A hónap magyar írója: Tar Sándor

„Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.”
/Reményik Sándor/

Hét évvel ezelőtt – mágikus szám – január harmincadikán elhunyt egy ember. Sokan mondják bűnös ember. Nekem Reményik Sándor azt tanította, ne ítéljek, és hogy milyen ember volt azt nem is akarom megítélni, de azt igen, hogy milyen író volt. Mint író zseniális volt, a legnagyobbak egyike. Kevesen tudnak úgy írni ahogyan ő, mert amit ő írt, az maga a valóság. Hogy ki volt ő? Egy Hajdú-Bihar megyei parasztcsaládból származó gyári jómunkásember, író, munkanélküli, alkoholista, szociográfus. Érdekel titeket bővebben is? Ecce homo:
Hivatalos honlap: http://www.tarsandor.hu/
Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tar_S%C3%A1ndor
Szerzői polc: http://moly.hu/polcok/tar-sandor
Litera: http://www.litera.hu/dosszie/tar-sandor/1
In memoriam: http://halaszmargit.hu/tar-sandor.html

De ha ez nem elég, olvassátok el bűnrossz versét, amiben benne van az egész élete:

„Ezeket? Isten? A saját képére?”

Tar Sándor falun nőtt fel, Hajdúsámson volt gyermekkora színhelye, és a falusi élet erősen meghatározta későbbi írásait. Talán legjobb írása is falusi környezetben játszódik. A mi utcánk. Ki ne ismerné a mi utcánkat? Nem mindannyian ott éltünk valamikor? Például a rendszerváltás után. Nyomorult emberek közt, akiknek fáj az élet, akik a postást várják. Nekem fel sem tűnik a szóhasználat, hiszen itt élek, de van, akinek nagyon tetszett a tájnyelv:
http://moly.hu/ertekelesek/616601
Egy másik értékelés, burleszk:
http://moly.hu/ertekelesek/806597

"Erre igyon! Ez a pozitív dolog itt, az üvegben!"

Tarról írni mindig nehéz, elkapni azt a kétségbeesést, azt a nevetéssel keveredő sírást, amit kelt az emberben. Láttam egyszer egy filmet, ha Tart olvasok mindig eszembe jut a címe: Boldogságtól ordítani. És ha már film, érdekesség, hogy élete utolsó munkája egy filmregény, önéletrajzi ihletésű (A Literán olvasható), de művei gyakran szolgálnak rádiójátékok: http://radio.sztaki.hu/node/get.php?id=011pr2124
vagy filmek alapjául:
http://www.imdb.com/name/nm0850136/
http://www.afenyosvenyei.hu/

"Nincs nekem semmi bajom, csak ez a kis idő múlna már el, ami még hátravan."

Nem időrendben haladtam, de akkor nézzük most első írását a vörös korszakból. Akik megélték, állítják, tényleg ilyen volt a munkások élete abban az érában, nekünk pedig, akik nem éltek még akkor, történelemkönyv mellett (helyett?) ajánlatos: http://moly.hu/ertekelesek/208681

„…készítsd ki az öltönyömet, de most a feketét. Amit azért vettünk annak idején, hogy abba temessenek el. Mert én már meghaltam. Akkor is, ha élek.”

Novellák egy későbbi korból, az értékelő kiemeli, hogy a kiváló szociográfiai munka mellett micsoda humora van. Műveit több nyelvre lefordították, többek között finn, francia, német és angol nyelvre. Orosz kiadók is érdeklődtek utána, erről bővebben alább olvashattok.
Eltelt jó néhány év mióta megírta, de a térképnek azóta is széle van: http://moly.hu/ertekelesek/811241

"(…) civilben pedig hithű, meggyőződéses alkoholista, a Függő Párt helyi, egyben országos elnöke. És ha megkérdezték az avatatlanok, milyen függő, kész volt a válasszal, alkoholfüggő. Manapság már annyi a független szervezet, magyarázza ilyenkor türelmesen, hogy kell egy olyan is, amely nyíltan vállalja függőségét. Nem vagyunk bejegyezve, folytatja, ha firtatják, de azért iszunk. A hazának, rendületlenül."

„A pokol pedig a földön van, és életnek hívják.”

A Szürke galamb bűnregény. Bűnregény, mi is az?
„Egy nagy és elismert műfaj, amelynek már az elnevezésében is némi zavar mutatkozik. Krimi? Detektívregény? Bűnügyi történet? Az ismert kritikus, Bán Zoltán András két évtizede a bűnregény kifejezést javasolta, s ez a velős megoldás kezd is elterjedni.”
„A krimi megalapozása szempontjából fontos (például dickensi) realizmus kimaradt a 19. századi magyar prózából, bizonyította továbbá a bűnregény fogalmának megalkotója, hogy miért nem jelentkeztek minőségi honi krimiiparosok. Móricz korai kisprózája (például a Barbárok) súrolja a krimi elbeszélésmódját, függő beszéde Chandleréhez hasonlatos – vélelmezte Bánki Éva irodalomtörténész –, a Nyugat viszont beemelte ezeket is az elitirodalomba. Melynek ismert jellemzője, hogy kevesen olvassák. Míg az „élvezetet okozó” sikerszerzők mindig gyanúsak.”
Egy kis érdekesség bűnös műfajról:
http://www.litera.hu/hirek/a-krimik-feltamadasa
http://www.litera.hu/hirek/realfiction

„Gáspárnak a kisujjában volt az egész kovácsolás, de azt levágta a gép.”

