kis kitekintés a világba: Gaimennek ezen könyve alapján készült egy szerepjáték, amely az alábbi linken érhető el, és az igazán elszántak kipróbálhatják magukat, hogy boldogulnának Sosehol… http://neverwhered6.tripod.com/ http://dansego.com/mikestuff/NeverwhereD6.pdf

S végül egy félig meddig kakukktojás, a Terry Pratchettel közösen írt Elveszett próféciák.

Társszerző volt ugyan, de így is ez tekinthető Gaiman első regényének, amelyből rengeteg poént fejből citáltunk a haverokkal, és legalább egyszer annyi banános daikirit sikerült innom a szerzők tiszteletére, hogy igen tisztességesen be is rúgtam tőle. De akkor is megérte. :)

Bár egyesek szerint a formába öntés inkább Pratchettre vall, de nagyon sok helyen határozottan érezni Gaiman keze nyomát is. Nem csupán az ötlet, bizonyos karakterek, de a megírás szintjén is.
Én erről http://moly.hu/idezetek/44575 illetve erről http://moly.hu/idezetek/44089 az idézetről nehezen mondanám meg, hogy a két szerző közül melyiktől származik. Mind a ketten nagyon hasonlóan gondolkoznak, de míg Pratchett humorba és iróniába áztatja a pennáját, addig Gaimen inkább a morbid felé hajlik.

@HAri régebbi, de nagyon találó és vicces értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/722892
@La_Luna pedig nem is oly rég pár szóban összefoglalta a lényeget: http://moly.hu/ertekelesek/823426

Ennek a könyvnek az utolsó szavaival zárnám Gaimen munkásságának bemutatását:
„Ha el akarjuk képzelni a jövőt, képzeljünk el egy fiút, a kutyáját és a barátait, meg egy nyarat, ami sosem ér véget.
Ha el akarjuk képzelni a jövőt, képzeljünk el egy bakancsot… nem egy tornacipőt, a fűzői rakoncátlanul lobognak, kavicsot rugdalnak; képzeljünk el egy botot, amivel érdekes dolgokat lehet piszkálni, vagy egy kutyának dobni, aki vagy visszahozza, vagy nem; képzeljünk el egy dallamtalan fütyörészést, ami valaha egy népszerű sláger lehetett és képzeljünk el egy alakot, félig angyal, félig ördög és teljesen ember…
Amint reménykedve kullog Tadfield felé.
… örökké.”

Azt mondom, maradjunk mi is ilyennek: hagyjuk élni a lelkünk mélyén azt a gyereket, akik valaha voltunk!