Novellagyűjteményei melyek a 6714-es személlyel kezdődnek, majd felgöngyölőnek és a Nóra jön című regényben teljesednek ki. A Nóra jön tartalmazza a 6714-es személy, a
Mért jó a póknak
Értékelés: http://moly.hu/ertekelesek/489116
A te országod
Értékelés: http://moly.hu/ertekelesek/784016 novelláit.

Az elején azt írtam ne ítéljünk, és talán éppen ezért szeretjük őt is, hiszen nem ő ítél, csak megmutat. Ezek a novellák gyakran hangzanak fel az emlékére megrendezett Tar-túrák során, különösen a gyáriak, amikor régi kollégái is részt vesznek a megemlékezésen. Ezek a túrák természetes közegében, italboltokban játszódnak. Bodor Ádám írja róla „Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában.”

Nóra jön és néha kicsit sok(k) is már: http://moly.hu/ertekelesek/760790
„Valahogy úgy kellene élni, hogy az ember el is higgye azt, hogy ő egy ember.”

„Tar Sándorról Egy orosz kiadónak
Ami az embert illeti: TS olyan valaki, aki vélhetően jóban lett volna Venyegyikt Jerofejevvel. Illetve talán vele nem, mert ahhoz – azt hiszem – nem iszik eleget, de nagyon sok közös ismerősük volna. Nagyon sok közös ismerősük van.
Ami a formát illeti: TS novellista. A novella más, mint a manapság szokásos kispróza. A kispróza: rövid és „vagy amit akartok”. A novella: rövid és Csehov. Ha volna egy ilyen mondatnak értelme, nincs, azt mondanám, ma Magyarországon TS tud legjobban novellát írni (meg egy bizonyos Bodor Ádám nevű kollégánk).
Ami a hülyeséget illeti: TS sokszor ír, ahogy ostobán mondani szokás, az úgynevezett kisemberekről, kétkeziekről, munkásokról. Ha hazudni is tudna, jó szocialista realista író tudott volna lenni. Ez tényleg hülyeség: TS, mint minden jó író, rólad ír meg rólam.
Ami a lelket illeti: A magyar lélek nem olyan nagy, mint az orosz. – Valójában egyikről sem tudom, mekkora, az oroszról azt tartják, hogy nagyon nagy, a nagynál is nagyobb, a legnagyobb a világon, még a világnál is nagyobb, balsaja, magyarról elképzelésem sincs. Nálunk 250 km már soknak számít; én Budapesten élek, ő Debrecenben, tehát nagyon messzi egymástól. Ám néha el-elgondolok magamban egy férfit, aki ott ül abban a távoli debreceni szobájában, és hírt ad. Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud.”
/Esterházy Péter/

Minden messze van mindössze két olvasást ért meg a molytörténelemben
http://moly.hu/ertekelesek/20427

Az ennyi volt hármat, de értékelés még nem született.
http://moly.hu/konyvek/tar-sandor-ennyi-volt

Te következel pedig a Magvető Kiadó „Best of Tar” válogatása

”Eredj már, torkolta le Sallai, ott van a sör előtte, olyankor nem hal meg az ember.”

Utoljára hagytam a Lassú teher című művet. Annyi jó értékelés született erről a művéről, hogy nem is tudok választani, talán nektek sikerül:
http://moly.hu/ertekelesek/819728
http://moly.hu/ertekelesek/824357
http://moly.hu/ertekelesek/840761
http://moly.hu/ertekelesek/844066
http://moly.hu/ertekelesek/318155
http://moly.hu/ertekelesek/677729
http://moly.hu/ertekelesek/3117

A legnépszerűbb idézetei:
http://moly.hu/szerzok/tar-sandor/idezetek?type=like

Hadd zárjak az évente az író emlékére megrendezett Tar-túra szervezőinek soraival:
„Tar Sándor halála óta eltelt hat (most már hét) év, és azóta minden esztendőben összegyűlünk hat debreceni kocsmában, hogy közbeszóljunk. Helyette akarjuk elmondani erről a magyar világról, hogy nem jól van, nem úgy van. Hogy lassúbb és nehezebb a teher, mióta ő letette. A halála óta évente egyszer végiggyalogolunk a Tar-túra állomásain, és helyette dünnyögjük el a kocsmapultnál, hogy ott enné meg a fene ezt az egészet, ha nem szólhatnánk közbe. Ha nem mondanánk ki újra és újra, hogy Tar Sándor jó író volt, a legjobbak egyike, és bűnös ember volt, a legbűnösebbek egyike, és úgy megszenvedett a megbocsátásért, ahogy rajta kívül kevesen. Megbocsátani nem kell neki, ha nem lehet. De emlékezni rá, közbeszólni érte és beszélni róla kötelesség.”

Ha tudni akarjátok milyen volt Magyarország, ha igazat, valósat akartok olvasni, akkor olvassatok Tar Sándort. A legnagyobb szomorúság, hogy már nem lehet közöttünk, és nem írhat. Haj pedig lenne témája. De még mennyi. Plecsnifüggőknek kihívás is van hozzá: http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-tar-sandort

Mit is írt Tar egyik novellájának végén?
Kösz, ha végig olvastad. Ne csinálj semmit.